A Leövey család czímere 1453-ból -
Gyűjtötte: (Lövey-/Pécsi-) Varga Éva
Részlet a Turul kiadásokból
Turul 1887-1888
Forrás:
https://www.pechy-de-pechujfalu.hu/csaladfa/myfiles/htmls/turul/1887-88xw/1887-88xw.html#Heading6876
https://www.pechy-de-pechujfalu.hu/csaladfa/myfiles/htmls/turul/1887-88xw/1887-88xw.html#Heading6876
A LEÖVEY CSALÁD CZÍMERE 1453. ÉVBŐL.
(Színes melléklettel.)
A LEÖVEY CSALÁD CZÍMERE
1453. évből.
Szabolcsmegye egyik ősi családjáról, mely nevét az ottani Lövőről írja, eddigi családtani segédkönyveink igen kevés szóval emlékeztek meg. Nagy Iván műve pótkötetében adja ugyan a család leszármazását a XVI. század második felében élt Gergely-től (megh. 1600.) és nejétől Mokcsai Klárától, kik a jelenleg élő nemzedék törzsei; de nem szól a családnak korábban, a XV. században élt tagjairól s nem említé a családnak V. László királytól 1453. május 3-ikán nyert czímeres levelét.
V. László királytól általában czímeres levelek nem maradtak akkora számban reánk, mint Zsigmond idejéből; nemcsak rövidebb uralkodási ideje az oka ennek, hanem általában, mert a Zsigmond király külföldi tartózkodásai alatt nagy számmal kiadott czímereslevelek úgy látszik értéköket veszték, legalább azok számára, kik a nélkül is az ország nemeseinek sorába tartoztak s kikre nézve tehát a czímer nem lényeges dolog, csak a már élvezett nemesség felékítése volt, – s a Leövey családot már czímerlevele keltekor az ország nemesei között találjuk.
Folyóiratunknak eddig csak egyszer volt alkalma V. László királytól czímert közölni; ez okból a jelen armális fokozódott figyelmünkre érdemes, melynek a család egyik tagjánál, Leövey Sándor úrnál lévő eredetijéről vett szövege a következő:
Comissio domini regis.
Ladislaus dei gratia Hungarie, Bohemie, Dalmatie, Croatie etc. rex, Austrieque et Stirie dux, necnon marchio Moravie. Vobis fidelibus nostris Anthonio et Michaeli filiis Petri de Levew ac Gregorio, Benedicto, Michaeli, Petro, Georgio, et Ladislao filiis dicti Anthonii, nobilibus regni nostri Hungarie, salutem gratiamque nostram regiam et favorem. A claro lumine throni regie maiestatis, velud e sole radii, nobibilitates legitimo iure procedunt et omnium nobilitatum insignia a regia claritate dependent, ita ut omne nobile generositatis insigne a gremio proveniat regie maiestatis. Sane attentis et in nostris precordiis digna mentis consideratione pensatis multimodis fidelitatibus vestris et fidelium servitiorum gratuitis meritis, quibus pro nostri honoris augmento et regni nostri statu tuendo continue maiestati nostre laudabiliter studuistis eoque ferventius et diligentius in antea studebitis complacere, quo vos et vestros singularibus honorum gratiis a nostra celsitudine conspexiritis fore insignitos, vobis vestrisque heredibus et posteritatibus universis hec arma seu nobilitatis insignia, (prout) in principio seu capite presentium litterarum nostrarum suis appropriatis coloribus arte pictoria figurata sunt et distinctius expressata, animo deliberato et ex certa nostre maiestatis scientia dedimus et contulimus, immo ex abundantiori plenitudine nostre specialis gratie concedimus et presentibus elargimur, ut vos vestrique heredes et posteritates universe pretacta arma seu nobilitatis insignia more aliorum nobilium armis utentium a modo in antea ubique in preliis, hastiludiis, duellis, torneamentis ac aliis omnibus exercitiis nobilibus et militaribus, necnon sigillis, annulis, velis et generaliter in quarumlibet rerum et expeditionum generibus sub mere et sincere nobilitatis titulo, quali vos ab universis et singulis, cuiuscunque conditionis, status, gradus vel dignitatis existant, hominibus insignitos dici ac veros nobiles nominari et teneri volumus ac etiam reputari, gestare, omnibusque et singulis gratiis, honoribus et libertatibus, quibus ceteri proceres, nobiles et clientes regni nostri armis utentes quomodolibet consuetudine vel de iure freti sunt et gavisi, frui et gaudere possitis atque valeatis, de talique singularis et specialis gratie antiodoto merito exultetis, ac tanto ampliori studio ad honorem regie maiestatis vestra in antea solidetur intentio, quanto vos largiori favore regio preventos conspicitis et munere gratiarum. In cuius rei memoriam furmitatemque perpetuam presentes concessimus litteras nostras sigilli nostri secreti, quo ut rex Hungarie utimur, appensione communitas. Datum Wyenne, in festo inventionis sancte crucis, anno domini millesimo quadringentesimo quinquagesimo tertio, regni autem nostri anno tredecimo.
(A piros és zöld selyemzsinóron függő pecsét egyik széle letörött.)
Az oklevél szövegében feltünő, hogy a család tagjai már nemesi rangon lévőknek mondatnak, az adományozás tehát nemesítéssel nem jár. A mi magát a czímert illeti, az a következő: kék mezőben szarvaival fölfelé fordult sárga félhold, hajlásában három (2, 1) hatágú sárga csillag, melyek ágaikkal a félholdat érintik; a félhold alatt egy hasonló csillag. Sisakdísz: a pajzsbeli félhold, két csúcsán egy-egy szárára állított nyolczágú sárga csillag, a félhold öblében egy hatágú sárga csillag. Takaró: kék-sárga.
Maga a czímer azon ritkábbak közé tartozik, melyeken fém nincs alkalmazva; a festő az arany helyett mindenütt sárga színt használt, sőt még a czímer sisakját is érczszín helyett szürkével festé. Ilyen színmázas czímer a Paczali Peres Andrásé 1431-ből.* Turul 1886. 18. l.* Arra, hogy a czímerfestő, noha egyes czímerrészek festésére érczet használ, a sisakot mégis szürkére festi, szintén találunk több példát, így a Vadkerti és szentgyörgyi Vincze családok czímerét 1415-ből* Turul 1883. 82. l.* és Moghi Mátyásét 1418-ból.* Turul 1885. 57. l.* – Ide sorolhatjuk ismert legrégibb festett czímeres levelünket: Tétényi Péterét és Andrásét 1405. évből.* Br. Nyáry Albert Heraldikája 230. l.*
Az arányokat illetőleg czímerünk ellen kifogást alig emelhetünk. A pajzs alakja kissé kikanyarított baloldalával közeledik a tárcsa formához; a csillagok nem szabályos hat- illetőleg nyolczszögűek s különösen a pajzsbelieken a gyors, hevenyészett rajzolás szembeötlő. Igen sikerült ezeknek alkalmazása a sisakdíszben. A festő az által, hogy két csillagot a félhold szarvaira tűzöt, a harmadikat pedig a félhold ölében helyezte el, elkerülte lebegő sisakdíszek alkalmazását; mi ellen magyar czímereink nem egyszer vétenek.* V. ö. Csergheő Géza czikkét. Turul 1888. 137. l.* A sisaktakaró tagozása lombszerű, a túlterhelés nélkül; a lombozatok színezése értelemmel készült; a takaró ebben a korban még nem vált egyszerű díszítéssé; alkalmazása annak eredeti rendeltetésére emlékeztet. Érdekes, hogy a sisakdísz egyenesen a sisaktakaróra alkalmaztatott minden összekötő korona, párna vagy fonadék nélkűl. A czímer általában tetszetős és egyszerű alakjaival jó hatást tesz.
Az oklevél tulajdonosának szívességéből alkalmunk volt a család többi okleveleit is áttekinteni,* A mohácsi vész (1526.) előtti oklevelekből 32 drb van Leövey Sándor úr tulajdonában a következő évekből: 1335, 1338, 1346, 1376, 1393, 1395. 1425 (2 darab), 1437, 1438, 1439 (2 drb), 1442, 1445, 1450, 1461, 1466, 1471, 1479, 1483 (2 drb), 1484, 1486, 1493, 1495, 1500, 1513, 1515, 1521, 1525 (2 drb).* oly szándékkal, hogy azokból talán sikerűl a czimeres levélben felsorolt családtagokat genealogiailag a XVI. század végén élt Gergelylyel, kitől a leszármazás megszakítás nélküli, összekötni.
Magából az armálisból három nemzedéket állíthatunk össze:
Leövei (de Levew) Péter; Antal 1453; Mihály 1453; Gergely 1453.; Benedek 1453.; Mihály 1453.; Péter 1453.; György 1453.; László 1453.
Az egyes családtagokról azonban az említett oklevelekben igen kevés adat található. Azoknak alig néhány darabja illeti a családot, legnagyobb része, mely leányágon vagy birtokok által került a család tulajdonába, a Szentgyörgyi, Beregi, Makrai, Berencsi, Domahidi stb. családokról szól.
Oklevélkiadásainkban itt-ott találunk ugyan említést egyes családtagokról. Igy pl. egy 1413. évi oklevél egy szabolcsmegyei hatalmaskodási ügyben Zsigmond király által kijelölt királyi emberekül a többi közt Leövei (de Leve) Pétert és Lászlót említi.* Fejér Cod. dipl. X. 5. 452. l.* E Péter, tekintve a kort, ugyanaz lehet, ki mint a czímerszerzők törzse, a föntebbi kis táblázat élén áll. De sem Leövei Lászlót, sem pedig azt a Leövei (de Lewe) Imrét, ki 1414. évben egy nagy határvillongási perben százötvenharmad magával esküt tett,* Gr. Károlyi cs. oklevéltára II. 15. l.* a táblázatba beilleszteni nem tudjuk.
A családi oklevelek közt egy 1484-iki* E keltezéssel: die dominico prox. post festum b. Sofie vidue = máj. 16.* több családtagról tesz említést. György váradi prépost és a leleszi convent administratora előtt ugyanis Leövei (de Lewe) Mihály és hasonnevű fia, Leövei Pál és testvérei Benedek boszniai püspök és Péter (fratres uterini), valamint Leövei Istvánfy János (Johannes Isthwanfy de eadem Lewe) és testvére László (uterinus) és néhai testvérének (carnalis) Tamásnak fia András a szabolcsmegyei Lövőbeli birtokrészeik felől folyó ügyben kiegyeznek.
Benedek és Péter nevekkel a czímerszerző testvérek közt is találkozunk; de ez oklevél ezek testvéreül még Pál-t említi, kiről a czímeres levél hallgat. Nem lehetetlen, hogy Pál, mint ifjabb, vagy legifjabb testvér, 1453 után született s így róla az armális még nem szólhat. Az is lehetséges, hogy Benedek, kinek neve mellett az 1453-iki czímeres levélben állása vagy rangja kitéve nincs, harminczegy év multával előkelő egyházi méltóságban, püspökségben szerepeljen.
A többi említett családtagok helyét azonban a leszármazási rendben nem tudjuk kimutatni.
A családnak, úgy látszik, a XV. században legkiválóbb tagja Benedek boszniai püspök volt. Nevét a boszniai püspökök sorában megtaláljuk.* Farlati, Illyricum sacrum IV. 76. l. Pray, Specimen Hierarchiae II. 436 l. Gams, Series episcoporum 369. l.* Olvassuk róla, hogy 1466. november 25-én lett választott püspök, utóbb megerősítést nyert a hogy ő volt az, ki a püspökség székhelyét Diakovárra tette át; olvassuk, hogy 1479-ig volt Bosznia püspöke, s hogy némi hézag után utódja Mátyás püspök 1486-ban következett nyomába. Ez oklevél azonban kétségtelenné teszi, hogy még 1484. derekán is ő volt Bosznia püspöke. Az idézett források családi származását nem ismerik; oklevelünkből az is kétségtelenűl kiviláglik, hogy ő a Leövey család tagja volt.
A rendelkezésünkre álló családi oklevelek közül e korból még egyben találunk említést egy családtagról. Szabolcsmegye alispánjai és négy szolgabírája előtt ugyanis 1495-ben* Kelte: feria secunda ante festum b. Mariae Magdalenae = jul. 20.* Bakai János Lewew-i Pálnak egy jobbágytelket négy arany forintért zálogba ad. E Pál ugyanaz lehet, ki az előbb említett oklevélben Benedek püspök testvéreként fordúl elő.
A később koriak közt megemlítjük a leleszi convent 1573. évi oklevelét,* Kelte: feria tertia post festum ad vincula b. Petri = aug. 4.* mely Leövey György szabolcsmegyei alispánról tesz említést. Hihetőleg egy személy azzal, ki 1553-ban Beregmegyében királyi emberül (homo regius) fordul elő.* Tört. Tár II. 190. l. U. e. helyen Lehoczky Tivadar említ egy Leövey Antalt 1506. évből, ki szintén királyi emberként működött Beregmegyében; a nagy korkülömbség miatt ez aligha azonos azzal az Antallal, ki 53 évvel azelőtt, 1453-ban czímert kapott.*
Ime ezek a család tagjai, kikről a Nagy Ivánnál közölt családfát megnyitó Gergely kora előtt említést találunk; s habár valamennyit nemzedékrendileg összekötni nem is sikerült, de emléküket a XV. századi czímeres levél kapcsán feleleveníteni nem volt fölösleges. Talán valamely szabolcsmegyei eredetű család levéltárából sikerülni fog az összekötő ízt meglelhetni.
Végül megemlítjük, hogy XIV. században az ország éjszaki felében még egy Leövei család virágzott, mely azonban nevét a Hevesujvármegyében fekvő Lövőről írta. E család néhány ízéről a gróf Sztáray oklevéltár két oklevele alapján* A gr. Sztáray cs. oklevéltára I. 46. és 454. l.* a következő kis táblázatot állíthatjuk össze:
Olan de Leuew; Comes Marcellus; Jacobus 1323.; Stephanus 1323.; Leustachius 1323.; Nicolaus 1323.; Johannes 1323.; Ladislaus 1357.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése