Forráshely: https://regi.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/historia/93-07/ch17.html
Gyűjtötte: Lövey-Varga Éva
"História 1993-07
Glatz Ferenc , Hegyi Dolores , Kubinyi András , Barta Gábor , Fónagy Zoltán , Szarka László , Sipos Péter , Ripp Zoltán , Anderle Ádám , Szakály Ferenc , Sipos Péter , Vargyai Gyula
História
Képek
Lövey Félix levele
NYÍLT TÉR
LÖVEY Félix
Tisztelt Szerkesztőség!
Rudolf trónörökös halála után felesége, Stefánia, a belga király leánya, gr. Lónyay Elemérhez ment feleségül, akit Ferenc József király hercegi rangra emelt. 1945-ben, miután a szovjet csapatok elfoglalták országunkat, a hercegi pár Oroszvárról Pannonhalmára költözött. Ott haltak meg, és ott vannak eltemetve az altemplomban.
Az 1992. november 29-i „A Hét” műsorban Gyulay Zoltán főszerkesztő úr fél mondatban megismételte a MTV-ben már többször elhangzott állítást, hogy Rákosi Mátyás adott a Cseh–Szlovák Köztársaságnak a II. világháború után három falut. Nem akarom és nem is tudom ezt az állítást cáfolni, csak javasolni tudom, hogy a történelmi igazság kiderítése céljából alaposan meg kellene ezt a kérdést vizsgálni. Idős rendtársaimtól hallottam a következő értesülést, akik ezt Stefániától hallották: a trianoni békeszerződésben a jelenlegi (II. világháború utáni) határokat állapították meg, és amikor Stefánia erről tudomást szerzett, táviratban kérte, hogy ő Magyarországon szeretne élni, ezért módosították akkor a határt úgy, hogy Oroszvár és a másik két falu Magyarországhoz tartozzék. A II. világháború után, mivel a békeszerződés idején már a hercegi házaspár nem élt, és különben is megváltozott a társadalmi helyzet, az eredetileg szándékolt határt húzták meg.
Ez a történet csak hallomásból ismert. Történészek ki tudnák kutatni, ha felhívnák rá a figyelmüket. Arra nem emlékszem, hogy Stefánia a táviratot kinek küldte, apjának a belga királynak (tudomásom szerint az apja a második házassága alkalmával kitagadta) vagy pedig magához a békekonferenciához.
Gondolom, hogy nem lenne hiábavaló ennek a kérdésnek pontos tisztázása. Nem azért, mintha Rákosi Mátyás bűnlajstroma ezzel a ténnyel csökkenne, hanem talán a szomszédunkkal kapcsolatban egy kis tüske a lelkünkből eltűnne.
Tisztelettel
Lövey Félix
ny. bencés tanár, tihanyi segédlelkész
Szerkesztőségünk megkérte Szarka Lászlót, az MTA Történettudományi Intézet csoportvezetőjét az olvasónk által feltett kérdés megválaszolására. (A szerk.)
Lövey segédlelkész Úr levelének érdekes adaléka – akárcsak a pozsonyi csehszlovák hídfő második világháború utáni kibővítésének Rákosi nevéhez kapcsolása – alighanem egyformán a legendák világába tartozik, mégha az egyik pozitív, a másik pedig negatív előjelű is. A pozsonyi hídfő gondolata az első világháború után a csehszlovák–jugoszláv korridorral, illetve a tanácsköztársaság katonai sikerei nyomán támadt prágai katonai aggodalmakkal függtek össze. A pótlólagos Duna-jobbparti csehszlovák követeléseket a békekonferencia határmegállapító bizottsági ülésein a pozsonyligetfalui hídfő kivételével sorra elutasították.
A második világháború után Pozsony városfejlesztési szempontjait, ill. stratégiai és közlekedési igényeket figyelembe véve jutalmazták meg a győztes Csehszlovákiát az igényelt öt magyarországi falu helyett hárommal: Oroszvárral, Dunacsúnnyal és Horvátjárfaluval.
A békekonferenciához érkező magyarországi magánbeadványokat aligha vették komolyabban, mint a hivatalosan benyújtott 19 magyar észrevételt, amelyekről pedig köztudomású, hogy semmilyen engedményt sem sikerült általuk elérni.
Szarka László"
Lövey Félix levele
NYÍLT TÉR
LÖVEY Félix
Tisztelt Szerkesztőség!
Rudolf trónörökös halála után felesége, Stefánia, a belga király leánya, gr. Lónyay Elemérhez ment feleségül, akit Ferenc József király hercegi rangra emelt. 1945-ben, miután a szovjet csapatok elfoglalták országunkat, a hercegi pár Oroszvárról Pannonhalmára költözött. Ott haltak meg, és ott vannak eltemetve az altemplomban.
Az 1992. november 29-i „A Hét” műsorban Gyulay Zoltán főszerkesztő úr fél mondatban megismételte a MTV-ben már többször elhangzott állítást, hogy Rákosi Mátyás adott a Cseh–Szlovák Köztársaságnak a II. világháború után három falut. Nem akarom és nem is tudom ezt az állítást cáfolni, csak javasolni tudom, hogy a történelmi igazság kiderítése céljából alaposan meg kellene ezt a kérdést vizsgálni. Idős rendtársaimtól hallottam a következő értesülést, akik ezt Stefániától hallották: a trianoni békeszerződésben a jelenlegi (II. világháború utáni) határokat állapították meg, és amikor Stefánia erről tudomást szerzett, táviratban kérte, hogy ő Magyarországon szeretne élni, ezért módosították akkor a határt úgy, hogy Oroszvár és a másik két falu Magyarországhoz tartozzék. A II. világháború után, mivel a békeszerződés idején már a hercegi házaspár nem élt, és különben is megváltozott a társadalmi helyzet, az eredetileg szándékolt határt húzták meg.
Ez a történet csak hallomásból ismert. Történészek ki tudnák kutatni, ha felhívnák rá a figyelmüket. Arra nem emlékszem, hogy Stefánia a táviratot kinek küldte, apjának a belga királynak (tudomásom szerint az apja a második házassága alkalmával kitagadta) vagy pedig magához a békekonferenciához.
Gondolom, hogy nem lenne hiábavaló ennek a kérdésnek pontos tisztázása. Nem azért, mintha Rákosi Mátyás bűnlajstroma ezzel a ténnyel csökkenne, hanem talán a szomszédunkkal kapcsolatban egy kis tüske a lelkünkből eltűnne.
Tisztelettel
Lövey Félix
ny. bencés tanár, tihanyi segédlelkész
Szerkesztőségünk megkérte Szarka Lászlót, az MTA Történettudományi Intézet csoportvezetőjét az olvasónk által feltett kérdés megválaszolására. (A szerk.)
Lövey segédlelkész Úr levelének érdekes adaléka – akárcsak a pozsonyi csehszlovák hídfő második világháború utáni kibővítésének Rákosi nevéhez kapcsolása – alighanem egyformán a legendák világába tartozik, mégha az egyik pozitív, a másik pedig negatív előjelű is. A pozsonyi hídfő gondolata az első világháború után a csehszlovák–jugoszláv korridorral, illetve a tanácsköztársaság katonai sikerei nyomán támadt prágai katonai aggodalmakkal függtek össze. A pótlólagos Duna-jobbparti csehszlovák követeléseket a békekonferencia határmegállapító bizottsági ülésein a pozsonyligetfalui hídfő kivételével sorra elutasították.
A második világháború után Pozsony városfejlesztési szempontjait, ill. stratégiai és közlekedési igényeket figyelembe véve jutalmazták meg a győztes Csehszlovákiát az igényelt öt magyarországi falu helyett hárommal: Oroszvárral, Dunacsúnnyal és Horvátjárfaluval.
A békekonferenciához érkező magyarországi magánbeadványokat aligha vették komolyabban, mint a hivatalosan benyújtott 19 magyar észrevételt, amelyekről pedig köztudomású, hogy semmilyen engedményt sem sikerült általuk elérni.
Szarka László"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése