Nemesvita Veszprém megye délnyugati sarkában, a Tapolcai medence nyugati szélén egy csendes, védett völgyben található. Nyugatról és Északról a keszthelyi hegység védi a szelektől. Tipikus hegyvidéki település, kanyargó utcákkal. Az idelátogató vendégek, óriási élményről mesélnek esti séta után.
Télen beleolvad a havas domboldalba, a világító ablakok jelzik létét. Tavasszal a zöldbe boruló természet rejti el aprócska házait és csak a lombkorona között felragyogó fehér kémények jelzik körvonalait.
Nemesvitának lelke van s érezhető, nyugodt lüktetése, mely egyben a tájé: az erdős hegyoldalé, a vízmosásoké, a szurdokoké, a szőlőké és a meredek utcáké. A régi parasztporták, feszületek, vén fák megőrizték a múltat – ahogy a Balaton-felvidék ősi települései.
Balaton-felvidéki borvidék része Nemesvita. Kitűnő borokat készítenek gazdáink. Az itt készített borok nemzetközi versenyeken még Bordeauxban is bizonyították, különleges adottságunkat, valamint gazdáink hozzáértését, szorgalmát.
Páratlan, egyedi panoráma fogadja a község határában sétáló vendégeket. Tapolcai medence nyugati széléről elénk táruló látvány, az itt látható tanúhegyek – Csobánc, Badacsony, Szent György-hegy, Gulácsi hegy, Szigliget – a túlsó parton látható Fonyód feledhetetlen.
Amellett, hogy településünk őrzi a régi korok emlékeit korszerű szálláshelyek várják az ide látogatókat.
Bízom benne, hogy honlapunk segítségével felkeltettük az Ön érdeklődését és személyesen köszönthetjük Nemesvitán, ahol kellemes és tartalmas időtöltés, béke, nyugalom és csend, a hegy finom nedűje és vitai emberek kedvessége várja.
Tisztelettel: Csali János polgármester
Forráshely:
Gyűjtötte: Lövey-Varga Éva
----------------------------------------
Nemesvita
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
Nemesvita
Nemesvita címere
Nemesvita zászlaja
Közigazgatás
Ország
MagyarországRégió Közép-Dunántúl
Megye Veszprém
Járás Tapolcai
Jogállás község
Polgármester Csali János Ferenc (független)[1]
Irányítószám 8311
Körzethívószám 87
Népesség
Teljes népesség 295 fő (2019. jan. 1.)[2] +/-
Népsűrűség 33,84 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 9,25 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Nemesvita
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 49′ 17″, k. h. 17° 22′ 04″Koordináták: é. sz. 46° 49′ 17″, k. h. 17° 22′ 04″térkép ▼
Nemesvita
Pozíció Veszprém megye térképén
Nemesvita weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Nemesvita témájú médiaállományokat.
Nemesvita község Veszprém megyében, a Tapolcai járásban.
Tartalomjegyzék
1Fekvése
2Története
3Közélete
3.1Polgármesterei
4Népesség
5Nevezetességei
6Képgaléria
7Jegyzetek
8További információk
Fekvése[szerkesztés]
Nemesvita a Tapolcai-medence nyugati határán, a Keszthelyi-fennsík keleti szélénél, a Balatontól északra, kb. 2 km-re fekszik. Szomszéd települések: Balatonederics, Lesencefalu, Lesencetomaj; a legközelebbi város Tapolca kb. 9 km.
Története
Nemesvita a Keszthelyi-fennsík egy erdőkkel határolt völgyében fekszik, a 84-es főútról az egyedülálló jegenyesorú úton közelíthető meg.
A jelenlegi települést először az 1209-ben kelt oklevelek említik. A római katolikus templom első említése 1333-ból való, késő barokk formáját 1788-ban nyerte el.
A község fő vonzerejét festői fekvése, a Balatonra és a Tapolcai-medencére tekintő csodálatos panorámája, valamint borospincéi és nyugalmat árasztó népi lakóházai adják.
A 13. század elején a Tornai nemzetségbeli Tiba birtokában volt. A település régi zalai egyházas hely volt. Egymással versengő kisnemesi családok lakták. A lakosság demográfiai csúcsa 1890 körül mutatkozik, azóta több mint kétharmadával csökkent az itt élők száma. Jellegzetesek a településen a népi építészet parasztbarokk jegyeit magukon viselő kisnemesi kúriái.
Vita a tatárdúlás (1241) előtt a völgyön kívül is terjeszkedett, egészen a törekpusztai határig. A település földesura után nevezték Töreknek, a 13. század végén ott is épül templom , ezért a puszta másik neve még 1514-ben is Egyházastörek.
Vita legfőbb jövedelemforrása kezdettől fogva a szőlőtermesztés – borkészítés volt. Szőlőit egy adás-vétel kapcsán már 1216-ban oklevél említi. A tatárok elvonulása után a falu elhelyezkedésére nézve bizonyos, hogy lakói egy része a síkon maradt, mások felköltöztek a szurdokba – vagy elhagyott régi házaikba vagy az új, védhetőbb helyekre. Érdekes hogy vita 1080 után 1209-ben is oklevélben szerepel, míg a szomszéd Törek csak 1260-ban egy birtokperben, majd 1262-ben annak kapcsán, hogy lakói a tatárok elől más vidékre menekültek. A falu ősiségének legfőbb bizonyítéka az eredetileg román stílusú templom, ami jóval a tatárjárás előtt épült. Alatti és körülötte település kellett legyen, tehát Vitai mai helye legkésőbb a templomépítést megelőző évtizedekre, a 12. század elejére, közepére datálható.
Egy kutató, Petneházyné Mály Bice szerint a vitai templomot a Templomos Lovagrend emelte, feltehetően az 1100-as évek végén. A templom a keletkezéséről szinte mesél: vagyis Árpád-kori eredetéről és a templomosok építészetéről. Bár Kurbély György veszprémi püspök szerint régi parókiáját a ciszterciták emelték, mintegy 600 évvel ezelőtt. E tényállítás azon alapul, hogy a kutató felfedezte a stílusukra jellemző egyenes záródású szentélyt, nem gondolva a megoldást korábban alkalmazó templomosokra és johannitákra. E megfogalmazás azonban lehet szándékos ferdítés, hiszen a templomosok emlékét 1816-ban még hallgatásba fullasztották. Vita a templomosok betelepülésekor virágzó falu lehetett. Nem kevés lovag érkezhetett ide, ha 1333-ban pápai tized fejében már 30 „széles dénárral” adóztak. A vitai templom magaslatra épült, de nem a csúcsra, ahogy az a Rendnél szokásos volt. A Templomosok 1203 előtt emelték a templomot, úgy ahogy a felette kőfallal övezett lovagházat ( a mai plébánia helyén) A templom északkeleti tájolású, Szent István tiszteletére szentelték, mert mind a templomosok, mind a johanniták ha nem Jézus életével összefüggően, akkor magyar szent nevére keresztelték templomaikat. Az épület egyhajós, a szentély egyenes záródású, mennyezete cseh boltozatú. A hajó a toronyhoz lett csatolva, mely megoldást faluhelyen kizárólag a templomosok alkalmazták a 12. században. A vitai templom kezdettől fogva karzattal is rendelkezik, mert a templomosok a néptől elkülönülten imádkoztak. A hajó és a szentély szélessége megegyezik, ami a kora gótikára vall., ugyanis a templomosok, sorsukat nem sejtve, mindenkor a jövőért munkálkodtak. A szentély egyenes záródása – mint említve volt- ugyancsak az egyházi lovagrendekre jellemző. A fal síkjából csak a pillérek ugranak ki, melyekben a mennyezet hevederei futnak. Érdekes, hogy a hajó második, kisebb hevedere után a szentély íve következik, mintha a szentélynek kettős diadalíve volna. Maga az apszis a hajó padlószintjénél mindenkor egy lépcsővel magasabban van, itt is így volt, mit át nem alakították. A szentélyből nyílik a sekrestye. Régen innen lehetett a vastag pillérkötegen át a falba vágott lépcsőn feljutni a szószékre, melyet elbontottak. A templom bejáratával szemben az ajtó fölött látható az építtető lovag címere: Rózsa alakú keretbe foglalt csúcsos pajzsban haránt úgynevezett címergerendával elválasztva két medve, vagy vadkanfő. A címer fölött szembeötlő a torony két eredeti késő román, illetve kora gótikus tölcsérablaka. Szinte kiáltanak a 12. század végi stílusjegyek. B ár az ablakok mérete az akkoriban épült hazaiakénál nagyobb, jóval nagyobb a templom is.
A templom védőszentjeinek neve (Szent András és Benedek) csak 1725 óta ismert. Szentté avatásukra Gellértet megelőzve 1083-ban került sor. Az 1778-as átépítés után Szent István nevére szentelték fel.
Mivel Vita nem (teljesen) pusztult el a török időkben, a templom is ép maradhatott. Erre utal, hogy 1748-tól pár évig a környező települések Vita fíliái (leányegyházai) s Vita az egyetlen, melynek működő plébániája van. A mai plébánia épület volt a lovagház. Fekvése, tájolása egyértelműen a templomosokra vall. A templomnál magasabban helyezkedik el, s a szurdokra és a templom épültére néz. Földszintes volt, erős kőfallal körülvéve, melynek ma már csak egy kis darabja ál. Az eredeti lovagház L. alakú lehetett. Kútja, illetve ciszternája ma is megvan. A ház mögött állt a méretes istálló, melyre szükség is volt, mert minden lovag három emberrel, ugyanannyi lóval rendelkezett, s a csatlósoknak is volt lovuk. . Az istállófal azért ép részben ma is, mert a köveket hidegoltású mésszel kötötték meg, ami em porlik és nem reped, így a nép az idők során nem igen tudta elhordani. Ezért állnak Európa szerte és a szentföldön a templomosok 800 éves várai és rendházai, melyeken alig fogott az időt. Itt Vitán is kevesen tartózkodhattak, állandóan úton lévén, egyházi vagy királyi küldetésben. A Rend nem csak a keresztes hadjáratok leghatékonyabb alakulata volt, tagjait a királyok és fejedelmek belviszályaikba és nye3lvtduásuk miatt diplomáciai alkuikba is bevonták. Ahol megtelepedtek, helytálltak, így Magyarországon is., ezért jutalmazták őket az Árpád-háziak bőségesen, s ezért nem engedték a Kárpát-medencében a Jeruzsálemi Templomos Lovagrendet szétverni.
A 13. század közepén a vitaiak és a törekiek határaik miatt perbe keveredtek, ami azt jelenti, hogy a tatárjárás idején a két község önálló volt. 1260-ban végül a két település a birtokvitában egyezségre jutott. Ebben szerepet játszhatott a tatárdúlás keserves emléke, valamint feltehetően az is, hogy a vitaiak az országút mellől a szurdokba költöztek. A dúlást mindkét falu súlyosan megszenvedte. 1262-ben vitáról ismét okleveles említések történnek, hol villaként – falu, hol földként – terra, jegyezve, majd jódőre eltűnik a forrásokból, vagy megsemmisülnek a települést említő iratok. Legközelebbi írásos emlék Vitáról 1333-ra datálódik, amikor papja, Pál révén, aki abban az évben pápai tizedként 35, a következőben 30 széles dénárt fizetett. Tudott az is, hogy a tapolcai medence települései között Vita akkoriban a második adófizető volt, tehát igencsak jómódú lehetett. Vezető szerepére utal, hogy Györktől a lesencékig (Tomajig) és Vállusig a falvak a vitai plébánia fennhatósága alá tartoztak, ami minden bizonnyal az ide települt templomos lovagoknak köszönhető.
Közélete
Polgármesterei
1990–1994: Eke Ferenc (független)[3]
1994–1998: Eke Ferenc (független)[4]
1998–2002: Eke Ferenc (független)[5]
2002–2006: Eke Ferenc (független)[6]
2006–2010: Eke Ferenc (független)[7]
2010–2014: Eke Ferenc (független)[8]
2015–2019: Csali János Ferenc (független)[9]
2019-től: Csali János Ferenc (független)[1]
A településen 2014. október 12-én, a rendes önkormányzati választás időpontjában nem lehetett polgármester-választást tartani, mert a faluvezetői tisztségre egyetlen lakos sem jelentkezett.[10] A 2015. február 1-jén megtartott időközi választáson már három jelölt is indult, közülük a győztes az érvényesen leadott 221 szavazat több mint 3/4-ét szerezte meg.[9]
Népesség
A település népességének változása:
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 96,5%-a magyarnak, 1,6% cigánynak, 0,3% románnak, 2,2% németnek mondta magát (3,5% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 83,5%, református 3,8%, evangélikus 0,3%, felekezeten kívüli 4,8% (7,3% nem nyilatkozott).[11]
Nevezetességei
Képgaléria
A nemesvitai Cseresznyés
Jegyzetek
↑ Ugrás ehhez:a b Nemesvita települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2020. január 17.)[halott link]
↑ Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2019. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2019. augusztus 14. (Hozzáférés: 2020. január 11.)
↑ Nemesvita települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
↑ Nemesvita települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2020. január 16.)
↑ Nemesvita települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. március 30.)
↑ Nemesvita települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. március 30.)
↑ Nemesvita települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. március 30.)
↑ Nemesvita települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. július 26.)[halott link]
↑ Ugrás ehhez:a b Nemesvita települési időközi választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2015. február 8. (Hozzáférés: 2020. április 1.)[halott link]
↑ Nemesvita települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. január 17.)[halott link]
↑ Nemesvita Helységnévtár
További információk
Európai borutak portál[halott link]
Nemesvita a Tourinfo.hu-n
Légifotók Nemesvitáról
Forráshely:
Gyűjtötte: Lövey-Varga Éva
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése