Perczel család. (Bonyhádi.)
KézikönyvtárNagy Iván: Magyarország családaiKILENCEDIK KÖTETPerczel család. (Bonyhádi.)
Teljes szövegű keresésPerczel család. (Bonyhádi.)
Tolna, Baranya stb. vármegye egyik jelentékenyebb nemes családa; ered Németországból, honnan már a XVI. század második felében két egy testvér Perczl János és Dienes Magyarországban telepedtek meg, amaz mint a főhadi élelmezési hívatalnál alkalmazott, hű és serény szolgálatai folytán testvérével Dienessel együtt 1582. május 2-án Bécsben Rudolf császártól római-német birodalmi czímerlevelet (Wappenbrief) nyert. Utóbb ugyancsak ők, nevezetesen János említett hívatalában, valamint a hadi fizető biztosságnál szerzett érdemeinél fogva, úgy testvére Dienes a komáromi vám és harminczadi hívatalnál mint ellenőr tett szolgálataik jutalmaul ugyancsak Rudolt császár és király által 1593. évi május 3-án Prágában kelt czímeres oklevélben németországi nemesi, illetőleg – mint iratik– lovagi rendre emeltettek.
E két testvér közűl Jánosnak unokája már Perczel Tamás I. Leopold királytól 1697. május 27-én Bécsben kelt czímeres nemes levél által magyarországi nemességre emeltetett. Tamásnak még két testvére volt: István és Mihály, kik miután a m. kir. udvari kanczellaria előtt bebizonyiták, hogy a följebb említett Perczl Jánostól és Dienestől származtak, nem csak az 1593. évi német, hanem az 1697-ben Tamás nevére adott magyar czímeres levelek megujitása mellett 1717. január 13-án Bécsben kelt czímeres nemes levél által a magyar nemesség reájok is kiterjesztetett, mely nemes levelet azonban testvérökkel Tamással együtt nyerték főleg azon érdemeiknél fogva, melyek szerint a közelebb múlt belső zavarok alkalmával több kár szenvedése mellett is hű szolgálatok által magokat kitüntették.
Nevezett három testvértől, úgymint Tamástól, Istvántól és Mihálytól származik a Perczelek összes családja, és pedig Tamástól a tulajdonképeni bonyhádi és veszprémi ág; Mihálytól a fehérvári és komáromi ág; végre Istvántól származik a csallóközi és budai Perczel ág.
A leszármazást meglehetős teljességgel a következő táblázatok mutatják:
I. tábla.
János 1582. 1593.; és; Dienes 1582–93.; N. N.; I. Tamás 1697. 1717. veszprémi adószedő 1719. (Eöry Zsuzsa); I. István 1717. (N. Kata); I. Mihály 1717. (N. Orsolya); II. Mihály 1717.; II. István 1717; Folyt V. táblán; Csallóközi és budai ág.; Julianna.; I. József sz. 1699 † 1768. Tolna v. alisp. (gyulai Gaal Kata); Éva (Demkovits József); Zsuzsa (Árvai Sándor); I. Imre szül. 1700 Veszpr. szbiró 1742. (Ányos Teréz) veszprémi ág.; bony-hádi ág.; Folyt. IV. táblán.; II. Tamás 1761–69. Tolnai fősz.-biró. (Sztankovánszky Julianna); I. Gábor 1774. főszbiró (Dőry Róza); I. Lajos alezredes † 1795. (Petrovszky Julianna); I. Zsigmond 1767. testőr (Csejtey Anna); Krisztina (Lipkay Sándor); Kata (Kajdácsy Fer.); Elek 1778. fősz-biró.; I. Ignácz* 1787. alisp. (1. Dőry Kata 2. Aszalay Anna. 3. Sauska Jozefa); Folyt. köv. lapon.; Folyt. II. táblán.; Folyt III. táblán.
II. Tamás, ki az előbbi lapon. Tolnai főszbiró 1761–69. (Sztankovánszky Julianna); II. Antal 1790. (Kardos Anna); I. Ferencz 1829. 1834.; Anna (Gyurkovits János); II. Lajos 1790. (Geitl Kata); IV. József.; András 1829. 1834.; IV. István 1839. Tolna követ (Perczel Anna); III. Antal nemz. őri őrnagy 1848.; Vilma (b. Majthényi József); Vincze 1848. képviselő. (Nendtvich Anna); Lajos. Vilmos.; Vincze. Ilona.; III. Tamás 1809. főhadnagy (Szily Ernesztina); Anna.; János 1809. (Dőry Luiza); Gejza Bonyhády v. cs. k. jbiró (Perczel Gertrud); Hermina (Hermann István); Ida (Helle Ferencz); Oszkár v. honv. főhadn. (Berecz Emma); Gyula Bonyhády v. cs. k. főnök cs. k. kam. (Ráth Teréz); Ákos. Ernesztina. Sarolta. Agáta.; József. Mária.; Angelika (Szabó Miklós) Oktavia.; Lajos.; Gyula.; Iván.; Crescentia.
II. tábla
I. Gábor, ki az I. táblán 1774. főszbiró (Dőry Róza); Bora.; Ádám alezredes (Rosty Franciska); Erzse (Naszvady Károly); II. Gábor 1796. ins. hadn. (sümegi Bene Krisztina);
«»Julia (Petrás); Klára.; József; I. Sándor 1800. ins. † 1861. (1.
«»Kajdácsy Erzse 2. Némethy Anna); Jozéfa.; Berta.; II. Miklós 1848. esk. Tolnában (Fischler Erzse); Paulina (ns-kéri Kiss Fer.); Leopoldina.; III. István Bonyhády volt kecskeméti cs. kir. főnök. (Perczel Kata); III. Imre Bonyhády 1851. szolnoki cs. k. főnök.; Etelka (Vojnics Barnabás); ifj. Sándor honvéd őrnagy (Balugyánszky Kata); Móricz tábornok menekült. (Sárközy Julianna); I. Miklós honvéd ezredes, menekült, (Latinovics Hermina); Béla főbiró alispán 1848. (Boronkai Elvira); Pál honvéd kapit. (Magyari Ludovika); II. Ferencz honv. kapit. † 1849. László volt katona (Sárközy Lidia); Sándor. Mária. Erzse.; Hermina. Erzse. Julia. Sándor. Miklós. Móricz. József. Irma.; Gizella. Dezső. Aurél. Béla. Dénes. Ferencz.; Ilona.; Kálmán.; Vilma.; Róza.; Tivadar.; Serena.; Antonia.; Erzse.; Lidia.
III. tábla
II. Ignácz, ki az I. táblán 1787. alispán (1. Dőry Kata. 2. Aszalay Anna. 3. Sauska Jozefa); 1-től II. Ignácz 1809. ins. kapit. 1850. t. sz. üln. (
«»Markt Bora); III. József (Siegler Jozefa); 2-tól Zsófia (Forster János); Mária (sipeki Balás Istv.); 3-tól Anna (Perczel István); Kata (Bonyhády István); Nep. János kapitány testőri őrm. 1842. † 1843. kora 39.; Rudolf 1855. cs. k. hadnagy.; Gertrud (Bonyhády Gejza); Guido.; Kata.; Teréz.; Jenő baranyai esküdt 1848.; Antonia.; III. Ferencz. baranyai esküdt 1848.; Jusztina.
IV. tábla.
Veszprémi ág.; Imre, ki az I. táblán. szül. 1700. 1742. veszprémi szbiró (Ányos Teréz); III. János 1762–69. veszprémi főszbiró 1779. alispán; IV. János Veszprémben 1793. főszbiró 1803. főügyész.; II. Imre 1786/7. nyug. őrnagy rendőri igazg.; I. Károly 1790–5. testőr, kamarai hívataln.; II. Zsigmond 1792. 1815. székely ezredi kapitány † Pesten.; V. József 1810 kapit. † Páduában; I. Antal 1813. kapit. † Szatmár várm.
V. tábla
Fehérvári s komáromi ág.; I. Mihály, ki az I. táblán. 1717. (N. Orsolya); II. József.; I. János-György (Vicenti M.-Terézia); M.-Terézia.; Julianna.; Fülöp.; IV. József.; III. János nep. (Winkelbauer N.); Judit.; Teréz.; Franciska (Szentgály Pál); János-Alajos.; IV. József-János (1. gutori Naszvady Mária) 2. Zöld Anna); 1-től Gyula szül. 1829. máj. 14. lak. Czeczén. (Tassy Becz Judit); Teréz szül. 1830. (Knapp Imre Mosonyban); 2-tól Károly †; Zoltán szűl. 1852. mart. 2.
A nevezett három törzstestvérek közűl, kik mindhárman külön ág alapitói lőnek, I. Tamás 1719-ben már Veszprém vármegyének adószedője volt; nejétől Eőry máskép Pordányi Zsuzsanától két fiúgyermeke maradt, ugymint I. József és I. Imre, kinek ágáról a IV. táblára vonatkozólag lesz szó.
I. József lőn a Perczelek bonyhádi ágának megalapitója, és törzsatyja. Született 1699. január 15-én. Jó sikerrel bevégezvén iskolai pályáját, már 1726. táján herczeg Eszterházy ügyvédeül találjuk; a következő 1727-ben junius 8-án pedig Sziget-Gyarmaton házasságra lépett gyulai Gaal Katalinnal. Már ez időben jeles tehetségei, tanultsága s szorgalma által mindinkább emelkedett. Már 1727-ben Tolna megyében
«»Lábafő benépesitett pusztát birta, és ez évben a nevezett vármegye által is a régi adószedői számadások megvizsgálásával bizatott meg. Majd közhivatalokra adván magát, Tolna vármegyében 1732-ben al-, 1733/4-ben fő-jegyzőül kineveztetett, 1735-ben pedig mint főjegyző Tolna megye birtokos urai nevében a kir. kamarával teendő alku és kiegyenlitések végett a neoaquisticai bizottsághoz mint megyei megbizott megválasztatott, ugyancsak ez évben az 1715. évi 8. törv. czikk értelmében tartott nádori gyülekezetre követűl küldetett; 1737-ben első alispánnak választatott, és mint ilyen ama nevezetes 1741. és 1751. évi országgyülésen Tolna vármegyét mint annak követe képviselte. Polgári érdemei és előmenetele mellett családja megalapitására is szerencsével működött, vállalkozó szelleménél fogva a külföldi nagyobb kereskedési házakkal, (miről a német, olasz levelek most is a családi levéltárban állanak) nevezetesebb viszonyokban állván, habár külföldi ügynöke által nagy összegben megkárosittatott, mégis széles kereskedelmi vállalatainak folytán hitele s értéke mindinkább növekedvén, nagyobbszerü szerzeményeket tett. Ugyanis Bosnyák Tamás magvaszakadtán Jurassin György tihanyi vajda, Gyurgyenics György és Nagy András 1666. évi január 13-án Zala, Veszprém, Tolna, Somogy, Pozsega, és Veszprém megyékben fekvő jelentékeny birtokokra királyi adományt nyertek, ezen birtok azon részét, mely Jurassin Györgynek hasonnevü fiára szálltak, az emlitett fiu Jurassin ifj. György, hogy magát a török fogságból kiválthassa, Kéthelyi János tihanyi kapitánynak, nejének Novák Annának és leányainak Évának és Juliannának, és örököseinek a veszprémi káptalan előtt örökösen bevallotta, nevezetesen a Tolna, Veszprém, Pozsega, és Szerém vármegyében fekvő Bosnyák jogú birtokait, miután ezen Gyurgyenits György és Nagy András által adományban nyert birtokok felét Kéthelyi János már úgy is nevezett örököstől megszerezte és birta is, de ezenfölül bevallotta Kéthelyi Jánosnak azon birtokait is, névszerént Vics falut és a hozzá tartozó három pusztát Pócsát, Géczit, és Csicsolt Somogy vármegyében, melyeket atyja
«»Gyurgyenits id. György hasonló módon Posárfi-tól annak feje-váltsága fejében szerzett. Kéthelyi János által szerzett ezen birtokok annak leányaira Évára Kersnerics Mihálynéra, és Juliannára Somogyi Adámnéra szállottak. Kersnerics Mihálynak ismét örököse lőn leánya Kersnerics Anna Mária, báró Schilson János-Mihályné, és ezeknek fiok báró Schilson Kerestély Ágoston, ki miután Kéthelyi Julianna Somogyi Adámné örököseivel megosztozott, nemcsak a Kéthelyi Éva féle jószágokat, hanem azon birtokait is, melyeket néhai Morgay Miklóstól külön örökfelvallás és illetőleg a királyi tábla előtt lefolyt perben egyesség mellett nyert, ugymint egész Bonyhádot, az egész szerdahelyi és szent-dömötöri pusztákkal egyetemben, 1743-ban Gaál Sándor és Őry máskép Pordányi Lászlónak és Perczel Józsefnek örök áron eladta. Nyomba pedig a két vevőtárs is részét Perczel Józsefre és ennek nejére gyulai Gaál Katalinra átirta, illetőleg átengedte, és igy az egész b. Schilson féle birtokösszeg Perczel József birtokába került. Perczel I. József az eképen szerzett birtokokra nézve a Kéthelyi Juliannaféle Somogyi, Rifáts, Kún, Kajdácsy és Kliegl örökösökkel elsőbbségi jogczímen indított per folytán 1744. jul. 23-án, valamint ezekkel úgy gr. Mersi tábornokkal, (ki akkor a mostani gr. Apponyiféle birtokok nagy részét birta, és a B. Schilsonféle némely birtokokhoz Tolna megyei Hidegkút helységhez és Csicsó és Csernel pusztákhoz igényt tartott) valamint a királyi ügy-igazgatóval is 1744. jul. 31-én egyezségre lépvén, és erre nézve királyi beleegyezés is járulván, 1745. jun. 15-én maga s fimaradéka részére M.-Terézia királyasszonytól királyi helybenhagyó, illetőleg adomány-levelet nyert, elésorolt érdemeinél fogva, főleg azon tekintetből is, mivel az ezen jószágokban netalán lappangó királyi jognak fejében 3000 frtot a királyi kincstárba befizetett; továbbá azért is különösen, mert a maga nevére nyert nádori adomány-levélben jogaitól elállott s az abban érintett jószágból a báró Schilsonféle rokonoknak részüket tekintve visszaváltást megengedte; de ezen felűl Hidegkút nevezetű helységre, úgy Csernel, Csicsó pusztákra nézve* jogairól lemondva, ezen jószágot a kir. kincstárnak örökre átengedte. Eképen Perczel József az érintett királyi adomány-levélnél fogva a bonyhádi előnév megadása mellett Tolna megyében fekvő Bonyhád helység, és Szerdahely nevű puszta felének, az egész Csöcskei, széplaki pusztáknak, Czikó és Majos helységeknek, Baranya megyében pedig Ófalu és Eszter pusztáknak és Zsibrik benépesített pusztának birtokos ura lön, és azokba 1745. sept. 23-án a pannonhegyi convent által a férfi-maradékra nézve örökösen, a leányágra nézve pedig usque ad vires investitarum summarum ünnepélyesen biktattatott.
Perczel József érdemeihez tartozik még az is, hogy ő a birtokában lévő Czikó helységben oskolát, paplakot és a családi sirbolttal ellátott 17 1/2 öl magas tornyú kath. egyházat építette, a toronyba Stajerországból harangokat hozatott, és a templomot minden szükségletekkel ellátta; miért is már 1757. nov. 26-án a pécsi püspökség által a kegyúri joggal megtiszteltetett, mit azonban ő akkor el nem fogadott. Később azonban a család, nevezetesen az 1811. junius 8-án és 1828. évi máj. 18–19-ki egyházi látogatási oklevelek szerint a kegyúri jogot – mi előbb világos kötelesség gyanánt lekötve nem volt, – önkénytesen elvállalták. Perczel József meghalt 1768. aug. 4-én és az általa 1763-ban emlékirattal is diszítve építtetett czikói család sirboltba eltemettetett.
Igy lett I. József a bonyhádi ág alapitója. Nejétől gyulai Gaal Katalintól tizenhat gyermeke született, kik közűl azonban nagyobb kort főleg csak a táblázatban látható nyolcz gyermeke ért. Ezekből ismét három ág terjedt szét, úgymint II. Tamásé az I. táblán, I. Gáboré a II. táblán, és I. Ignáczé a III. táblán.
I. Lajos, (I. Józsefnek fia) 1756-ban a herczeg Eszterházy huszár ezredben mint cadet kezdett szolgálni, 1786-ban alezredes lett, 1793-ban ezredesi ranggal és patenssel nyugalomba lépett; meghalt 1795-ben.
I. Zsigmond (I. Józsefnek fia) 1767-ben magyar kir. testőr, 1786-ban Tolna vármegyének a Józsefi rendszer alatt munkálkodó catasteri mérés elnöke volt. Magtalanul halt meg.
Elek (I. Józsefnek fia) 1778-ban Tolna megyének a simontornyai járásban főszolgabirája volt.
II. Tamás (I. Józsefnek fia) 1753–58-ban Tolna vármegye aljegyzője, 1761–69-ben pedig a földvári járásban főszolgabirája. Nejétől Sztankovánszky Juliannától tizennégy gyermeke volt, kik közűl azonban csak II. Antal és II. Lajos hagyott maradékot, mint alább látni fogjuk. A táblára nem fértek: Verona, Kata, József, Julia, Jusztina, András, Bora, korán elhaltak.
I. Ferencz (II. Tamásnak fia) testvérével Andrással együtt saját költségükön 1829–1834-ig Baranya megyében fekvő Mocsolád helységben (hol édes anyjok után örököltek) a szép és nagy rom. kath. egyházat épitették.
II. Lajos (II. Tamás fia) 1790-ben Tolna vármegye részéről a sz. korona őrzésére Budára küldött banderium tagja volt. Nejétől Geitl Katától következő négy gyermeke maradt:
1. IV. István 1830-ban Tolna vármegye tiszteletbeli aljegyzője, 1839-ben Tolna vármegye orsz. gyülési követe. Nejétől Perczel Annától fiai Lajos és Vilmos.
2. III. Antal
«»1837-ben a Miklós nevű huszár ezredben cadet, nem sokára hadnagy,
«»1845-ben főhadnagy, majd e ranggal a katonai pályáról lelépett. 1848. jun. 19-én Baranya megyében nemzetőrségi őrnagy és parancsnok; 1849-ben a pécsi népfölkelés rendezője, mely után Szegedre menekült. A forradalom megszüntével maga önkénytes feladása után 10 évi várfogságra itéltetett, birtoka lefoglaltatott; de 1851-ben kegyelemből megszabadúl, és 1855-ben birtokát is vissza kapta.
3. Vilma báró Majthényi Józsefné.
4. Vincze, hívatalt soha nem viselt, azonban 1848. jun. 20-án Baranya megye sásdi kerületéből országgyülési képviselőül választatott. 1849-ben vizsgálat és vád alá vonatott, s jószága zár alá vétetett, de maga igazolása után jószágát is visszanyerte. Nejétől Nendtvich Annától gyermekei: Vincze és Ilona.
II. Antal (II. Tamás fia) 1790-ben Tolna vármegye részéről a m. sz. korona őrzésére küldött banderium tagja volt. Nejétől Kardos Annától gyermekei III. Tamás, Anna és János.
III. Tamás 1803-ban a Frimont huszár ezredben cadet, később ugyanott hadnagy, 1809-ben a Sándor nevű huszár ezredben főhadnagy, 1814-ben mint beteges rangja megtartásával quietált, és korán meghalt. Hitvesétől Szily Ernesztinától gyermekei következők:
1. Gejza 1840-ben Baranya vármegyében tiszt. aljegyző, 1845-ben a mohácsi járásban al-, 1848-ban ugyan ott főszolgabiró; 1850-ben Pécsváradon, utóbb Sz.-Lőrinczen cs. kir. járásbiró, melyről utóbb lemondott. Nevét 1850-ben Bonyhády-ra változtatta. Nejétől Perczel Gertrudtól gyermekei: József és Mária.
2. Hermina Hermann Istvánné.
3. Ida dr. Helle Ferenczné.
4. Oszkár 1848. aug. 8-án az első honvéd zászlóaljnál hadnagy lett, octob. 19-én a 41. számú honv. zászlóaljnál főhadnagy; a forradalom után a császári hadseregbe besorozott közlegény, de csak hamar betegsége miatt végképp haza bocsáttatott. Nejétől Berecz Emmától gyermekei: Ákos, Ernesztina, Sarolta és Agáta.
János (II. Antalnak fia) 1809-ben a toscanai nagyherczeg nevű dragonyos ezredben hadnagy, franczia fogságba esett, honnan megszabadulván, korán elhalt. Nejétől Dőry Ludovikától fia
Gyula, 1840-ben Tolna vármegyének völgységi járásában al-, 1843-ban főszolgabirája, 1849–1850/1-ben ismét ott cs. kir. járásbiró. 1850-ben nevét Bonyhády-ra változtatta. 1851. mart. 21-én Békes megyei cs. kir. főnök; 1854-ben Ferencz-József rend kiskeresztes lovagja, ez évben Csanád megye is a békesi főnökség alá kerülvén, 1855-ben már Békes-Csanád cs. kir. főnöke. 1856. mart. 31-én Vas vármegye cs. k. főnöke, 1859-ben cs. k. kamarás lett. Nejétől Ráth Teréztől gyermekei: Angelika (Szabó Miklósné) Oktavia, Lajos, Gyula, Iván és Crescentia.
A bonyhádi másik ágat alkotja I. Józsefnek fia I. Gábor ágazata a II. táblán.
I. Gábor, 1769-ben Tolna vármegye aljegyzője, 1774-ben ugyanott a völgységi járásban főszolgabiró. Nejétől Dőry Rózától nyolcz gyermeke maradt. Ezek közűl Ádám a császári tüzéreknél kezdett a franczia háború alatt szolgálni, innen a Wurmszer huszár ezredbe lépett, innen a Sztárai gyalog ezredben zászlótartó, 1800-ban a tolnai felkelő nemes seregnél lovas kapitány, utóbb ugyan ezen insurrectio alkalmával a kir. fölség által őrnagygyá, majd alezredessé kineveztetett.
II. Gábor (I. Gábor fia) 1796–7-ben a Baranya megyei felkelő nemes seregnél hadnagy. Nejétől sümegi Bene Krisztinától öt gyermeke közül II. Miklós 1848-ban Tolna vármegye esküdtje volt. Fischler Erzsébettől leánya Leona.
I. Sándor, (I. Gábor fia) 1793. báró Vécsey ezredben cadet, utóbb az ellenség előtt nyert öt dicső sebbel hadnagy, 1800-ban Tolna vármegye részéről a nemesi felkelőknél gyalog századosnak választatott. Meghalt Bécsben 1861. május 10-én kora 83. évében. Két neje volt: 1. Kajdácsy Erzse, és Némethy Anna; ezektől tizenkilencz gyermeke született, a mint egy részben a III. táblán, egy részben alább (a 221. lapon) láthatók. Ezek közűl említendők a következők:
III. István 1823–27-ig Tolna vármegye tiszt-aljegyzője, 1830-ban Baranya megyébe tévén lakását, ismét aljegyző, 1832-ben Baranya megye első aljegyzője, 1836–1845-ig ott a siklósi járásban főszolgabiró, 1849-ben mart. 1-én a császári hadsereg uralma alatt baranyavári (Dárdán székelő) főbiró; 1850-ben Perczel családi ősi nevét Imre testvérével, Gejza és Gyula rokonaival együtt felsőbb engedély folytán Bonyhády-ra változtatá. Ugyan csak 1850, april. 10-én Csongrád megye cs. k. főnökévé neveztetett, aug. 21-én a császári kormányhoz mutatott ragaszkodása, és a forradalom alatt a császári hadi működésekre nézve tett szolgálatai jutalmául Ferencz-József rend kiskeresztes lovagja lett; 1851. mart. 27-én Csongrád megye cs. kir. főnökévé véglegesen kineveztetett, a közigazgatás végszervezete alkalmával 1853-ban cs. kir. helytartósági tanácsosi czímmel e főnökségben ismét megerősíttetett, továbbá 1858. sept. 16-án kelt m. orsz. helytartó Albrecht főhzg decretuma szerint Bécsben sept 2-án kelt császári parancs folytán ugyan e minőségben Pest-Solt megyébe Kecskemétre tétetett át, hol az 1860. évi octoberi változások életbe lépteig maradt meg. Nejétől Perczel Katalintól gyermekei: Erzse, Mária, Sándor.
II. Imre, 17 éves korában philos. doctor lett, 1827-ben Tolna megyében a völgységi járásban esküdt, s egyuttal tiszteletbeli aljegyző, 1830-ban azon járásban al-, 1836-ban főszolgabiró; 1838-ban a m. kir. helytartóságnál tiszt. titoknok, 1844-ben Baranya megyében a pécsi járásban főszolgabiró, 1848-ban ugyan ott alispán, 1849. évi julius 18-ától ugyanott törvényszéki elnök, 1850-ben ősi családi nevét Bonyhády-ra változtatta, ugyan ez évben aug. 21-én Ferencz-József rend kiskeresztes lovagja, 1851. mart. 21-én pedig szolnoki cs. k. megyei főnök lett; a közigazgatás végszervezete alkalmával cs. kir. helytartósági tanácsos czímmel Szolnok megye cs. kir. főnökeül ismét megerősítetett, 1858-ban pedig nyugalmaztatott.
Ifj. Sándor 1827-ben a báró Russo nevű tüzér ezredben cadet, 1829-ben átment a szardiniai király nevét viselő huszár ezredbe, 1831. febr. 25-én hadnagy, 1834-ben egy hires párbaj miatt kilépett. 1848. mart. 4-én Baranya megyei bizottmány tagja, utóbb kapitány a tolnai önkénytes nemzetőrségnél az alvidéken a szerbek ellen, 1848. aug. 31-én Szekszárdon állított tolnai 1200-ból álló nemzetőri csapat élén Pákozdnál csatáz; octob. 19-én nemzetőrségi őrnagy és parancsnok, dec. 18-án a felállított Bocskai nevű 52-ik honvéd zászlóalj őrnagya lett, később dandár parancsnok, és mint ilyen Kassa táján csatázott, nem sokára magát visszavonván, a pesti cs. kir. igazoló bizottmány elé állott, s magát kitisztázta. Nejétől Balugyánszky Katától gyermekei: Ilona, Kálmán, Vilmos, Róza, Tivadar és Szerena.
Móricz 1827. april. 17-én a báró Russoféle tüzér ezredben cadet, azonban már 1830-ban vérköpés folytán megrongált egészsége miatt végképen elbocsájtó levéllel haza ment. 1836-ban Tolna megye simontornyai járásában főszolgabiróvá választatott, ezt 1839-ben tartott rakonczátlan követválasztás miatt odahagyván, 1843-ban Tolna vármegye országgyülési követe lett; mindég az ellenzék embere levén, 1848. april 30-án belügyministeri tanácsnok, és osztályfőnök, junius 12-én rendőrfőnök lett. 1848-ban a pesti országgyülésre a bonyhádi kerületből és Buda városától választatott meg képviselőül; és ez utóbbit vállalta el, julius 20-án a rendőrfőnökségről lemondott, az olaszországi politikára nézve ellenzésbe tévén magát a ministeriummal. Sept. 15-én országgyülésileg a Jellachich bán ellen működő táborba kormánybiztossá neveztetett, sept. 16-án a Zrínyi nevű csapat alakitásával bizatott meg, és annak vezérévé neveztetett, octob. 3-án a m. hadsereg V. osztályának parancsnoka, nem sokkal utóbb országgyülésileg kinevezve tábornok lett. Letenyénél a bán seregei ellen harczolt, Tácz s Ozora körűl Roth és Philippovich hadserege lefegyverzését eszközölte; harczolt Fridaunál, utóbb a bánságban, és Szent-Tamást bevette. 1849-ben a forradalom legyőzésével Törökországba menekült, Ázsiába bellebbeztetett, onnan Máltába, majd Angolországba Jersey szigetre költözött. Neve 1851. szept. 23-án Pesten a bitófára szegeztetett. Nejétől Sárközy Juliannától gyermekei a táblázaton láthatók.
Miklós 1832-ben Baranya vármegye tiszt. aljegyzője, 1836-ban alszolgabiró, 1839-ben mint az ellenzéki párthoz tartozó hívataláról lemondott, és octob. 14-én Tolna vármegye országgyülési követe lön. 1848. mart. 19-én Baranya részéről országgyül. követté választatott; haza térve junius 8-án Tolna vármegyében egy honvéd zsászlóaljhoz őrnagy parancsnoknak kineveztetett, julius 21. Tolna megye részéről a pesti országgyülésre kölesdi v. ker. képviselő, a forradalom alatt egy ideig péterváradi várparancsnok; a forradalom végével Törökországba menekült, Ázsiába bellebbeztetett, innen Amerikába s végre Angliába a Jersey szigetbe telepedett. Neve Pesten 1851. sept. 23-án bitófára szegeztetett. Felesége borsódi Latinovics Amália.
Béla 1840-ben Tolna vármegye tiszteletbeli aljegyzője, 1845-ben másod aljegyző, ugyan az évben a szekszárdi járásban főszolgabiró, 1848-ban alispán. Nejétől Boronkay Elvirától gyermekei a táblázaton láthatók.
Pál 1848. oct. 10-én a VI. honvéd zászlóaljnál főhadnagy, oct. 19-én a Tolna megyében alakult 41. honv. zászlóaljnál kapitány, végre 1849. februárban Eszék várában a többi őrséggel capitulált, és szabadon bocsáttatott; utóbb a cs. k. hadseregbe közlegényül besoroztatott, de csak hamar végképen haza bocsáttatott. Neje Magyary Ludovika.
Ferencz 1843-ban vasas ezredbeli cadet, 1845-ben m. kir. testőr, 1848-ban sept. 27-én Bécset több társával odahagyva, a 30-ik honvéd zászlóaljnál főhadnagy, 1849-ben honvéd kapitány, mint ilyen Buda ostrománál május 21-én lövés által halálos sebet kapva, ennek folytán ötöd napra Pesten meghalt és ott el is temettetett.
László 1846-ban került ki jeles bizonyitványnyal a belovári cs. kir. katonai növeldéből, és a Császár huszár ezredben cadet, 1847-ben hadnagy lett, 1848-ban ezredével együtt a forradalomhoz állott, 1849-ben a világosi fegyver-letétel után hadi törvényszék itélete szerint négy évi várfogságra itéltetett, utóbb kegyelmet nyervén, haza jött, meghalt 1854-ben kora 29 éves korában. Nejétől Sárközy Lidiától a táblán látható három gyermeke maradt.
Itt kell még megjegyeznünk, hogy I. Sándornak a táblázaton látható gyermekein kívűl még a következő nagyobbrészint gyermekkorban elhalt gyermekei voltak, ugymint: Etelka, és ismét Etelka (a ki él), Tivadar kettő, Emilia, Berta, Mária (Bárány Sándorné), Erzse (Bartal Györgyné, iker Ferenczczel), s végre Ilona (Bartal Pálné).
A III. tábla élén álló I. Ignácz 1778-ban Tolna vármegyei aljegyző, 1786-ban főszolgabiró, majd főjegyző, 1787–88-ban a József-rendszer alatt alispány. Neje három volt, 1. Dőry Kata, 2. Aszalay Anna, a 3-ik sombergi Sauska Jozefa. Első nejétől fiai: II. Ignácz 1809-ben a Baranya megye részéről felállított lovas önkénytesek (velites) kapitánya volt, 1850-ben Baranyában egy ideig cs. kir. törvszéki tanácsos. Nejétől
«»Markt Borától gyermekei közűl Jenő Baranya megyében esküdt volt, és III. Ferencz 1848-ban szintén ott esküdt.
III. József, kinek Siegler Jozefától gyermekei Rudolf 1855-ben cs. k. hadnagy, Gertrud Bonyhády Gejza neje, és Guido.
I. Ignácznak második nejétől Aszalay Annától leányai Zsófia Forster Jánosné, és Mária speiki Balás István felesége Nógrád megyében.
I. Ignácznak 3-ik nejétől Sauska Jozefától két leányán kívűl fia nep. János 1824-ben a Schneller nevű cs. k. könnyű lovas ezredben cadet, 1837–38-ban kapitány, 1842-ben a m. kir. testőrségnél másod őrmester, szabadságon lévén honn Bonyhádon, 1843-ban meghalt kora 39. évében.
A veszérémi ágazat I. Tamásnak I. Imre nevű fiától ered (lásd IV. táblán). Ezen Imre született Veszprémben 1700. april 28-án, 1742-ben Veszprém várm. helyettes alszolgabirája volt. Hitves társúl vette Ányos Teréziát, ettől fia III. idősb János 1762-ben Veszprém vármegye főszolgabirája, 1779-ben pedig első alispánja volt. Ennek következő hat gyermeke volt:
a) IV. János (ifj.) 1793-ban Veszprém várm. főszolgabirája, 1803-ban főügyésze.
b) II. Imre 1786–87-ben mint cs. kir. nyugalm. őrnagy főrendőrségi igazgató Budán, utóbb Veszprémben halt meg.
c) I. Károly 1790–95-ben m. kir. testőr, utóbb a m. kir. kamaránál lajstromozó Budán.
d) II. Zsigmond 1792–1815-ig katonáskodott, érdemjelet nyert, végre az első székely gyalog ezredben százados kapitány, temérdek sebeket kapva, nyugalomba lépett, és Pesten meghalt.
e) V. József 1788-ban katona lett, 1800-ban a Duka nevü gyalog ezredben kapitány, meghalt Páduában.
f) I. Antal 1789-ben lett katona, 1813-ban a gyulai nevű gyalog ezredben kapitány, meghalt Szatmár vármegyében. Ezekben a veszprémi ág kihalt.
I. Tamásnak testvérétől I. Mihálytól származik a fehérvári és Komárom megyei Perczelek ága (lásd V. táblán). Nevezett I. Mihály szül. 1670-ben, 1717-ben a ns levél közszerzője, lakott Veszprémben, utóbb Székes-Fejérvárra költözött és ott halt meg. Nejétől Orsolyától (családnevét nem tudjuk) gyermekei voltak: II. József szül. 1699-ben, meghalt Sz.-Fejérvárott magnélkül; és három leányon kívűl I. János-György, született 1701-ben, nemességét kihirdetteté 1740. május 2-án Fejér vármegyének Polgárdiban tartott közgyülésén; Sz.-Fejérvárnak volt tanácsnoka és egyszersmind ott volt vaskereskedése is, mint ezt Sz.-Fejérvár városától 1752-ben január 21-ről kelt bizonyitványa is igazolja, melyben egyszermind nemessége is elismertetik; és mely bizonyitványnyal ő, elvévén pár évvel előbb Vicenti M.-Teréziát, R.-Komáromba ment lakni, hol házat, kertet szerzett, és ott halt meg 1756. év elején; hátrahagyván négy árvát, kikről Komárom megyének 1756. junius 25-én kelt nemesi bizonyitványában van emlités, ugymint IV. József, II. Nep. János, Judit és Teréz.
IV. József (I. János-Györgynek Vicenti M.-Teréziától fia) született 1751-ben Sz.-Fejérvárott, felnőlvén pappá lett, előbb Solymáron segéd, utóbb Fejér megyében Adonyban lelkész és kerületi esperes; végre Bonyhádra került és 1810. táján Czikóban meghalt. Végrendelete Pesten kelt 1803-ban. Nővérei Judit 1754. dec. 6-án, Teréz 1755. dec. 25-én születtek, és mint agg hajadonok Bonyhádon haltak meg 1818–20. táján. Testvérük
II. Nep. János szül. Komáromban 1753. octob. 9-én, kora árvaságra jutván, 16 éves korában beállt a Blankenstein huszár ezredbe, mely akkor Csehországban feküdt, itt nőül vette Winkelbauer születésű nejét, mi által az ezrednél előmenetele gátoltatván, 1800-ban vissza jött mint őrmester, és Temesvárra telepedvén, ott pár évig várnagy és esküdt is volt. Utóbb családostól Bonyhádra ment lakni, hol 1810. táján meghalt. Nevezett hitvesétől gyermekei: Franciska Szentgályi Pál veszprémi sóházi hivatalnok neje, János-Alajos volt huszár, és IV. József-János, ki 1801. sept. 5-én Temesvárott született, szülői korán elhalván, mint vagyontalan árva idegen kezek közt vetődött, míg később felnővén, saját szorgalma által a testvére János-Alajos kezei közt levő, veszésnek indult irományokat lehetőségig megmentvén, nemességét is 1834-ben Fehér, 1835-ben Tolna, és 1836-ban Baranya vármegyékben kihirdetteté. Meghalt mint táblabiró 1849. oct. 25-én. Hitvesét gutori Naszvady Máriát 1828-ban vette el, ennek halála után másodszor nősült Pécsről Zöld Annával. Első nejétől gyermekei: 1. Gyula született 1829. május 14-én Palaznakon (B.-Füred mellett). Jelenleg Fejér megyében czeczei birtokán lakik, innen vette el nejét és egyszersmind unoka testvérét Tassy-Becz Juditot pápai engedély mellett, kivel 1851. jun. 15-én kelt egybe Györkönyben. 1857-ben a község bizalma őt egyik előljárójaul választá. Fia Zoltán-Gyula szül. Györkönyben 1852. mart. 2-án, kereszteltetett Vajtán.
2. Teréz szül. Czeczén 1830. nov. 3-án, férjhez ment 1849. január 10-én Pécsett Knapp János Baranya megye akkori szolgabirájához, ki jelenleg Mosony megyében lakik.
3. Károly Zöld Annától született, de korán elhalt.
Hátra van még szólnunk I. Istvánnak I. Tamás testvérének ágáról, kitől a csallóközi és budai Perczelek származnak, azonban ezen ivadékot ízenkénti kapcsolatban felmutatni nem birjuk, és igy csak ismert tagjait említendjük meg. I. Istvánnak, ki az 1717. évi czímeres levél szerzője volt, nejétől Katalintól két fia maradt: II. Mihály és II. István, kik az 1717-ki armalisban szintén említetnek. Ezek valamelyikének fia volt József, a ki Budán a kir. kamaránál szolgált, ennek fiai 1. Sándor, és 2. Ferencz.
Sándor szintén Budán kezdett szolgálni, 1839-ben a zimonyi harminczadhoz áttétetett, onnan Zuppányra harminczadosnak és sóbeszedőnek neveztetett, 1847-ben Eszéken sófelügyelői segéd, 1849-ben Pécsre áttétetett, ugyan azon évi august 30-án Debreczenben kerületi sófelügyelő lön, septemberben Budán kir. kamarai ideiglenes titkár, 1851-ben Szegeden pénzügyi biztos, 1852-ben ismét Budán pénzügyi titkár, 1854-ben első osztályú titkár, és nem sokára még azon évben a budai pénzügyi osztálynál tanácsos.
Ferencz előbb Budán a pénzügyi igazgatóságnál fogyasztás vonali ellenőr, 1857-ben Pesten első osztályú irodai segéd.
Végre úgy látszik e vonalhoz tartozott azon Perczel Károly is, ki a bosniai, németalföldi, közép- és felső-rajnai, olaszországi háborúkban mint tüzér kitüntette magát, és a bomba-karnál őrnagy és egyszersmind főtüzér-szermester, M.-Terézia kiskeresztes vitéze volt. 1800-ban a marengói ütközetben álgyú golyó mindkét lábát tövében elsodorván, ennek következtében néhány óra mulva meghalt, s junius 17-én Alexandriában kora 35. évében eltemettetett. Róla báró Wega, mathematichai munkájában magasztalólag emlékezik.
A Perczel családnak 1582. 1593. évi német- és 1717. évi magyarországi nemességéről szóló czímeres levelek szerint czímere, – mint a metszvény mutatja – négyfelé osztott paizs, az 1. és 4. osztály fekete udvarában kettős farkú arany oroszlán hátulsó lábain ágaskodik, első lábait ragadozásra kinyujtva; a 2. és 3-ik ezüst udvarban jobbról balra rézsutosan vont vörös szelemen látható, és pedig a 2-ikban csak egy, a 3-ikban kettő. A paizs fölötti sisak koronájából két elefánt-ormány között a paizsbelihez hasonló oroszlán emelkedik ki, első lábaival a jobboldali elefánt-ormányt megfogva; az elefánt-ormányok közűl a jobboldali vizirányosan félig arany, félig fekete, a baloldali félig ezüst, félig vörös. Foszladék jobbról aranyfekete, balról ezüstvörös.
E czimertől különbözik a Perczelek azon czimere, melyet I. Tamás az 1697. évi magyarországi nemes levélben nyert. Ez négyfelé osztott paizs, az 1 és 4-ik osztály kék udvarában hátulsó lábain álló medve első lábaival három
«»rózsát tart, a 2. és 3-ik ezüst udvarban vizirányosan egymás felett négy-négy vörös szelemen látszik; a paizs feletti sisak koronájából szintén a leirthoz hasonló medve nyúlik fel, két elefánt-ormány között, melyek közűl a jobboldali vizirányosan félig kék, félig vörös, a baloldali ellenkezőleg félig vörös, félig kék. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös.
← Percze család.Perczl család. →
Gyűjtötte: Lövey-Varga Éva
Forráshely:
