Péchy Péter - Péchy Értekezés - Alapkutatási adatként idézem a cikket - Gyűjtötte: (Lövey-/Pécsi-) Varga Éva

"Péchy Értekezés - Péchy Péter (id=1993) -től adatai

A névről


A névrõl



A "Pech" szó már a legrégibb okmányainkban s több féle jelentõségében fordul elõ: mint okleveles nemzetségnév, helynév és személynév. Irásmódja is több féle: Pech1pl. W.I.110, II.100, XII.132, F IX/l 144., Peech2pl. W.IV.260, XII.44, V.122, F VII/1 303 V/3 137 394 X/8 380 471. VIII/6 72., Peth3pl A.O.1335 év okt.7. Nicolo dicti de Peth: Paulus de Peth 1405. /: bán :/, Petth4Paulus de Petth 1408 /: Zsigmond király okmánya :/, Peeth5Pech-vár = Peeth /: 1. Csánki Körös m. :/ F VIII/2 183 Ivanka de Peeth., Pek6F X/7 486 Paulus de Pek., Peck7F VIII/3 349 Nicolo filio Stephani de genere Peck, W. V.72 Petrus filius Peck., alakokat ismerünk.

Ugy a nemzetségnév, mint a helynév nem zárná ki a személynévként szereplést, amint ezt más nemzetségneveknél pl. többek közt "Aba" "Torda" stb-nél tapasztaljuk, hisz a magyarban az is elõfordult, hogy a méltóságnevek alakultak át személynevekké pl Kende, Kund, Gyula, s az is könnyen érthetõ, hogy valamely régi okmányban az egyén csak nemzetségnevével jelöltetik meg, midõn is az "személynév"-ként tünik fel, mindazonáltal a "Pech" névnek személynévül használatánál felkelti scrupulusunkat az, hogy a "Péter" név röviditése az okmányokban: "Peth" alakban is elöfordul /: Petz, Petsch mellett :/ s így az a nemzetségnévvel könnyen összetéveszthetõ. Akkor tehát midõn valamely okmányban nomen vir-ként "Pech" nevet olvasunk, erre a közös alakra a Péter névnek "Peth = Pech"-nek irására s az ebbõl származó tévedésekre gondolnunk kell s óvakodnunk az illetõnek a Pech nemezetségbe sorozásától.

Illustris példa erre a "Pécz" nemzetség örökösödési perben tárgyalt 1296-ik évi oklevele III. Endrének, mely szerint a király az örökös nélkül elhalt Péch-nek birtokait a Marczaly és Berzenczey családok ösének adományozza, s amely okmányra nézve a nádor megállpitotta, hogy a "Peech" szó itt "Pétert" jelent s némi vakarás mellett igazittatott ki, "Peech"-re, amely körülmény folytán az oklevél bizonyitó erejét el nem fogadta s e kétségtelen hamisitáson kivül azért sem, mert III. Endre király ily tartalmú levelei "ex causis rationalibus" semmiseknek nyilvánittattak.

A Péchy név a nemzetség- és helynevet képezö "Pech" szóból keletkezett, az odatartozást onnan való származást kifejezö s a latin "de"-nek megfelelö "i" v. "y" betünek a gyökhöz ragaszkodása folytán és ép ezért a név is akként keletkezik, amint az a Pécs = Pech nevû helyrõl való származást, vagy a nemzetséghez való tartozást fejezi ki, ahol már nem csak az okleveles, hanem a honfoglaló nemzetségnév is szerepet játszik.

Pécs városától kapta nevét Pechi Andréfi János Pecsevi = Pécsi török történetiró, amely két esetbõl a névnek ilyen módon keletkezésére vonatkozó tudásunk ki is van meritve.

A Péchy névvel azonban találkozunk olyan vonatkozásban is, midõn az "y"-os név /: Péchy :/ nem az oda-, valamihez tartozást fejezi ki, hanem egyenesen a Pécs szót helyettesiti.





Ugyanis Gara Miklós nádor a Pech nemzetség örökösödési perében 1433 évben hozott itéletében kimondja, hogy a felpéchy uradalom /: possessio :/ más néven /: alto nomine :/ mint Boldog­asszonypechy Kámond és Balaspechy és Kispéchy neveztetett /: apelatarunt 41 l. :/.

A szónak eredete és jelentésére nézve ez ideig biztos adataink nincsenek. Mint láttuk a régi iróknak bizonyára a hagyományok és régi feljegyzések alapján kialakult tudata szerint a honfoglaló 108 nemzetség egyikének neve. De emellett én valahol azt is olvastam, hogy avar szó s ezen a hun-nal megegyezõ nyelven "földvárt" jelent.

A Pallas Lexikon avarokról szóló közleményébõl tudjuk, hogy "Bécs" is avar szó s azt jelentheti, hogy az avar birodalomnak ott volt a határa. Manapság is a "Bécs" szó némely községben a falu végét a falu melletti dûlõt jelenti A "B" és "P" kezdöbetünek ugyanazon szónál felváltva használatára több példánk van s igy a Pécs és Bécs azonos jelentése kizárva nincs, s a magyarok mint hun skytha nép elött az avar nyelv idegen nem lehetett s nem lephetne meg, ha az õsmagyarság egyik honfoglaló nemzetségének neve hun-avar nyelv emlékét tartana fenn.

Oláh Mikós püspök azt irja, hogy a Péchy név már a 800-ik évben tisztelt volt a kozároknál /: L Lehotzky: Stemmatographia Potemkin: Sárosmegye leirása :/. Ezen állitás kozár kapcsolatra mutat.

Podhraczky József /: Béla király névtelen jegyzõjének idejekora és hitelessége c. mû :/ a Bessenyõket nevezi Pécsieknek s szerinte Pest városnak s az országban levö Pécs nevü vagy azzal kapcsolatos lakóhelyeknek neve ez alapon keletkezett.

Ugy látszik azonban, hogy a Pécsi nevet Podhratzky Regiono nyomán construálta meg s alkalmazta a besenyõkre. "Ex supra dictis igitur locis gens memorata" /: Hungarorum :/ a finitimis populis qui Pecinaci vocantur a propriis sedibus expulsa est eo quod numero et virtute praestarent et genitale, ut praemissimus rus exuberante multitudine non sufficeret ad habitandum".

A bizánci irók Patzinákiának nevezik Besenyõ országot, Prágai Kozma cseh történetiró pedig "Pecinatici" szót használja. Hazai töténetiróink is a "Pecsenyéd" község nevet a besenyõ szóval hozzák összefüggésbe /: Pallas Lexikon és Révai Lexikon :/ ami azt mutatná, hogy hazánkban sem volt ismeretlen a besenyõk ilyen elnevezése amint Fejér György is /: Kúnok eredete :/ szintén felváltva használja a besenyõ és pecseneg elnevezést.

Kérdés azonban, hogy a besenyõk hogy nevezték magukat, avagy hogy nevezték õket a magyarok, mert az eredeti szónak idegen nyelv és kiejtés melletti eltrozulása eredeti szónak fel nem karolható! Azon körülmény, hogy az idegen irók a besenyõket a magyar Pécsi szónak megfelelõ hangzású névvel nevezték, nem ad jogosultságot arra, hogy az idegen eredetü szóban magyar szót ismerjünk fel s a besenyõket ezen magyar néven nevezzük.

Felmerült olyan vélemény is, hogy a germán "Betz" "Petz" szónak elváltozott alakja /: Melich János elöttem tett kijelentése :/. Ezen vélemény kizárólag az okleveles nemzetségek álláspontjára helyezkedik s valószinüleg Dr. Karl Heinrich Schäfernek "Eine Wappen urkunde deutscher Ritter in Italien" c. dolgozata alapján keletkezett, hol az iró Joannes de Pez /: Péchi János :/ cimer-alakját medvének nézve, beszélõ cimernek /: meister Petz :/ állapitja meg. Egy más jeles tudósunk /: Miklóssy :/ a török "bég" "beek" elváltozott alakjára godnol. Elõfordul a pécs szó a szláv nyelvekben is /: pec :/ és ott kemencét jelent. Pest város nevének keletkezését innen is magyarázzák. A pannon-szlávban szintén elöfordul és "öt"-´öt /: 5 :/ jelent.

Valamely szónak más idegen nyelvekben elõfordulása olyan gyakori jelenség, hogy az következtetési támpontot nem szolgáltathat egy õsi magyar nemzetségnév eredetének kutatásánál idegen nyelvek kombinátióba vétele súlyos tévedés s minden jogosultságot nélkülözõ hypothesis lenne.

A "Pech" nevet tehát mint eredeti hún-skytha szót kell kezelnünk azzal a jogos büszkeséggel, melyet az azt viselõk részére a névnek az õsi magyarságtól származást igazoló jelentõsége nyújt, s figyelemmel arra, hogy mint Kubinyi Ferenc "Régi magyar személynevek" c. munkájában megállapitotta az õsi magyar neveket helyesen olvasni nem tudjuk, s igy keresnünk kell ezen szó helyes eredeti kiejtését is a ma használatos Pécs Pécz mellett s kutatnunk ezen olvasási mód és kiejtés keletkezését is.

Az õsi magyar nyelv a régi török nyelv befolyása alatt alakulván "cs" és "cz" hangja problematicus. Legrégibb nyelv-emlékünk a XIII. század elejérõl való halotti beszéd egészszövegében "cs" vagy "cz" hangot nem találunk. Elõfordul ott pl a "gyümölcs" szó "gimilc"-nek irva, ámde a késöbbi szövegböl kitünik, hogy a "c" betü ott nem "cs", hanem "s" hangnak felel meg: "gimils-tül" "gimils-ben" "gimilo-nec", mely irás bizonyára fonetikus alapon történt.

Az egykori Anonymus sem használja a "cs" hangot: Csanád nála Sumad, Csák = Saak, Szabolcs = Zabolsu, Kacs = Kasu, Tren­csén = Tensun, Csongrád = Surungurad, Bulcs = Bulsu, Szék­csö = Zekuscu, Lapincs = Lapinsu, Szerencs = Zerensu.

Jelek vannak azonban már a halotti beszédben arra, hogy a mai "cs" hang azon idõben nem volt tiszta "s" hang, a magyar nyelvben pl. a "bulsassa" /: bocsássa :/ szót találjuk irva "bulscassa"-nak is, de ez máként tanuság arra is, hogy a "cs" felé törekvõ hangot nem a késöbbi "ch" betüvel igyekeztek még akkor kifejezni, valamint példa és következtetési alap arra is, hogy a mai "cs" hang az, "sk" /: sc :/ hangból alakulhatott ki.

Nincs adatom a "cs" hangnak nyelvünkben mikor és hogyan történt kialakulására, ezt a fejlödést nem követhetem. Az 1200-as évek elején irt Anonymus Szekcsöt még Zekuscu-nak irja, tehát ugyan­úgy fejezi ki a késöbbi "cs" hangot, mint a halotti beszéd, ugy hogy ez a találkozás a véletlent kizárja, de a XIV. századbeli Königsbergi töredékben a XV. század elejérõl szóló "mondseei tizparancsolat"-ban a "cs" hang már készen van s leirásához a "ch" betüt használja. Ezt az analógiát megtaláljuk a török nyelvben is.

A régi török nyelv szintén nem ismerte a "cs" hangot, az ujabb török nyelv azonban átvette: csicsek = virág!

Midön a Pech szó helyes olvasását keressük erre a jelenségre figyelemmel kell lennünk s egyuttal kutatnunk, milyen hangot fejeztek ki a régiek a "ch" betüvel, mielött az a "cs" hang leirására alkalmaztatott.

Itt ismét csak legrégibb nyelvemlékünkre a halotti beszédre támaszkodhatunk s azt látjuk, hogy a "ch" betünek a "k" hang felel meg: "szumtuchel" "turchukat" "archangel". Ezt a szabályosságot megtaláljuk a késöbbi irásokban akkor is, mikor a "ch" már a "cs" hang kifejezésére is szolgált, úgy hogy azon szavakban, amelyekben a "ch" elöfordul ezen belül hol "cs" hol pedig "k" hanggal olvastatik. Pl. Szirmay "Szatmár megye története" c. müvében a mai Császári községet "ch"‑val irja és Khazarinak mondja ki, a kazároktól származtatván azt; a Zach nevet is hol Zacs, hol Zak-nak mondják, a XVI. századi történetirók /: Brutus :/ pedig a Pekri nevet "Pechri"‑nek irják. Ezek szerint a "Pech" szó régiesen "Pek"‑nek lenne kiejtendö, mint azt egyes okmányokban találjuk is /: F X/1 486 Paulus de Pek, F VIII/3 349 Nicolaus filio Stephani de genere Peck :/ s amint azt Horváth István is irta.

Az eredeti név kutatásánál figyelembe kell vennünk azt is, hogy a régi okmányokat jobbára idegen származásu papok irták, kik magyarul nem, csak az okmányok nyelvén latinul tudtak s kik a maguk nyelvének fonetijáját belevitték a magyar nevek leirására is s pl. a "B" betünek "P"‑re változása különben is gyakori jelenség.

Példa lehet erre különben is a "Besenyõ" "Bissejje" név, amely idegen szájban Patzinákia, Pecináci /: Regino :/ Pecenatici /: Prágai Kozma :/ Peceneg /: Nestor :/, hol a "B" betü kiélesedik "P"-re az "s" hang pedig "cs" /: ch :/ hangra változik, ami bizonyitani látszik, hogy a "c" hang idegen befolyás eredménye s a halotti beszéd irója, aki kerüli a "cs" hangot, tõsgyökeres magyar volt s nem tót ember, mint azt ha jól emlékszem Hojtsy Pál úr tollából olvastam egy hirlapközleményben.

A "B" betüs neveket az õsmagyar nyelv jobban szerette a "P" betüsnél, s Anonymus historiájában a "B" betüs személyek mellett /: pl. Bulsu, Bojta, Botond, Bungér, Bogát :/ "P" betüs kezdõbetüs személynévvel nem találkozunk, e hangtani elváltozást tehát hajlandó lennék idegen ethymologiai behatás következményének felismerni, mert más nyelvekben pl. a germánban autochton parallel alak áll elõ a két betü változásával pl Betz = Petz. Ezen hangtani elváltozás azonban ‑ ismeretlen befolyás alapján ‑ megvolt a hún-skytha nyelvekben is, mint azt a kozár igazi király "Pekh" neve /: l. Révai Lexikon :/ a "bakbég" elváltozott alakjaként igazolja, s igy önkéntelen arra a gondolatra jutunk, hogy a "Bech" és "Pech" az õs idõben egy volt, s ha a "ch" betü helyes kiejtését és olvasását a fentiek szerint "k"‑nak fogadjuk el, akkor õsi névül a "Bek, Beek" s ennek elváltozása a "Pek, Peek" török névre a "Bég" szó elváltozott alakjára bukkanunk. Ezt a combinátiót támogatja, hogy Péchy Pál 1404-1408-ban horvát bán nevét egyes okmányok "Peghi"-nek irják. /: Turul 1883 évf 118 l. :/. A faj török eredetét bizonyitja az okl. nemzetség sok opur-apor személyneve, amely szó török nyelven "kicsi"-t jelent.

Emlitém, hogy Oláh Miklós püspök nyomán Lehoczky Stemmatographiájában azt irja, hogy a Péchy név már a 800-ik évben tisztelt volt a kazároknál. Láttuk azt is, hogy a kozár alkirályt "Pekh"-nek /: bak, bég :/ nevezték, úgy látszik tehát, hogy Oláh a Péchy név kapcsán ezen régi kozár fõméltoságra céloz.

A magyarságnak kozár kapcsolata alatt meg is történhetett, hogy az egyik honfoglaló nemzetség ezt a kozároknál igen tisztelt nevet vette fel.

A fentiek szerint elôáll az a lehetôség, hogy a Bech és Pech okl. nemzetségek egy honfoglaló s a honfoglaláskor közös Bek, Beek esetleh Pek, Peek névvel biró tribusnak hajtásai. Ezen két név közösségét támogatja az a jelenség is, hogy "Becskerek" az az Becs‑nek a vára /: kereke :/ mellett ott találjuk Kisbecskereket, amelynek régi neve "Pechkereke" vagyis Pech‑nek a vára /: l. Ortvay id. m. :/.

A Péch névnek Pek, Peek kiejtése pedig arra a további combinátióra vezet, hogy a szintén gyõrmegyei Pok okl. nemzet­ségnév a Pek név elirt alakja s a két nemzetség közös eredetû.

Van olyan okmányunk, hol a Pech = Peth név "Poth"-nak iratik /: a. V.499 :/, valamint olyan is ahol Beth /: Bech :/, "Both"-nak, s mint láttuk a kozár alkirály neve is hol Pekh, hol Bak. A két okl. nemzetség közös eredtére céloz Gyurikovits a "Pets" nemzetség ágazatjáról irott munkájában, Nagy Gábor pedig ‑ talán Czech nyomán ‑ a muzeumi levéltárban õrzött geneologiájában szintén azt irja, hogy a Pek, és Pok /: Pech, Pecz, Pok, Puk :/ nemzetség egy, és ezt a birtokviszonyokkal idnokolja pl. szerinte a berzenczei birtok a Moriczhiday‑akkal közös volt. Hasonlóképpen a "Series Digni­tarium" a Meggyesi családot a Pech nemzetségbõl származtatja. Egyezik e felfogással a cimer is ‑ az Abafy‑ak haránt pólyájával.

Ezek szerint a Bech, Pech, Bek, Pek, Puk, Pok okl. nemzetségek uganazon a kozár "Pekh" /: Bak, Bég, :/ nevet megõrzött honfoglaló tribus sarjadzása lenne, amely eshetõség mellett az avar Bécs ‑ Pécs illetve annak régi hún‑avar kiejtése szintén figyelembe veendõ.

Kérdés már most, hogy az õsi Bech, Beech, Pech, Peech, Bek, Beek, Pek, Peek alakból miként alakulhatott ki a Bethlen és Péchy = Pécsy Péczy név.

Ismerjük Szabó Károlynak a "Magyar vezérek kora" c. munkája 28. lapján kifejtett azon theoriáját, hogy a Turul név krónikáinkban hibásan fordul elõ eredetileg Curul = Kurul /: Karvaly :/ volt s a nevet a sok másolás ferditette el, mert a régi okmányokban a "c" és "t" közti különbség fel nem ismerhetö.

Ezt a theoriát, melyet Nagy Gyula is támogat /: Turul I.k. :/ az ujabb álláspont megcáfolja. Kimutatván, hogy a "Turul" eredeti török szó, egy ragadozó madár neve; tény azonban, hogy a "c" és "t" betük a régi okmányokban felváltva használtatnak s ezért találjuk a Bech, Pech szókat is gyakran Beth, Peth-nek irva, viszont a "Téth" nemzetségnevet "Téch"‑nek.

A Bethlen szó keletkezésének magyarázatát a Bech‑nek Beth‑ként irásában ezen gyökhöz a fosztó "len" szócskának ragasztásában találjuk meg, akkor mindõn a "Beth" gyök használata már kiszoritotta az emlékezetbõl a nemzetségi Bech = Bek alakot.

A Péchy = Pécsy, Péczy név kialakulását pedig ugy képzelem el, hogy a Königsbergi töredék és mondseei tizparancsolat tanusága szerint már a XIV. XV. században készen levõ "cs" és "cz" hang irására a "ch" betü alkalmaztatván a Péchy = Péky = Peeky név ez alapon Pécsy illetve Péczy-nek olvastatott s a huzamosabb hangoztatás alapján éppen úgy átment a köztudatba, mint a Bek‑len név "Beth‑len"‑je.

Nem dönthetõ el, hogy a két alak közül melyik használtatott elõbb a Pécsy vagy a Péczy‑e?

A csángók északi nyelvjárásában "cs" hangot nem találunk, ez a nyelvjárás csak "cz" hangot ismer, s mindõn a gyõrmegyei "Péch" község elõször iratik a magyar orthographia szerint a pannonhalmi fõapátság házi levéltár L I P 44 alatti okmányban Felpéch község "Felsöpécz"‑nek neveztetik. Ezen jelenségek a Péczy alaknak adnak súlyt.

Viszont azt tapasztaljuk, hogy mig a gyõrmegyei Pech község neve a magyar orthographiában azontúl s a mai napig is Pécz /: felsö‑Pécz, kis‑Pécz :/ s a pestmegyei Péczel község is ezen hangejtés mellett alakul, addig Péch város neve Pécs, Péch‑Váradé Pécs‑Várad, a hajdumegyei Mike‑pércs neve olykor Mike‑pércz, s egyes családok nevében a "cs" és "cz" hang felváltva használtatik pl Bocskay más helyeken "Boczkay", hasonlóképen a péchujfalusi Péchy családnak a XVI. században élt õse Péchy Gáspár igen sok okmányban Péczy s magánál a családnévnél is gyakran találjuk ezt a változott alakot /: l. Családi levéltár :/.

Megállapithatjuk tehát, hogy a "cs" és "cz" hang nyelvünkben a kialakulás kezdetétõl fogva felváltva használtatik azon szavakban, hol ezen hang valamelyike elõfordul.

Élénken illustrálja ezen igazságot Péchy Márton 1558 okt. ll-én Bécsben kelt okmányának következõ passusa:

"Én Pétschy Márton tulaidon kezem irása és tulaidon petczétemmel megpetczételve."

Hiába irták tehát az egykoru okmányok Péchy Márton testvérének Gáspárnak nevét Péczy-nek, a család a Pécsynevet használta s hiába mondjuk a peczétet pecsétnek Márton úr azt petczét‑nek irja.

A magyar nyelv kerüli a "cz" hangot és inkább fogadja el a "cs"‑t, úgy hogy ma már pl. csak Mike Pércs és csak Bocskay szerepel, Pércz és Boczkay kiment a forgalomból.

Ez alapon szakitok én is azon szokással, mely Péch nevet egyaránt használta Pécs, Péts, v. Pécz alakban /: l. Gyurikovits id. hely :/ s ott ahol a Pech szó elõfordul az Pécs‑nek olvasandó.


Az okleveles Péch


Az okleveles Péch nemzetségrõl.



Nagy Imre a "Pécz nemzetség örökösödési pöre" c. munkájában azt irja, hogy a honfoglaló Péch nemzetség a Dunántul egyik fõ telepedési helyéül a Gyõr megyei "Sokoróalja" vidékét válsztotta. /: Enessey György szerint Sokoróalja azt jelenti: Sok uraké :/.

Ez a honfoglaló csoport alapitja az ottani Péch községeket ugy mint: Felsõ‑péch, Kis‑péch, Balázs‑ és Öreg‑péch‑et, azon a területen, amely a nemzetségrõl "Terra‑Péch"‑nek neveztetett /: lásd Rajcsányi okmánya 1757 orsz. levéltár 221 No 6 :/.

Nagy Imre szerint a nemzetség egy része itt folytatta a birtoklást, a többiek: a Marczalyak, Berzenczeyek, Kustániak-nak e közös fészkbõl kiszakadt családjai ellenben Zala, Veszprém és Somogy megyékben! Nagy Iván a Marczaly család tárgyalásánál a Somogy megyei birtokokat szintén primas occupationis területnek tartja.

Ugy látszik, hogy Gyõr megyében Bodó község, amely Pécz és Felpécz mellett Szemere felé esett, szintén õsi foglalás /: l. Karácsonyi id.m. 433. l. Pécz n. örökösödési pöre Drugeth Villermus nádor 1341.évi oklevele :/ õsi forrásnak kell tekintenünk Kámond veszprémmegyei községet is, mert a Pécz nemzetség örökösödési perében õsi birtokként szerepel.

Ugyancsak ezen honfoglaló csoport õsi fogalalásának tekintendõ az a terület is, amelyen Szerecsen, Veche és Gyán községek alakultak, mert az apponyi ág 1324 /: 1335 :/ osztozik itteni birtokain.

Õsi foglalásnak tekintendõ továbbá a Veszprém megyei Kajár is, melyet 1240-ben perelnek Márk, Domokos és Mátyás a bakonybéli apátságtól. A pert elveszitik ugyan, mert Justus apát Szent István adománylevelével igazolja jogát, de ebbõl csak az látszik, hogy Szent István ezen területet a Péch nemzetség birtokaiból vette el és adományozta az apátságnak. Mindõn Zsigmond jegyese Mária és Kis-Károly között a polgárháború kitörõben van, a kajári jobbágyok Péchy Tamás és Péter Péch-i és egyéb birtokaira menekülnek, ahol fel kell ismernünk a régi uraság iránti hûséget s az ösztönt, hogy régi uraik leszármazóinál keressenek védelmet. Ekkor az 1240‑ben elveszitett per dacára a Péchyek ismét elfoglalják Kajárt és János apát 1398‑ban is perben áll Kajár miatt Péchy Miklóssal, ki azonban, bár már ekkor 15 Márka birság terhelte, vonakodik biró elé állani. /: l. Bakonybéli apátság történet :/

A tudomány egy másik álláspontja, amelyet Karácsonyi János képvisel /: Magyar nemzetségek a XIV. sz. közepéig :/ nem ismeri el, hogy a Sokoróaljára egy honfogalaló csoport telepedett, hanem azt tartja, hogy a Gyõr megyei Péch községeket, egyetlen, a honfoglalással s a honfoglaló Péch nemzetségi névvel összeköttetésbe nem hozható Pécz nevü egyén telepitette, akinek leszármazottjai képezik a Péch nemzetséget, vagyis õ a nemzetséget egyetlen okleveles nemzetségnek tekinti.

Mindõn az okleveles nemzetséget az alábbiakban tárgyalom, ezen két álláspontra vonatkozó jelenségeket igyekezni fogok lehetõ élesen kidomboritani.

A nemzetségrõl a XIII.század okmányai tesznek elõször emlitést, s a geneologiai tudomány fejlõdésével már korán történik kisérlet a tagoknak leszármazási táblázatokba illesztésére. Tudomásom szerint elõször Czech János a Tudományos gyüjtemény 1829-iki évfolyamában foglalkozik a kérdéssel fõleg az Apponyi család szempontjából s az õ adatai nyomán Nagy Gábor állitja össze a táblázattot /: l. Nemzeti muzeum levéltára :/ majd Gyurikovits György id. munkájában tesz hasonló kisérletet s mindkettõ combinálja a nemzetséget a Pok nemzetséggel.

Gyurikovits ezenkivül azt is állitja, hogy a Móriczhidayak õse Móricz ispán birtokai Poki és Tóthi a Sokoróalján feküdtek s beilleszti a nemzetségbe Péchy Pál 1404-1408 horvát bánt is.

Ezen téves adatokat Nagy Iván a Péczy család ismertetésénél változatlanul átvette. A geneologiai tudomány fejlõdésével a nemzetségi származási rendjének összeállitása is tökéletesedett. Az Apponyiak lemszármazási táblázatát az "Apponyi család oklevél tára" c. müben találjuk fel, a Pech nemzetség egyéb tagjairól pedig Nagy Imre a Pécz nemzetség örökösödési pörének adatai alapján állit össze leszármazási táblázatot /: Értekezések a történelmi tudomány körébõl 1891. VIII.15. :/. Õ, mint fentebb emlitém a Péch nemzetséget mint honfoglaló tribust fogja fel, a Sokoróalját a nemzetség egyik fõ megtelepedési helyének tekinti s arra az álláspontra helyezkedik, hogy a Gyõr megyei Péch községeket nem egy, hanem több Péch alapitotta s az innen kisarjadzott nemzetség is ehhez képest nem egy, hanem több egyénnek a lelszármazása.

Nagy Imre azonban nem tüzte ki céljául a honfoglaló csoport leszármazottjainak nemzedék rendbe foglalalását, hanme kizárólag a perbenhivatolt okleveles nemzetséggel foglalkozott s ehhez képest óvakodott a Péch nemzetség örökösödési pörében hivatolt nemzetségi tagokon kivül táblázatba foglalni olyan nemzetségi tagokat is akik bár a Sokoróaljai telepedéshez tartoznak, de akiknek az egy közös õstõl való származása még az örökösödési pörben sem állittatott, az ott elhangzott nyilatkozatokban sem vitattatott, mint a milyenek pl. az Apponyiak.

Mintán pedig õ kizárólag a per adatai alapján az ott perben álló s az egy okleveles nemzetséghez tartozást vitató egyének leszármazási táblázatának összeállitására szoritkozott, amely szempontból lényeges volt az egy közös õstõl való származás, nem illesztette be a leszármazási táblázatba azokat sem, akiknek az egy közös õstõl való származására vonatkozólag a per illetve az ott felhasznált okmányok, habár adatot nyujtanak is, de ezen adat a perben álló felek közös õssül vitatott Márk comestõl való származásnak, valamint a leszármazási kapcsolatnak megállapitására semmiféle bizonyitékot nem nyujt, mint amilyenek a szõllõsi, ludbrégi Péchyek és István fia Miklós bán.

Annál kevésbé foglalkozott tehát azon nemzetségi tagokkal, akiknek a Sokoróaljai telepedéshez való tartozására sem a per anyaga sem egyéb okmány támpontot nem nyujt, mint amilyenek a nevnai Pech-ek és Opour a vajda esetleg nádor.

Arról a tévedésrõl, amelyet Karácsonyi igazitott helyre ‑ hogy a péczi /: péchi :/ Péchyeket is bevette a Márk comes leszármazottjai közé ‑ alább fogok beszélni.

Legutóbb Karácsonyi János "Magyar nemzettségek a XIV.század közepéig" c. munkájában állitotta össze a nemzetség leszármazási táblázatát.

Mint fentebb emlitém az illustris iró, minden eddig ismert nemzetséget, egy közös õstõl származó családok összességének, a honfoglaló tribussal vonatkozásban nem álló okleveles nemzetségnek tart s ezzel Nagy Imrével szemben ellentétes álláspontot képvisel.

Ezen a honfoglaló tribust semmi figyelembe nem vevö álláspontját azonban össze kellett egyeztetni azzal a jelenséggel, hogy mig egyrészt a Péch nemzetség örökösödési pörében hivatolt nemzetségi tagok sem vezethetõk vissza egy közös õsre, másrészt az oklevelek emlitést tesznek ezen perben nem hivatolt olyan Péch-ekröl is, akiknek egy része az oklevelek adatai szerint szintén a sokoróaljai telepedéshez tartoznak /: Apponyiak :/ s akiknek közös öse szintén nem állapitható neg.

Ezen nehézségeket az iró a "töredékek" megconstruálásával hidalja át annak kijelentésével, hogy a közös õs valamikor a XII.század elején élhetett.

Ámde az ekként megconstruált okleveles nemzetség tagjainak megállapitásánál az iró nem tette tüzetesen vizsgálat tárgyává azokat az adatokat, amelyek a beillesztett tagoknak az egy közös õstõl származására nézve kétségtelen támpontot nyujtottak volna /: õsi birtok :/ s ennél fogva becombinálta oda pl. a nevnai Péch‑eket is, kiknek pedig az egy közös õstõl származására még annyi támpontunk sincs, hogy az bárhol, bármely hatóság elõtt legalább is vitattatott volna /: amint vitatták azt a pécz nemzetség örökösödési perében, habár eredménytelenül a Marczalyak és társaik a Péchyekkel szemben :/ sõt nem hogy az egy közös õstõl való származásra, de még a sokoróaljai telepedésbõl való eredetre nézve sincs semmiféle adatunk és támpontunk. De ezen módszer alkalmazásában sem volt következetes az iró mert teljesen figyelmen kivül hagyott több Pech-et, akik pedig az egykorú oklevelekben "de Pech" "dicti Pech" "de genere Pech" néven hivatoltatnak /: l. egyéb Péchyek :/ akik tehát olyan alapon mint a nevnaiak oda ‑ legalább is "töredékek" c. alatt ‑ szintén beillesztendõk lettek volna.

Ezen az õsi honfoglaló nemzetség nevet viselõ s nemes, de minden esetre szabad születésü egyének bizonyára szintén mindannyian ezen nemzetségbõl származtak s amennyiben származásuk nem vezethetõ a Sokoróaljára s az innen megconstruált okleveles nemzetségbe be nem illeszthetõk, ugy a honfoglaló tribus másutt telepedett része azon hajtásának kell öket tekintenünk, akik a vérségi összetartozásból származó jogokat és kötelezettségeket egymással szemben hatóság elõtt nem érvényesitvén vagy ere vonatkozó ténykedésükrõl oklevél fenn nem maradván okleveles nemzetség megconstruálására alkalmat nem szolgáltattak.

Ennélfogva a fentebb vázolt két tudományos álláspontra tekintettel is, a honfoglaló Péch nemzetség leszármazottjait két csoportra kell osztanunk és pedig:

1./ azokra, akikrõl okleveles nemzetség construáltatott;

2./ azokra, kik az okleveles nemzetségbe nem illeszthetõk.

Az elsõ csoportba tartozókat ezen fejezetben, a második csoporthoz tartozókat pedig külön "Egyéb Péchyek" c. alatt tárgyalom.

Az elsõ csoportnál azonban ismét megkülönböztetést kell tennünk:

a./ azokról kik a sokoróaljai telepedéshez tartoznak;

b./ akik nem a sokoróaljai telepedés hajtásai.

Az a./ alattiakra nézve pedig vizsgálnunk kell azt a kérdést is, hogy az innen megconstruált Péch nemzetség tényleg egyetlen közös õstõl származó okleveles nemzetség-e? Mert ha a származási táblázatokba beillesztett egyének nem mind egy közös õs utódai, vagyis az egy közös õstõl való származás ki nem mutatható, akkor megdõl itt is az okleveles nemzetség fogalma s elõtérbe lép a több okleveles nemzetségnek s ezzel a honfoglaló tribus sokoróaljai telepesedésnek tudata.

Ezen kérdések szemlélhetövé tétele céljából meg kell ismerkednünk a nemzetségrõl ezideig összeállitott leszármazási táblázatokkal:

/. lásd az I - XI. sz. táblázatokat :/.


A fentebb felvetett kérdések közül az elsõ kérdésre arra, hogy a Nagy Imre és Karácsonyi táblázatánál egy vagy több okleveles nemzetséggel állunk-e szemben, világosságot vetnek azon indokok, amelyek miatt a Péch nemzetség örökösödési pörét felperesek elveszitették.

Az õsi székhelyet /: Felpécz, Kis-pécz és a Veszprém megyei Kámondot :/ a nemzetség péczi ágának utolsó férfi tagja András prépost birta. Ellene a nemzetség másik ágából a Marczalyak és Berzenczeyek több rendbeli követeléssel léptek fel s kivánták, hogy András a péczi birtokból nekik osztályrészt adjon. Ebbõl per támadta s 1402‑ben a Zalavári convent elött olyan egyezséggel végzödött /: temquam fratres congenerationales et condivisiona­les :/ hogy Kis‑pécz, Balázs‑pécz és Kámond nevü birtokokat kétfelé osztják ugy hogy egyik fele a Marczalyak és Berzenczeyeknek jusson, ugy azonban, hogy András prépost ezen fele részt is haláláig megtarthassa, viszont terhes feltételek terhelik a Marczalyak és Berzenczeyeket is, amit ha be nem tartanának az egyezség erejét elveszti s az egész birtok tulajdonjoga András prépostra száll vissza.

A Marczalyak és Berzenczeyek az egyezséget megszegvén, András prépost az egyezséget hatálytalanitotta és testvérül fogadván Jári Barócs Miklós fiait Balázs, István és Mihályt, továbbá Zalonoki Imre leányát Zsuzsanna aszzonyt a Haly Mihály késöbb Békány Gergely özvegyét és Salamoni Domokosnét, az õsi felpécs, kis‑pécz Gyõr megyei és Kámond Veszprém megyei birtokokat a péczi káptalan elõtt 1414. aug. 14-én nevezettekre átruházta s ezt az átruházást Zsigmond király 1415-ben Constanzban jóváhagyta. Midõn beigtatásra került a sor az oldalági rokonok egy része a Marczalyak, Berzenczeyek ellenmondottak s az igy keletkezett perbe ‑ hol Péchy Adrás örökösei felperesek voltak - beavatkoztak késõbb a Kustániak és Ibrányiak is.

A per Gara Miklós nádor elõtt 1425.évben kezdõdött s 1433. évben hozott itélettel nyert befejezést alperesek elutasitásával.

Alperesek és pedig a Marczalyak Berzenczeyek és Kustániak azt vitatták, hogy András prépost fia volt Pálnak, aki fia volt Péternek az Apor fiának s ezen Apor testvére volt a Marczalyak Gergely, a Bezenczeyek Legh István s a Kustániak Lukács õsének, kik mind a négyen a Pech nembeli Márk comes fiai.

Ezzel szemben a Péchy örökösök igazolták, hogy András apja Pál, ennek apja Péter, ennek apja nem Apor, /: mint azt alperesek állitották :/ hanem Márton, aki az István fia volt, ez az István õs pedig testvére Tristyán és Atanának a péczi birtokban ült többi Péchyek õsének. /: l. IV. és V. táblát :/ Ezen állitásukat a gyõri káptalan 1329, 1376, 1381 évi és Szepesi Jakab országbiró 1374 évi oklvelével beigazolták s igy megcáfolták a Marczalyak, Berzenczeyek és Kustániak azon állitátását, hogy a Péchyek s közölük a péczi birtokban ülõ legutolsó - András prépost - a Márk comos negyedik fia Aportól származott s igy Márk comes közös õsük lett volna.

Alperesek közül az Ibrányiak a többiektõl eltérõ jogi alapra támaszkodtak. Õk nem állitották azt, hogy õk és András prépost Márk comes Apor fiától származnak, hanem András préposttal való vérrokonságukat Zudar Péter országbirónak 1373. január 22-én kelt oklevelére alapitották, mely szerint mindõn Péchy Balázs fia István és Pál fia Tamás az országbiró elõtt néhai Péchy Miklós fiát Bertalant illetett péczi és kámondi birtokoknak Cyuke nevü prépost által történt elfoglalása és anank visszafoglalása iránt az országbiró elõtt panaszos elõterjesztéssel léptek fel, ugyan ezen alkalommal megjelent biró elõtt Péchy Gergely fia Miklós a perbe avatkozó Ibrányi ifabb Gergely apja a Péchy Istvánt és Tamást az emlitett birtokok elidegenitésétöl, Cyuke prépostot pedig azok elfoglalásától eltiltotta, mert ezek a birtokok õt nemzetiségi és osztályos jogon éppen úgy megilletik, mint Péchy István és Tamást, kik aztán Ibrányi Miklós állitásának valódiságát az országbiró elött elismerték.

Ennek folytán azt adták elõ, hogy Ibrányi-Gergely fia volt Miklósnak, kinek apja idõsebb Gergely s hogy a magban szakadta Péchy István, kinek birtoka iránt folyt a per Zudar Péter országbiró elött, fia volt Balázsnak, kinek apja Olivér, ennek apja Atana a most emlitett idösebb Gergely édestestvére s hogy ezek a Marczalyak, Berzenczeyek és Kustániakkal egy nemzetségbõl és osztályos ágból származnak. Az Ibrányiak itt tévedtek, mert Zudar Péter elõtt ‑ mint az okmányból láttuk ‑ nem Péchy Balázs fia István, hanem Péchy Miklós fia Bertalan magban szakadtnak birtoka iránt folyt a per s abban Péchy Balázs fia István mint követelõ szerepelt, aki Ibrányi Miklóssal való rokonságát az országbiró elõtt be is ismerte.

Az elõadott leszármazást azonban az Ibrányiak okiratokkal igazolni nem tudták, ennek hiányában pedig a biróság a rokonok egyrészének beismerését a birtokhoz való joghoz elegendönek nem találta. /: Az Ibrányiak úgy látszik tévedtek a nemzedékrend elõadásában is, mert viszonyitva a Péchyek származási rendjéhez egy õsüknek ki kellett maradnia :/. A felhozott bizonyitékok mérlegelése után a nádor alpereseket elutasitotta s az itélet indoklásában kimondotta, hogy Péchy András vérrokonai és jogelõdjei mint "másik nemzetség emberei" /: valuti homines alterius generationis* :/ maguk között külön intézkedtek a Marczalyak és társaik nemzetségével osztályaik alkalmával magukat soha össze nen kötötték, hanem mint a nemzetség más vonalához tartozók több izben osztozkodtak és testvérileg intézkedtek s ezek kapcsán leszámazásukat is izröl izre oklevelek segitségével kellöleg tanusitották s ezek erejével a Marczalyak és társaik elöadott nemzedékrendjét világosan megcáfolták és semmivé tették.

Az itélet tehát a Péchyeket más nemzetség tagjainak állpitja meg, kimondja, hogy a Marczalyak és társaik külön "nemzetséget" képeznek, de elismeri, hogy a nemzetségi eredet közös! Itt tehát közös eredetû több nemzetséggel állunk szemben, nem pedig több ágon virágzott egy közös õstõl származó családok összességével. Egy közös õstõl származó több ágon virágzó okleveles nemzetséget képeznek felperesek családjai - az Ibrányiak kivételével - s más östöl származó nemzetséget képeznek a Péchyek, akik szintén három ágon jönnek le ismeretlen közös õsüktõl több családot képezve.

Ha az egy közös õstõl való származást, az okleveles nemzetség fogalmát a nádor egyáltalán feltételezte volna, az ági örökösödés törvénye elött meghajolva bizonyára nem zárta volna ki alpereseket az õsi birtok örökösödésébõl s nem juttata volna azt idegenek kezére. Ki is mondja a nádori itélet, hogy a Marczalyak és Berzenczeyek csak egyezség alapján léphettek volna a birtokba, mivel a kámondi és péczi javakból soha sem birtak valamely részt s mindõn õsi birtokaikat felosztották Pech és Boda birtokokra az osztályt ki sem terjesztették a Péchyek és Marczalyak mint osztályos atyafiak sehol elõ nem fordulnak s igy családi kapcsolatuk nincs. Az Ibrányiakkal úgy látszik igazságtalanság történt, mert elöadott nemzedékrendjüket ‑ amennyiben az itéletbõl kivehetõ ‑ a Péchyek annak idején nem kifogásolták, azonban õk is régen elszakadtak az õsi fészekbõl és sem a közös birtoklást, sem a közös leszármazást okiratokkal igazolni nem tudva, nyilvánittattak perveszteseknek.

Nagy Imre a Pécz nemzetség örökösödési pöréhez füzött fejtegetésében erre nézve a következöket mondja: "...a Marczalyak és társaik védelmüket nem az egyezségre, hanem arra alapitották, hogy Péczy Andrással egy nemzetségbõl származnak ..." ezt Péchy András el is ismerte, azonban az egy nemzetségbôl való származásnak ily általánosságban történt elismerése nem volt elegendõ arra, hogy a Marczalyak és társaik kifogásának hely adassék, mert nekik bizonyitani kellett volna a családi összeköttetést is oklevelekkel vagy egyéb adatokkal, annak hiányában pedig legalább is azt, hogy valamikor birtokban voltak, ami meg nem történt, mert III. Endrének azon 1296 évi levelét, hogy az örökösök nélkül elhalt Péch-nek birtokait a király Márk fiainak Gergely bánnak és István comesnek adományozta, s nádor hamisitványnak minõsitette.

Mindezekbôl azt a következtetést vonhatjuk le - mondja Nagy Imre -hogy habár az kétségtelen, hogy mind a Marczalyak és társaik, mind pedig Péchy András prépost saját beismerésük szerint a Péch nemzetségbõl származtak s jól lehet az is kétségtelen, hogy a péczi birtok a nemzetség egyik õsi telepedési helye volt, mind az még nem volt elégséges arra, hogy a Péchyek kihalása után, a nemzetség többi tagjai gyökeres jogon oldalági örökösödés útján azokat az idegeneket, akikre Pécsi András birtokait átruházta megelõzzék, mert a családi kapocs részletes kimutatását is szükségesnek találta a bíróság, mit azonban alpereseknek bizonyitaniok nem sikerült."

Mint látjuk Nagy Imre is azt tartja, hogy egyrészt a Marczalyak és társaik, másrészt a Péchyek a honfoglaló Péch nemzetség leszármazottjai a nemzetségi kapcsolatukat az egy honfoglaló nemzetségbôl való eredet, de nem a közös ôstôl való származás adja meg. S midôn a nádori itélet kimondja, hogy a Péchyek külön nemzetség emberei, de azért ugyanazon nemzetség más vonalához tartoznak, bizonyára szintén a honfoglaló tribusra gondol. Ha az egy közös õstõl való származás állapitotta volna meg reájuk nézve a nemzetségi kapcsolatot, akkor, ha nem is a szabályszerü vérségi kapcsolat, de legalább a közös birtoklás igazolható lett volna.

Arra nézve, hogy a "de genere" kifejezés alatt nem mindig az egy közös õstõl való származást értették, a "honfoglaló és okleveles nemzetség" tárgyalásánál adtam elõ indokaimat. Az ott kifejtettek szerint kézenfekvõ azon gondolat, hogy mindõn a nádor egy nemzetségbelinek nevezi azon peres feleket, akiknél az egy közös õstõl való származás be nem igazolható, de ezen nemzetség kebelébenkét nemzetséget külöböztet meg a Péchyeket és alpereseket arra a honfoglaló csoportra s ezzel a honfoglaló tribusra gondol, amely annak idején az osztatlan vagyont megszerezte s midõn ezen belül több "nemzetséget" is megkülönböztet a honfoglaló és okleveles nemzetség tudatát köti össze. Azon Péchieknél tehát akik az okmányokban "de genere" jelzõvel iratnak szükségtelen keresnünk az okleveles nemzetség fogalmát, velük szemben az a kifejezés szintén nem feltétlenül az egy közös õstõl való származást, hanem a közös vagyont szerzõ nemzetségbõl való eredetet jelöli meg, azokat akiknél az osztozkodás emléke fennmaradt vagy akik a honfoglaló tribustól való származásuk kidomboritására egyéb okból súlyt helyeztek, s csak egyeseknél esik a két fogalom össze.

Ide vonatkozólag a Péch nemzetségnél még azt a jelenséget is megfigyelhetjük, hogy a nemzetségnek a péczi birtokban ült s egyáltalán a Péchy nevet megtartott tagjai a "de genere" jelzõvel az okmányokban fel nem ruháztatnak. Oka lehet ennek a birtokban ülteknél az, hogy az õsi vagyonhoz való jussokat bizonyitaniok a birtokbavétel folytán nem kellett, a többieknél pedig az, hogy nevük a nemzetséghez tartozást ugy is kifejezte*. A nádori itélet indoklásának a leszármazási táblázat meg is felel /: 1. V.1. :/

A Péchyek ismeretlen ôse a XII.század közepén élhetett, alperesek ôse pedig a XIII.század közepén s így három generáció különbség tünik elô.

A nádor itélkezésének támpontja volt az is, hogy a perben a Marczalyak által felmutatott a Tamás országbiró által 1353 év april 19-én kiadott oklevél szerint:

a./ Apor fiának Lukácsnak fia Dezsô.

b./ Ludbrégi Péter fia Miklós.

c./ Miklós fia István bán.

d./ Hosszufalui Joachim fia István.

e./ Berzenczey István fiai Márk és János.

f./ Berzenczey Demeter fiai István és Lukács.

g./ Szent-Györgyi Apor fiai János és Péter.

h./ Devecseri Lukács fiai: Miklós, István és Egyed.

i./ László fia Lukács /: Kustáni :/.

k./ Szöllösi Jakab fia Lukács mint egy nemzetségböl származottak bizonyos ügy iránt egymással perben állottak s ezen perben a Péchyek külön nemzetsége mellett bizonyit. Àmde az a körülmény, hogy a Tamás országbiró oklevelében felsoroltak egy nemzetség tagjainak vallják magukat - a fentebb elmondottak alapján - még nem bizonyitja azt, hogy egy közös östöl származó egy okleveles nemzetséget képeznek, hanem csak azt, hogy élt bennük a közös eredet ismerete /: ehhez a közös eredethez 1353-ban még vagyoni kérdések is füzödtek :/, amely a honfoglaláskor szerzett közös és osztatlan birtokhoz a Sokoróaljai telepedéshez s az abból fakadó összetartozás tudatához kapcsolódott.

Az oklevélben felsoroltak közül egy okleveles nemzetséghez tartoztak a Marczalyak, Berzenczeyek, Szentgyörgyiek, Kustániak, Devecseriek mint a Péch nemzetségbeli Márk ? soros leszámazottjai, de az Apor fiának Lukácsnak fia Dezsö, Ludbrégi Péter fia Miklós,Szöllösi Jakab fia Lukács, Miklós fia István bán közös ösére okmányaink nincsenek, ilyenek hiányában pedig az okleveles nemzetséghez tartozásukat meg nem állapithatjuk, s okleveles nemzetségbe sorozásukra kisérletet sem tehetünk. Hanem mindaddig amig valamely késöbb elökerülendö oklevél ez irányban tájékoztatást nem nyujt, a Sokoróaljai telepedés egyéb hajtásainak kell öket tekintenünk. A nádori itélet megállapitása s a perben bemutatott nemzedékrendi táblázat alapján külön okleveles nemzetségnek kell tehát tekintenünk:

1./ Márk comes leszármazottjait,

2./ A péczi Péchyeket az Ibrányiakkal,

De nem csak ezek képeznek a Sokoróaljai telepedésben külön okleveles nemzetséget, hanem ilyennek kell tekintenünk azon nemzetségi vonalat is, amelyhez a vechei, hrussói, ?zezö-keszi és apponyi Péchyek és az Apponyi család tartoznak, amely családok az 1200-as években élt Legh-nek a leszármazottjai.

Külön okleveles nemzetségnek kell tekintenünk pedig azért, mert sem a Pécz nemzetség örökösödési pörében, sem a Tamás országbiró oklevelében nem emlitettnek s az itt felsorolt nemzetségi tagokhoz vagy a péczi Péchyekhez való családi és birtoklási kapcsolatokra semmiféle bizonyitékunk nincs s igy velük szemben is helyt állanak azok az indokok, melyekkel Gara nádor a Péchyek külön nemzetségét megállapitotta. A Sokoróaljai telepedésböl való sarjadásuk azonban igazolva van azáltal, hogy a "Terra-Pech"-en birtokosai voltak /: 1. Apponyi cs. levéltára 1324.évi oklevél :/.

Ide tartoznak továbbá az 1240 körül élt Mátyás és Domokos, mert ?N.II.100. közölt okmány szerint a Péch kösség mellett épült Kajár birtokáért a Marczalyak öse Márk comessel közössel folytatják a pert.

Nincs adatunk arra, hogy a felsoroltak ösei, mikor osztották fel maguk között a honfoglalás Sokoróaljai telepedésével nyert birtokokat. Korán megtörténhetett ez, mert az Apponyiak öse Legh 1200-ban már külön nemzetséget alapit, távol él az ösi fészektöl s unokái között az ösi telepedésböl reájuk jutott birtokok már 1324-ben meg vannak osztva, a Tamás országbiró 1353-iki oklevelében nemzetségi tagokul megállpitott Szöllösiek, Szent-Györgyiek, Devecseriek, Ludbrégiek, Miklós fia István bán s Apor fiának Lukácsnak fia Dezsö pedig az örökösödési perben nem vesznek részt, amiböl arra lehet következtetni, hogy a nemzetség tagjai között az összetartozás emléke is elmosódóban volt.

A felsoroltaknak a sokoróaljai telepedéshez tartozásukról tehát vannak támpontjaink, de nem rendelkezünk ilyenekkel a nevnai Pech-ek s Opour vajda esetleg nádorra nézve. Az elöbbiek birtokviszonyai nem kapcsolódnak a Sokoróaljához s azokról csak annyit tudunk, hogy már az 1200 években Valko és Pozsega megyékben Slavoniában birtokosok, Opour birtokviszonyai pedig teljesen ismeretlenek. IV. László király 1287-ben János mesternek Péter fiának Modor helységet, Károly comesnek Sándor fiának pedig Szent Marját /: Somorja :/ adományozza az Apor Vajda elleni harcokban tanusitott vitézségük jutalmazására. Lehet, hogy ez a két község a hütlenségbe esett Aportól koboztatott el. A vérségi kötelék ismerete nélkül s a birtok viszonyok által nyujtott támpontok hiányában hiba lenne a nevnai Péch-eket s ezen Opourt, kinek vérségi külön állását igyekezni fogok alább bizonyitani, hozzákapcsolni a Sokoróaljai telepesedéshez! Erre csak az az álláspont van kényszeritve, amely nem ismeri el a honfoglaló tribus fogalmának az oklevelek korszakában érvényesülhetését.

Nagy Imre, Gyurikovits, Horváth István nyomán én a Péch nemzetséget honfoglaló nemzetségnek fogom fel s az ellenkezö bebizonyitásáig a Sokoróaljai telepedéshez kapcsolódás támpontjainak teljes hiányában arra az álláspontra helyezkedem, hogy a nevnai Péch-ek és Opour a vajda esetleg nádor a honfoglaló nemzetség egyéb telepedésének hajtásai, éppen ugy mint azok a "de Pech"-ek, "dicti Pech"-ek, "de genere Pech"-ek, akiket az "egyéb Péchyek" c alatt sorolok fel, amennyiben egyik-másiknak az eddig megconstruált okleveles nemzetséghez tartozása ki nem derülne. Ezen és egyéb okoknál fogva szükségesnek láttam a Péch nemzetség eddig származási táblázatokba illesztett tagjai ujabb leszármazási táblázatának összeállitását, amely célból a Nagy Imre és Karácsonyi által készitett táblázatok között párhuzamot kell vonnom, azokat összehasonlitom s ez alapon a következtetéseket levonom.

Tanulságos ezen összehasonlitás abból a szempontból is, mily megbizhatatlanok a régi adatok combinativ jelentöségüek az azok alapján szerkesztett táblázatok.

Lényegesen eltér ugyanis a két származási összehasonlitás egymástól abban, hogy Nagy Imre csak egy Márkot ismer, aki /: Karácsonyi szerint :/ 1260-70 körül él, és azonos Karányi II Márkjával és ezen a vonalon egy Lukácsot, aki fia ezen 1260-70 körül élt Márknak: ösapja a ?Kuntáni, Devecseri, Szentgyörgyi családoknak. Ezzel szemben Karácsonyi két Márkot ismer, akik közül az elsö 1240 körül él s apja II Márknak, aki Nagy Imrénél elsö ös. S mig Nagy Imre a Devecseri,Szentgyörgyi és Kustáni családokat az 1260-70 körül élt Márk fia Lukácstól /: Gergely, Legh István és Apor testvérétöl :/ származtatja, addig Karácsonyi a Kustáni család ösét kikapcsolja ezen kötelékböl s annak öséül egy olyan Lukácsot ismer aki ennek a /. II :/ Márknak nem fia hanem testvére, vagyis az elsö Márk fia s ezen Lukácstól származtatja Karácsonyi a Szölösyeket is, akiket Nagy Imre a Péch nemzetség örökösödési pörének adatai alapján Márk comes leszármazottjaiként elhelyezni nem tudott.

Karácsonynak az I. Márkra vonatkozó /: általa nem hivatolt :/ adatát ismerem, IV. Lászlónak P?azaka földje adományozásáról szóló 1275 évi okleveléböl /: H.O.T. :/ tudjuk, hogy 1260-70 körül élt Márk apja szintén Márk volt, de ezen tény még nem elegendö a Karácsonyi consequentiáinak levonásához, mert az itélet /: id.m. 39 l. :/ mindön Kustáni Dánielt akként határozza meg, hogy "Dániel esset filius Ladislai, filii Lukácsy filii supradicti Márk senioris", nem hagy kétséget ezen idösebb Márk személyére nézve, mert fentebb a Marczalyak leszármazásának közlésénél meghatározza ezt az idösebb /: supradicti :/ Márkot akként: "Nicollaus Vojvoda ?ac Dionysius ?faiosnet filii Oregorii bani, filii dicti Márk senioris", s igy kétségtelen hogy ez az idösebb Márk nem a IV. László 1275 évi okleveléböl ismert I. Márk, hanem a Gergely, Legh István, Lukács és Apor apja II. Márk, s kétségtelen az is, hogy az itélet szerinti ifjabb Márk a Karácsonyi III. Márkja a Borzenczay. De ha meg kell ezt a tényállást állpitanunk, akkor kétségtelen az is, hogy a Kunstániak ösének Lukácsnak apja Márk /: senior :/ azonos a Marczalyak öse Gergely bán apja Márkkal /:senior :/ is igy ezen MárknakapjátI. Márkot a Kustániak Lukács öse apjának megtenni nem lehet.

Hasonlóképpen áll a kérdés a Szölösyekre nézve is, ök a leszármazási táblázatba nem illeszthetök be, amint azt Nagy Imre nem is tette.

Ugyanis a H.O.T.I. 61. lapján közölt azon 1274-ik évi okmánya László királynak, amelynek alapján Karácsonyi a Szöllösyeket a Márk elszármazottjaiul nyilvánitja a Szöllösyek ösét Benedeket mint a Péch nembeli Lukác comes fiát hivatolja ugyan, de azt nem mondja, hogy ez a Lukács a Márk fia volna, azt az okmányt pedig, amely adatot szolgáltatna arra, hogy a Szöllösyek öse az 1240. körül élt I. Márk fia lett volna s ugyanazon Lukács lenne a Kustániak öse is, Karácsonyi nem hivatolja, ilyen okmányt nem ismerünk, ilyen okmány hiányában pedig a Karácsonyi táblázatának ezen része sem állhat meg.

Kitérnek a két iró megállapitásai továbbá arra is, hogy Nagy Imre az Ibrányiak és Péchyek öséül Márk fia Aport teszi meg, Karácsonyi pedig nem.

Itt a Karácsonyi álláspontjára kell helyezkednem, mert a györi káptalan 1341 április 20-án kelt oklevele, amely a Pech nembeli Márk comes leszármazottjait a szomszédok bemondásai alapján megállapitja, az Apor ivadékairól emlitést nem tesz, pedig ha ivadékai lettek volna, bizonyára felsorolta volna azokat ép ugy mint testvéreiét s igy Aport mag nélkül elhaltnak kell tekintenünk. Alperesek és pedig Kustániak állitották ugyan, hogy András prépost ezen Apor leszármazottja, de felperesek ezen állitását világosan megcáfolták.

Gyurikovits a Péts nemzetség ágazátjáról irott munkájában Zsigmond királynak 1435-ik évi itéletét hivatolja. Ezen hivatolásból s abból, hogy Gyurikovits a Péchyeket Apor elszármazottjainak mondja Nagy Imre azt következteti, hogy a Marczalyak és társaik perujitással élhettek s ezt az ujabb pert fejezhette be Zsigmond király 1435 évi itélete s ezen ujitott perben alpersek az Aportól való származásra nézve bizonyitékokat terjesztettek elö. Àmde Gyurikovits sehol sem beszél perujitásról, söt határozottan kijelenti, hogy a Jári Maroch-ok és társaik Zsigmond király 1435 évi itélete alapján mint alperesek igtattak a Péchy András birtokába és igy kétségtelen, hogy Gyurikovits tulajdonképpen a Gara nádor 1435 évi itéletére támszkodik, mindössze az évszámot irja 1433 helyett 1435-re.

Ezen Apor személyére nézve is eltér a két iró egymástól, mert mig Karácsonyi a Márk fia Aport azonositja a pozsonyi ispán, országbiró, vajda és nádorral, Nagy Imre ezt nem teszi, s a Márk fia Aport dignitáriusként nem emliti, nem teszi pedig bizonyára azért, mert az "itélet" sem mint dignitáriusról emlékezik meg ezen Aporról.

Karácsonyi azon álláspontját, hogy a Márk fia Apor nem lehetett öse a Péchyeknek, megindokolja azzal a helytálló ténnyel, hogy ez esetben 1329-ben már nagykoru dédunokái éltek volna, ami lehetetlen, de megindokolhatta volna megával az itélettel is, amely kijelenti, hogy a Péchyek nem a Márk leszármazottjai, hanem más nemzetség hajtásai, de mig a Péchyekre nézve az Aportól való származás mellözését indokolni érdemesnek tartja, nem terjeszkedik ki arra, miért nem fogadja el Nagy Imre álláspontját az Ibrányiaknak Aportól származására nézve, holtt az itélet e tekintetben is kellö felviláhositást nyujt.

Mint fentebb emlitém eltér a két iró egymástól abban is, hogy Karácsonyi a Márk fia Aport a dignitarium Apornak tartja, Nagy Imre pedig nem!

Arra nézve, hogy a Márk fia Apor nem azonos a vajda esetleg nádor tehát a dignitárius Aporral, hanem annak hasonnevü kortársa, vannak támpontjaink. Támpontot nyujt erre nézve maga az itélet!

Ugyanis, ha ezen Apor azonos lenne az erdélyi vajda esetleg kesöbb nádorral, akkor az itélet szövege ezeket a a magas méltóságokat bizonyára honorálta és kiemelte volna, amint honorálja a Marczaly Miklós vajda cimét, a Marczalyak Gergely ösének bán cimét, István fia bán cimét.

De ezen negativumon kivül vannak a kérdés elbirálásához pozitivnak tekintehetö támpontjainak is! Ugyanis 1290.évnen Tátika várát Lukács zalai föispán és Apor /. Opour :/ mester /: magister :/ a veszprémi püspökségtöl elfoglalták. /: Zal. I. 101. :/

A foglalók bizonyára a testvérek voltak s a tettük rugója valamely régi jog lehetett, mert Lukács utódai 1342-ig birják Tátika várát s onnan Tátikayaknak neveztetnek.

Ezen okmányban Opour csak magisternek neveztetik, anélkül, hogy erdélyi vajdaságára, amelyet 1283-ban majd 1286-ban is viselt alludálás történne, pedig tapasztaljuk, hogy a régi okmányok az egyes egyéneket akkor is a dignitás megemlitésével hivatolják, midön az illetö azt a dignitást már nem is vislete pl N IX. 385 közölt okmány vajdának cimezi Opourt 12845-ben is, a F VIII/l. 160 közölt okmányban pedig 1304. évben Palatinusnak emlitettik, valamint a F VIII/5. 32 okmányban 1307 évböl, holott ezen állást 1299.év óta nem viselte.

Complikálja a kérdést a F VII/5 502 közölt 1292.évi /: hibás keltezés :/ okmány, ahol két Apor szerepel, az egyik comes, a mások nádor!

Ezen okmány szövege a következö: "Status et ordines regni Hungarise Ndreae III. R.H. aducatorem et adductorem indigenam renunciant A 1292. Joannes niseratione divina Arciepiscopus colocensis Aulae regiae cancellarius Petrus Transsilwanns, Andoras agiensis, Benedictus Vesprimiensis aulae Domine Regine cancallarius Varaiensis, Frater Antonius Scenadicus aulae regiae Vicecancellarius, Eclellsiarum Episcopi Dominicus magister Tanernicorum Domini Regis, Opour Palatinus citra danubialis, Rolandus Palatinus ultra danubialis, Ladislaus Vojwoda Transsilvanus, Jakobus Banas totius Slavonice Stephanus Judex cariae Domini Regis, Nicollaus fulius Enrici, et Homodeus condam Palatini, Thomas comes Borsiensis, Moyses magister Tanernicorum Donfine Ragine, Rolandas dondam Vojwoda Joannes filius cones Hontensis, magister Dominics filius Petri, Ladislaus condam Banus, Petrus et Paulus filii compoldi, comes Opus, magister Incas comes Zaladiensis, magister Alderius, Ilysch comes de Barana, Joannes comes abonais, magister Laurentius comes Vesprimienais, Paulus comes Jauriensis et magister Demetrius comes Posoniesis ac universitas nobilium ongarorum Sicalorum, Saxoum et germancrum /: cumanorum :/ omnibus christi fidelibus prosentes literas inspecturis salutem in largitore salutis etc.

Datum Budae Anno Domini MCCXCII quarto calendas Augusti."

Az ezen okmányban szereplö két Opourt Karácsonyi is két vonatkozásban hivatolja.

Ugyanis id.m.48 1. 1. jegyzetben annak igazolására, hogy Márk fia Apor a késöbbi nádor 1292-ben pozsonyi ispán volt, ezen oklevélre is hivatkozik s kétségtelen, hogy ezen alkalommal pozsonyi ispánnak csakis "comes Opourt" tekinthette, mivel a másik Opour határozottan mint Palatinus citra danubialis van abban megemlitve.

Ezen alkalommal Karácsonyi az okmány keltezését az 1292 évet sem kifogásolja. Viszont ugyancsak id.m. 481. 1. 3. jegyzetben annak igazolására is hivatolja ugyanezen okmányt, hogy a Márk fia Apor, aki 1292-ben pozsonyi ispán volt, 1298-ban dunántuli nádor s ez alkalommal az oklevél keltezését 1292 évröl 1298-ra kiigazitandónak jelenti ki. Karácsonyi tévedése szembeszökö, mert hiszen a Márk fia Apor nem lehetett egy és ugyanazon idöben egy és ugyanazon okmány szerint nádor és pozsonyi ispán is! Compicálja ezen tévedést az, hogy ezen általa két izben hivatolt okmány szerint a pozsonyi ispán nem is Opour, hanem Demeter volt, továbbá, hogy az okmány helyes dátuma nem 1298, hanem 1299, mert 1298 évben a másik /: ultra danubialis :/ nádor még Omode volt, Rolanda ki Opour mellett ezen oklevél szerint 1299-ben viselte ezen méltóságot. De éppen ezen tévedések folytán is kétségtelen, hogy ezen oklevél keletkezésének idejében, vagyis 1299-ben is két Opourral van dolgunk, kik közül az egyik nádor, a másik csak "comes" s hogy ezen két Apor közül csak az egyik lehet a Márk comes fia!

Melyik tehát kettö közül ?s egyáltalán biztos-e, hogy közülök valamelyik a Márk fia volt? Ebben a kérdésben eligazodni szinte lehetetlen! Hiszen tudjuk Tamás országbiró okleveléböl, hogy az 1353-ban élt Dezsönek nagyapja szintén Péch nembeli Apor volt, akinek életideje egybe esik a Márk fia Aporéval! Ebben az 1280-1307 évig terjedö 77 év alatt több Apor tünik fel: a Márk fia, Dezsö nagyapja, a magister, a pozsonyi ispán, az országbiró, a vajda, a nádor s a P.VII/5 502 közölt okmány szerinti comes, söt az Apponyi család oklevéltárából megtudjuk, hogy Vachei Bertalannnénak a Péch nemzetségböl /: de genere Pech :/ származó ismeretlen nevü leánynak, aki 1308-ban özvegy, a testvére szintén Apor mester, tehát 9-szer szerepel az Apor név a Péch nemzetségben különbözö vonatkozásokban anélkül, hogy egyik másiknak azonosságára támpontjaink lehetnének.

A Pech nemzetségböl való származást is csak egyetlen okmány tünteti ki a vajda neve mellett, /: F V/3 342-344 :/ de ez távolról sem jelenti a Márk cemestól való származást, mert hiszen az okmányok az Ibrányiak, Nevnaiak, Ludbrégiek, Apponyiak, némely öseit is feldiszitik ezen jelzövel. Van azonban némi alapunk annak meghatározására, hogy a fentebb felsorolt Aporok közül, melyek azonosak, melyik a Márk comes fia.

Ugyanis a Gara nádor elött folyt perben felperesek bemutatták a veszprémi káptalan 1289-ik évi oklevelét, mely szerint a Márk comes fiai a közöttük Apor is "magister"-eknek neveztetnek.

