Lövey-Varga Éva
A vámos
(Egy másik világ ciklus)
Mondtad, jó dolgozni a határon…
Várni azt, hogy átjönnek batáron,
Kordén, kocsin, vagy repülőgépen.
Látsz sokféle népet ülni a széken.
Szép szemeidet nem lehet feledni.
Sok évtized elment, így szeretni
Nehéz, aki várt és védett:
A bűn ellen mégsem emelt mellvédet.
A papírok akkor is sorban álltak
A kapualjban hosszú sorok várnak.
Az igazolvány még mutatóban sem jó,
Hát hiába káromlás és mindenféle szép szó?
Azt mondtad, a munkát mindig
Jól elvégzed, az igazt és valóst
Keresed meg szépen kint is,
S az ország belsejében: nem csak a hajóst,
Ki osonva a vízen, néha szirént lát,
S orvosokért izen, titkon vagy talán
Éppen menekülve, gyorsan mély habokba
- Fenékig is – rejtőzve, merülve.
Holtodban, holtomban én is majd ott állok
Az út szélén, vámszedőre várok.
Lassan, csöndesen, pecséttel díszítve
Vissza-visszanézve minden krízisre.
Most itt ez a kérdés rémlik fel lassan,
Ébredő hajnaltól, mikor kel a kappan:
A pecséted jó volt? Hol az írás rajta?
Vajon középkori az a fapajta?
Hányan léptek arra a kőből épült útra?
S hányan bújnak itt el a földet túrva?
Soroljak kétséget, törvényt vagy etikát?
Gondolkodva mégis, hogy mikor ki veri át?
Szép az egyenruha, rajta fényes csillag…
Gondolod, ünnephez illik ez az illat?
Szeged, 2020. július 24.
A vers felhasználása, utánközlése vagy átdolgozása, előadása csak a szerző engedélyével lehetséges
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése