Adatok a Balling, Berthóthy és Leövey családokról.
KézikönyvtárTurul 1883-195018991899-2VEGYES.
Adatok a Balling, Berthóthy és Leövey családokról.
(Lövey Varga Éva gyűjtés az internetről, forráshely:
Adatok a Balling, Berthóthy és Leövey családokról.
Nagy Iván Magyarország családai czimü nagy művében e három régi családról csak röviden értekezvén, nem lesz érdektelen azokra vonatkozólag nehány történeti adatot itt közölni.
Gelsei Balling János már 1619. évben úgy emlittetik, mint Munkács várának főkapitánya és azon uradalom főnöke, mi azon időben igen tekintélyes állás volt. Úgylátszik, hogy Bethlen Gábor fejedelem helyezé őt ez állomásra, akkor, midőn az 1619- és 1622-iki békekötés szerint a felső-magyarországi vármegyék s azokkal a munkácsi vár is éltefogytáig birtokába kerültek. Előtte Eszterházy Miklós kezén volt a nevezett vár és uradalom, kire az neje özvegy Magócsy Ferenczné született Szerdahelyi Dersffy Orsolyával 1612-ben jutott s ki 1620-ban kárpótlásul Munkács helyett Franknó várát kapván, Bethlennek az az 1622. évi 29., 30. és 31. t.-czikkek szerint 300,000 magyar forintban örökösen átadatott.
Balling tisztében erélyesen járt el; még 1622. évben kibocsátott Munkács város részére egy rendőri szabályzatot, mely 12 pontból áll s mely felhivás alakjában igy kezdődik: «Halljátok meg Munkácson lakozó férfiak, német és magyar, orosz, czigány és minden nemzet, itt lakos és vidékiek kicsinytől fogva nagyig! Ebben az utczai éjjeli csavargást, csendháboritást, verekedést, «üstököt-vonást», lövöldözést szigoruan eltilt, szabályozza a vásártartást, tűzrendészetet, pörlekedést s egyéb a közbiztosságra vonatkozó intézkedést, megállapitván a kihágókra szigoru büntetést, a többi közt azt is, hogy az éjjel lámpás nélkül csavargót az őrök fogják meg s a szentegyház előtt álló kalitkába zárják stb.*
* Eredeti Munkács város levéltárában.
Igyekezett fejedelmi urának jószágát öregbiteni, e végből több uj helység alapitása végett intézkedett; igy 1625-ben megállapitá a talamási és volóczi kenézséget, mely utóbbit július 20-ikán Gyulafejérvárott maga a fejedelem is megerősitett. 1629 szeptember 2-ikán kenézségi kiváltsággal felruházta Vaszkó Miklóst a végből, hogy Kis-Szolyvára uj idegen lakókat telepitsen.
És azon évben a várban is tett javitásokat, mint azt a munkácsi vár falában levő emlékkő ma is hirdeti. A vár akkor voltaképen Bethlen Gábor neje Brandenburgi Katalint illette, kit 1625 október 6-ikán Kölnben és illetőleg deczember 16-ikán Gyula-Fejérvárott eljegyezvén, annak hitbérül szerződésileg Fogaras és Munkács várait leköté,* ez utóbbit háromszázezer forintnyi értékben még azon évben Ferdinánd király jóváhagyásával reá át is ruházván.*
* Budai kamarai levéltár I. 1759. csomó 9. sz.
* U. ott 743. csomó 11. sz.
Midőn 1629 november 15-ikén Bethlen Gábor elhunyt, az özvegy fejedelmné mindenekelőtt igyekezett Balling János főkapitány hüségét megnyerni s az akkori szokáshoz képest azzal, hogy neki négyezer forint fejében Bereg-Rákoson egy nemes udvart (kúriát) adományozott, mely Ballingnak a leleszi konvent által át is adatott, a beiktatást 1630. évben végezvén Kigyósy István királyi ember és Telekesy István leleszi konventbeli áldozár.*
* Leleszi levéltár, E. prot. III. Nro 513.
Természetes, hogy Balling immár az özvegy jogait védendő, a várat szigoruan őriztette s annak kapuit elzáratta s csak azután kezde az özvegy fejedelemné Rákóczy György, erdélyi fejedelemmel a munkácsi vár átadása iránt alkudozni, kit szóval, de Fogarason 1631 április 13-ikán irásban is biztosita, hogy a munkácsi várat s ahhoz tartozó uradalmat csak neki adja, ha őt e tekintetben illően kárpótolandja;* nehány héttel később május hó 26-ikán pedig oly egyességre lépett Medgyesen Rákóczyval, hogy annak fiát Zsigmondot örökbe fogadván, halála esetére a munkácsi várat s jószágát reá ruházza; azon esetre pedig, ha ő férjhez menvén, gyermekei lennének, Zsigmond 150,000 forintot tegyen le azoknak s az uradalmat birja; egyszersmind várományosul Rákóczy első fiát Ferenczet jelölé ki; sőt nagyobb biztosság kedveért Rákóczy Zsigmondnak a munkácsi uradalomban husz jobbágytelket előlegül át is szolgáltatott.* A szerződés megtartására, valamint arra, 83hogy az özvegy fejedelemné iránt törhetetlen hűséggel fognak viseltetni, megesketteté Ballingot, mint főkapitányt, úgy Palaghy István alkapitányt és a többi tiszteket, udvarbirót, porkolábot, hadnagyokat, tizedeseket és az egész őrséget és szolgaszemélyzetet.* Daczára ez eskünek, Balling főkapitány Rákóczy Györgyöt a nikolsburgi és pozsonyi egyezségek alapján ellenállás nélkül bebocsátá a várba, mit Bethlen fejedelem özvegye zokon vett és Csáky Istvánnal kezdett a munkácsi birtok iránt alkudozni, mi ellen Rákóczy György 1631-ben a leleszi konvent előtt tiltakozott;* de csakhamar ismét kibékülvén, Katalin úgy Balling főkapitánynak, mint Palaghi István alkapitánynak, Huszár Ferencz és Glosz Gergely várbeli tiszteknek engedetlenségükért megbocsáta, Ballingot a Bethlen Gábortól nyert hivatalában életfogytáig megerősité s a többi tiszteket Rákóczy György hűségére megesketteté, sőt Balling Jánosnak még Ruszkócz helységet 4500 frtban és egy beregszászi szőllejét 1200 frtban leköté.*
* Munkácsi urad. levéltárban levő irat.
* Budai kamarai levéltár. 369. csomó 24. szám.
* U. ott, 369. csomó 23. szám.
* U. ott, 767. csomó 24. szám.
* U. ott, 743. csomó 8., 9., 10. szám.
Később Katalin Ferencz szász választófejedelemhez nőül menvén s magyar- és erdélyországi igényei iránt kielégittetvén, a munkácsi uradalom és vár Rákóczy György birtokába jutott, kinek érdekében azután Balling János teljhatalmulag intézkedett s a várat ura részére megőrzendő, abban nemcsak kellő számu fegyveres őrséget tartott, hanem az uradalmi jobbágyok közül háromezer fegyverfogható férfit tartott számon, kikkel bármikor csatakészen kiállhatott s azonkivül a vár táraiban ötszáz gyalog számára tartott készen kékposztós egyenruhát, jó puskákat és egyéb szükséges fegyvereket és felszerelést. Ilyen háromezer emberrel megszállotta ő 1644. évben Ungvárt is, az ottani szorongatott protestánsok védelmére, s a Homonnai Drugethek erősségét kivette az országbiróné kezéből.
Természetes, hogy ily zilált politikai viszonyok közt Balling anyagi érdekeiről sem feledkezett meg s vagyonát öregbiteni igyekezett; Munkács városban tömérdek birtokot, bent nemes kúriát, a főtéren házat s künn egész tagokat szerzett, különösen az a százholdas dülő, mely a város északkeleti részén a Kamjanka nevü lejtőnél elterül, ma is Balling-dülőnek és Klucsárkánál egy dülő Balling-láznak s a felsőmezei domb alatt fakadó forrás most is Ballingforrásnak neveztetik; zálog czimén birta Rákóczytól még Ignyéte, Gorond és Timpor népes jobbágy helységeket is.
Balling főkapitány alatt szolgáltak a munkácsi várban és uradalomban Láczay János udvarbiró, Némethy János kapitány, Bornemisza Zsigmond alkapitány, majd Lövey Gergely alkapitány, Maxay György stb. udvarbirák. Ezek közül Lövey Gergely Balling János leányát Annát vette nőül, kivel használatul a zálogos birtokokat kapta. Másik leánya Erzsébet Kölcsei Kende Ferenczhez ment nőül, mig fia György szintén külön vagyont kezelt.*
* 1636-iki beiktatás a leleszi konvent levélt.
Balling János 1645 április 25-ikén végzé be földi pályáját s helyét mint uradalmi főnök Királydaróczi Debreceny Tamás foglalá el, mig Lövey Gergely alkapitányul és Maxay György udvarbiróul működtek tovább Rákóczy György fejedelem munkácsi birtokán; de már 1648-ban lett Lövey Gergely fővárnagy és Fornosi János kapitány.
Balling János fia György magtalanul hunyt el s Kende Ferencz is egy 1645-iki okiratban már néhainak mondatik.*
* U. ott. Prot. III. 1645. Nro. 513.
***
A Lövey-család régiebbi tagjairól itt csupán annyit hozok fel, hogy Lövey Antal 1506. évben működött mint királyi ember Bereg-Daróczon egy beiktatásnál;* 1526-ban Lövey János kieszközölt magának királyi parancsot a leleszi konventhez, hogy a Lövő, Kerecsen, Hetény, Adony és Eszterjén helységekbeli birtokaira vonatkozó iratait, mennyiben a pórlázadás alkalmával elvesztek, ha ott lennének, adja ki;* 1553. évben Lövey György eljárt mint királyi ember a Losonczy-család beiktatásánál Zemplén és Bereg megyékben.* 1609-ben éltek Lövey Gergely és Erzsébet, kik Czeglédy István örököseinek Jékén, Sinyőn és Homokon történt beiktatásakor ellenmondással támadták meg a birtoklást.* – 1650-ben Lövey János ellenmondott Lónyay Zsigmond beiktatásának Bereg-Szent-Miklóson.* E János Lövey Gergelynek, a munkácsi fővárnagynak volt a fia, első nejétől Szerdahelyi Judittól, ki később magtalanul elhunyt, valamint még előbb István és Klára gyermekei; a másik nejétől Balling Annától pedig születtek: Sámuel, Éva Beczky Lászlóné, Ilona Kökényesdy Györgyné, Mária Berthóthy Gáborné és Erzsébet Horváth Ferenczné, kit kitagadott. Éva és Ilona utódok nélkül haltak el, Erzsébet sorsa ismeretlen, nézetem szerint, Klacsanón nősült a Klacsanói Horváth-családba; ellenben Berthóthy Gábornénak hat gyermeke és számos unokája lett, mint az a mellékelt nemzedékrendből kitünik, 84mely 1823. évben igy állittatott össze s a pörbiróság által hitelesittetett.
* Lelesz Prot. AA. 675. Nro 27.
* U. ott 602. Nro 14.
* U. ott Litt. L. Nro 61.
* U. ott Litt. E. Nro 93.
* U. ott.
Lövey János még 1672-ben is élt, mig Sámuel utódai tovább terjedtek.
II. Lövey Gergely maga 1655. évben halt meg s hagyott maga után azon évben január hó 18-ikán kelt végrendeletet, mely úgy családja mint birtokaira nézve érdekes adatokat tartalmazván, nem lesz fölösleges azt itt kivonatilag közölni.
Mindjárt annak elején felhozza, hogy két felesége volt s ezektől született, még pedig az elsőtől Szerdahelyi Judittól János, a másodiktól, vagyis Balling Annától pedig Sámuel. Ezeknek hagyta Beregmegyében Kálnikot és Benediket, Ungban Szlatinát, Komoróczot, Horlyót, P.-Helmeczet és Rátot; megjegyezvén, hogy Kálnikot még atyja* adta zálogba 300 tallérért és Halábori Mózes ki akarván váltani, megtoldotta harmadfélszáz forinttal; hagyott rájuk még Kálnikon és Szerdahelyen szőlőket is; Jánosnak különösen még Kövesdet s a bereczkei pusztát; együttesen a két fiának az apáti részbirtokot (portiot), a bakai pusztát, Gyürén két pusztát, úgy Ladányban is; Kenézen egy kertet és földeket, megjegyezvén, hogy Lövőn a bekeritett földje legyen Sámuelé, zálogos jószága a feleségeé éltefogytáig, a nagy-muzsalyi szőlő Sámuelé s az ottani kőbánya közös leányaival.
* Lövey Gergely, kinek neje volt Mokcsay Klára és ki meghalt 1600-ban.
A gorondi zálogos jószágot hagyta leányainak, mennyiben azt még nagyatyjuk szerezte s negyedfél ezer forintjába került; ők birják a barkaszói jószágot is, noha a bodrog-kisfaludi szőlőket hat telekkel együtt Berthóthy Gáborné kezébe bocsátotta; «ha ezekkel megelégszenek, bene quidem, ha nem, úgy szóljon köztök a beregszászi, munkácsi, gallisi, ungvári, kaszonyi és somi hegyeken levő szőlőkkel együtt egyenlőn.»
A surányi ház s birtok maradjon egészen Sámuelé, úgy az általa Munkácson a Latorcza folyó partján épitett ház is, melyben felesége 400 forintja vagyon, eziránt elégitette ki a leányokat; övé legyen továbbá az itteni birtok és a bényei, endesi és szlatinai szőlő is; ha magtalanul meghalna, úgy szálljon a birtok a leányokra, kivéve az endesi és szlatinai birtokot, mely akkor Jánosé legyen. A czeglédi rész maradjon fiaira, a többi jószág maradjon a feleségeé, ki igazságosan adja ki a leányok negyedeit. A petrii jószág iránt Apáthy Jánosékkal és Zsoldosnéval pör folyván, ez iránt «fiat justitia a kötvények szerint». A Rákóczy György fejedelemtől zálogban birt Tőkést birja Sámuel és az anyja, mig ki nem váltják, a gyulaházi jószágból fizesse ki Sámuel a bátyját Jánost; az Ugornyán levő puszta legyen közös, a petrii jószágból két rész legyen Jánosé.
Felhozza továbbá, hogy az örökség csak a három leányát (Éva, Ilona és Máriát) illesse, mert a negyediket (Erzsébet Horváth Ferencznét), ki a vérséget meggyalázta, kizárja mindenből, úgy hogy csak a dédai summából kapjon egy száz forintot. A többi három leánya «Ilonka, Éva és Marinka» pedig örököljenek. A vidi jobbágyát Sámuelnek hagyja; Mátyus legyen a fiaié.
Irja tovább, hogy «Pribék Ferencz uramnak» adósa lévén hatszáz forinttal, ezt Sámuel fizesse meg a bényei szőlőből, melyért ő 5000 forintot adott s egy évben is többet terem annál az adósságnál. Meghagyá, hogy Baksa Péter jobbágyának két fiát szállitsák Aranyoson telekre. Az udvarház legyen a törvény szerint, a kisebb fiaé, de ha meg nem alkudhatnak, oszszák meg, a marhából kielégitvén Jánost; legyen Sámuelé és a kis Évácskáé és Sámuel viselje gondját az anyjával együtt, mig kiházasitják.*
* Később Beczky László vette el nőül, de utódok nélkül halt el.
Megjegyzé végre, hogy pénze nincs, mert jószágvételre forditotta s gyermekeire költötte s a szerzemény értékét 25,000 forintra teszi. Egy ezüst poharat, a melyen Posgai neve van kimetszve, hagy Jánosnak, meg azt, melyet Kozák Istvántól vett, valamint egy körtélypoharat és rostélyos lóra való szerszámot a portai karddal együtt; a többi osztassék szét a gyermekek között. Az aranyos mosdó legyen Sámuelé.
Teste a lövei templomban takarittassék el, egyszerüen, «mert átkozott legyen az, a ki az én koporsómra ezüstöt csináltat, mert nem kell ott czifraság».
De e mellett az egyházról sem feledkezett meg, meghagyván, hogy a muzsalyi dézsma legyen a lövei egyházé, hogy abból épitsék s a predikátor számára egy hordó bor járjon a helyett, a mit ő szokott volt adni. Miért is – irta – «fiamnak Sámuelnek lelke veszedelme alatt meghagyom, hogy a dézmát annuatim kiszolgáltassa és a pénzét tegyék a ládába, hogy templomot legyen miből épiteni, minden esztendőben kiárulják a borát, a falu birájától számot vegyenek, úgy álljon bizonyos helyben, hogy legyen mihez nyulniok».
Végre megjegyzé, hogy Hodász és Gelse az anyjoké, az iránt egyezkedjenek ki vele az örökösök; Papost pénzen vette stb. A végrendeletet előttemezték Lövey Mihály, Borbély Ferencz, Eperjessy Pál, Szőllőssy András, Mirsay László szolgabiró, Ráthy Péter, Ráthy Pál és Benkő István.
Feltünő immár, hogy úgy a bemutatott nemzedékrend, mint a végrendelet szerint, II. Lövey Gergelynek, ki 1597-ben született és 1655-ben 85meghalt, csak János és Sámuel fiai valának, mégis Nagy Iván művében* még Ádám is emlittetik, mint első házasságból, vagyis Szerdahelyi Judittól született fiu, ki 1680-ban Thököly Imre hadseregében kapitány lett volna s kitől számos utód származott.
* Nagy Iván, id. m. pótkötet, 333. lap.
Egy Lövey Ádám élt Munkácson még 1731. évben, ki ellenmondását jelenté be akkor, midőn a munkácsi uradalomba beiktattatott gróf Schönborn Buchheim és Wolfsthal Frigyes Károly bambergi püspök; de vele együtt ellenmondottak a beiktatásnak Lövei Sámuel és László és Berthóthy Gergely is. Nehány évtized multán, Lövey Ádám eladta munkácsi birtokát a gróf Schönborn-családnak, mi ellen 1764. évben bizonyos Fábián Ferencz protestált. Ez eladott birtokok között volt a munkácsi főtéren egy kúria is, melyen most egy emeletes épület áll és maiglan Lövey-kúriának neveztetik. E kúriát Lövey Ádám még 1751-ben zálogositá el és 1814-ben végleg eladta a grófi családnak.
A Berthóthy-család nemzedékrende 1823. évben felvéve.
Lövey Gergely † 1655 1. neje Szerdahelyi Judit 2. neje Balling Anna (Idősb Balling János leánya); 1. István †; 1. János †; 1. Klára †; 2. Sámuel Nádasy Margittól; 2. Éva Becsky Lászlóné †; 2. Ilona Kökényesdy Györgyné †; 2. Mária Berthóthy Gáborné; 2. Erzse Horváth Ferenczné; Lajos; Sámuel; Mária Gőcze Andrásné; Erzsébet; Krisztina Baxay Zsigmondné; Klára Bessenyey Zsigmondné; Zsuzsánna; László.
1899-085a
Berthóthy Gábor alispán, királyi táblai biró 1. neje Vécsey Mária 2. neje Leövey Mária; 1. Ferencz, altábornagy és sárosi főispán †; 2. László szolnoki urad. felügyelő; 2. Lajos †; 2. Gábor zempléni alispán †; 2. István †; 2. Anna †; 2. Zsigmond ezredeskapitány boldogházi Kiss Erzsébet; Gergely Dessewffy Katalin; Gábor Péchy Annától; Lőrincz kapitány †; Erzsébet Miklovicz Györgyné †; László Ujhelyi Máriától*; Zsigmond † (állítólag a rimaszombati vagy osgyáni templomban vallásgyülöletből egy tanuló által meglövetett); Ferencz Keresztesy Mária; Gábor †; István kapitány †; Antal; József; Julianna Döbrei Jánosnétól; Katalin; Sámuel; Péter; Ambrus; Ferencz; Dénes; Bertalan; Veronika Dobrovolni Tamásné; Sárosmegyei ág (linea); Imre, kinek árvái Máriától; Zsigmond; Éva; László; Lajos; Gergely; Károly; Ignácz; Gábor †; Éva Kósa Ferenczné; János; Anna Kecskés Györgyné; György; Teréz Kozma Józsefné; Ádám; Imre; Ferencz; István; Borbála Csernátoni Györgyné; Csernátoni György; Éva; Antal; Julianna Jászay Péterné Kárászon; Éva; Borbála Domczó Andrásné; Szabolcsi ág.
1899-085b
* Minthogy Ujhelyi Máriának első férje Pataky Sámuel volt s ettől Zsuzsánna, Sámuel, Mária és András gyermekei is maradtak és Berthóthy László ezekkel vette el: a patai jószág ezeket illeti.
86II. Lövey Gergely leányai Éva Beczky Lászlóné és Ilona Kökényesdy Györgyné utódok nélkül hunyván el, az 1667. évben létesült osztály szerint szálltak Lövey Sámuel birtokába az Endecs, Kapocs Apáti, Baka, Papos, Petri, Mátyus, Márok, Atya, Gemze, Ladány, Vid, Tisza-Szálka, Kaszony, Som, Hetyén, Barkaszó, Déda, Papi, Surány, Dávidháza és Munkácson levő jószágrészek. Azonban ez iránt Berthóthy László, mint Lövey Mária férjezett Berthóthy Gábornétól származott rokon is igényt támasztván, 1718 márczius 10-ikén Varranón, Zemplénmegyében egyességet kötöttek a felek, mely szerint Berthóthy László a munkácsi, beregmegyei és ungi birtokrészeket megkapta. Az azon évi május 18-ikán eszközölt végrehajtás szerint, a munkácsi Balling- illetve Lövey-kúrián már akkor többen voltak megszállva különféle jogczimen, névszerint Komlóssy Sándor, Rácz Kristóf, Galgóczy István és Galgóczy Mihály, kiktől az egyes földeket és telkeket kiváltották és elszedték.
1814-ben a Balling- illetve Lövey-féle birtok a gróf Schönborn-család tulajdonába kerülvén, ekkép az utóbbi család is teljesen eltünt innen s annak emlékét csupán a munkácsi főtéren a római katholikus plébániával szemközt fekvő épület tartja fenn, mely közönségesen Lövey-kúriának neveztetik; mig Balling Jánosnak majd háromszázados emlékét a Balling-forrás és a Balling-láz nevü dülő hirdeti, a nélkül, hogy annak jelentőségét és eredetét a közönség tudná.
1735-ben Apostol Mihály nevü birtokos vett Munkácson Balling- és Kende-féle két telket; melyek később szintén az uradalom birtokába kerültek.
LEHOCZKY TIVADAR.