Karácsonyi szerint /: id.m. II.K. 85 l. :/ a magister jelzö az ifju uraknak adatott, más vélemény szerint egy tudományos fokot jelentett, mely a bacca laurestus és doctoratus között állott, vagy pedig olyan állást, melynek viselésére magasabb képzettség kellett. Ugy tünik fel, hogy az utóbbi álláspont helytállóbb, mivel 1289-ben a Márk comes fiai már élemedett emberek voltak, akiket bajos lett volna "ifju uraknak" nevezni, de a Gara nádor itélete haláluk után is "magisterek"-nek nevezi öket, holott ha a cim a fiatal korhoz füzödött, akkor azzal együtt el is enyészett.

Azt a véleményt kell tehát elfogadnunk, hogy a magister tudományos fokot jelentett, vagy magasabb képesitést igénylö állásnál ruházhatott az illetöre. Ha már most ezt az egyedüli támpontot figyelembe vesszük, azt látjuk, hogy magister Opour foglalja el 1291 elött Inkács comessel együtt Tátika várát, magister Opour a pozsonyi ispán 1292 martius havában is /: Knasuz? II. 315 :/, magister Opour az országbiró 1298-94-95-96-97 években, s végre magister Opour mond ellent Keszthely felöl a Thiba comes Rezi és Zsidó birtokán eszközölt határjárásnak /: A.O. VII.243 :/.

Ha már most feltételezzük, hogy a többi Opour egy sem volt magister, akkor meg állapithatjuk, hogy Tátika elfoglalója, a pozsonyi ispán az országbiró és Keszthely tulajdonosa ugyanazon személy: a Márk comes fia.

Figyelembe véve továbbá azt, hogy Gara nádor itélete Gergely bánt is magisternek modnja, azt kell feltételeznem, hogy az országbirónál magasabb állást viselö is megtartotta a magister cimet, ha ahhoz joga volt, vagy azt használta, s minthogy sem a vajda, sem a nádor Opour ezen cimet nem használják, az ellenkezö bebizonyitásáig arra az álláspontra helyezkedem, hogy a Márk fia Apor s a vajda továbbá a nádor Apor nem azonos személyek. Ha pedig ezen álláspontom helytálló, akkor a vajda és nádor személyazonossága sem állapitható meg. Opour a vajda 1286-ban Pozsony vidékét pusztitja, a harcban sulyos sebet kap /: amitöl el is pusztulhatott :/ s ha nem azonos a pozsonyi ispán és országbiróval, akkor a közéletböl eltünik és nincs semmi alap feltételzni azt, hogy 1299-ben ugyanaz az Opour mind nádor bukkanjon fel.

Ennélfogva ujabb és közelebbi bizonyitékig az erdélyi vajdát és a nádort sem egy személynek, sem a Márk fiának nem tekinthetem a kettejük közül csak a vajdáról állithatom egész bizonyosággal azt, hogy a Péch nemböl származik, mert az okmányokban csak ö van a "de genere" jelzövel feldiszitve. /: F 3. 544. 1287 év :/ Hogy ennek dacára ugy a nádort, mint F VII/5 502 szerinti "comes Opus"-t a nemzetség tagjai közé sorozom, csak azért történik, mivel tudományos tekintélyek ezirányban már állást foglaltak. A Sokoróaljai telepedéshez azonban sem a vajdát, sem a nádort, sem a comes Opourt nem sorolhatom, mivel ehhez adattal nem rendelkezem.

Mindezek mellett a nemzedékrendi táblázatok összehasonlitásánál egyéb jelenséget is figyelembe kell vennem.

Ugyanis Márk comes fiai közül Gergely 1266-ban már mint a hadsereg alvezére részt vesz a bolgár háboruban és Vracsát elfoglalja /: m. hadikrónika 136. l. :/ s igy születési évét az 1225-35 közötti idöre kell tennünk, mert ahhoz, hogy alvezér lehessen, már elözetsen nagy hadi jártasságot kellett szereznie, oly sok kiváló katona között, amilyenekkel abban az idöben rendelkezett a magyar nemzet; bizonyára a 30-40 év között kellett lennie, hogy ezt a fontos tisztséget reá ruházza a király! Az ö leszármazottjai helyesen is vannak megállapitva, mert 1353-ban nagykorú unokája - István - perel Tamás országbiró elött. Közötte és tesvérei között nagy korkülönbséget feltételezni nincs okunk nics, azt nem tudhatjuk ö volt-e a legidösebb testvér, s igy az elfogadható reá vonatkozó nemzedékrendi adatokkal szemben feltünö valószinüség mutatkozik Leg /: István :/ és Lukács leszármazottjainál, midön fiukul 1358-ban osztozó egyének tüntettetnek fel: Berzenczey István fis Márk és János, Devecseri Lukács fiai Miklós, István és Egyed, hol a Karácsonyi és Nagy Imre táblázatainak adatai szerint Berzenczey Istvánban Legh /: Istvánt :/, Devecseri Lukácsban Magnus Lukácsot kell felismernünk.

Ha Legh /: István :/ és Magnus Lukács viszonyitva Gergely testvérük életkorához 1226-36 illetve 1228-38 években születtek s 1255-65 között házasodtak, 1353-ban fiaiknak 86-98 éveseknek kellett lenniök, ha pedig egész fiatal korban házasodtak, akkor mintegy 100 éveseknek, ami nem valószinü. Ennélfogva azt hiszem, hogy itt tévedés történt, Márk és János illetve Miklós, István és Egyed Legh-nek /: Istvánnak :/ illetve Magnus Lukácsnak nem fiai, hanem unokái.

Márk comes leszármazottjainak nemzedékrendjét az itélet, felperesek által bemutatott négy okmány alapján állapitja meg és pedig:

1./ A györi káptalan 1341 évi április 20;

2./ Drugeth Villermus nádor 1341 "Quinto decimo die festi Georgii Martyris".

3./ A fehérvári kátalan 1341.évi Péter Pál napi és

4./ Tamás országbiró 1353.évi oklevele alapján.

Ezen oklevelek közül a györi káptalan 1341.ápril 20. és a fehérvári káptalan 1341.junius 29-én kelt oklevele a berzenczei vonalon Demetert és Jánost nem a Márk unokáinak, hanem szépunokáinak állapitja meg, kiknek apjuk István, aki a Legh fia /: Demetri et Hohanni filiorum Stephani filii Lehg :/.

Ezen oklevelek szerint tehát a Márk fia Legh volt, aki Istvánnak is neveztetett /: W.V.150 :/ ennek fia volt István, kinek fiai: Demeter és János.

Márk comes másik fiának Lukácsnak fiaiul ugyanezen oklevél Dezsöt, Miklóst, Istvánt, Egyedet és Aport nevezi meg, a Drageth Villermus nádor oklevele pedig Aport, Istvánt Egyedet és Miklóst; Legh István /: dicti Legh :/ fiaiul pedig Márkot és Jánost. Azon három oklevél közül tehát, amely a leszármazási nemzedékrendet megállpitja, kettö állitja azt, hogy Márk comesnek fia Legh volt, kinek fiai Demezet és János, vagyis azt, hogy Demeter és János Márk comesnek szépunokái s csak Drugeth Vullormus nádor oklevele nevezi a Márk fiát Legh avagy Istvánnak /: dicti Legh :/ kinek fiai Márk és János. Ezt a jelenséget megállapitja Nagy Imre is, midön Tamás országbiró okleveléhez a következö megegyzést füzi:

"Érdekes volna, ha az 1353. évi oklevél egész tartalmát ismernök, mert e kifejezésböl Márk et Hoannem filies STephani de Berzenczo, továbbá Stephanum et Inkacium filios Demetri de eades" az oklevél szavait idézve "még nagyon kétséges, hogy Márk comes fiát vehetjük a Berzenczey Márk és János apjául és hogy Berzenczey István és Lukács apja Demeter ugyanazonos-e Legh István harmadik fiával Demeterrel."

Eltekintve a fentebb kifejtett évszámbeli valószinütlenségtöl, valóban szintén lehetetlennek is tünik fel, hogy Márk fiát az általában Legh-nek nevezett Istvánt Tamás országbiró Berzenczey Istvánnak nevezze, valamint, hogy Márk cemoes másik fiát az 1351-ben is /: A. V. 499 :/ Tátikaynak emlegetett Lukácsot oklevélben Devecserinek.

Ezek a jelenségek arra a combinációra vezetnek, hogy a györi és fehérvári káptalanok okmányaiban szereplö Legh aki Istvánnak is neveztetett a Márk cones fia, a Drugeth Villermus nádor oklevelében szereplö István pedig aki Legnek is neveztetett /: dieti Legh :/ a fentebbi Legh-nek a fia, aki birtoka után már Berzebcseynek is neveztetett, s ennek a Berzenczey Istvánnak voltak a fiai Márk, János és Demeter s Demetertöl sz´rmaznak Lukács és István, kik 1353-ban nagybátyjaikkal állnak perben. Valószinübb azonban, hogy Legh-nek két fia volt Berzenczey István és Berzenczey Demeter; az eköbbitöl származnak Demeter, Márk és János, a Másiktól pedig István és Lukács.

Ugyancsak a Márk comes másik fiának Lukácsnak /: Magnus :/ aki Tátikaynak neveztetett a Szent-Györgyi melléknevet viselö Apor mellett volt még egy fia Lukács, aki birtoka után "Devecseri"-nek neveztetett s ennek voltak fiai Miklós, István, Egyed és Dezsö.

A Márk comes leszármazottjait tehát ezen adatok figyelembe vételével állitottam össze s "töredék"-ként beillesztettem oda a perben szereplö Kustáni Mátyást, valamint Pecs nb. Devecseri Márton 1296. évben alországbirót, /: T.T. 1910. 156 l. :/ mivel ök is kétségtelenül a Márk comes nemzetségböl valók.



Az okleveles Péch - folyt.


Fentebb már különbséget tettem a Péch nemzetség Sokoróaljára telepedett csoportjának hajtásai és az egyéb telepedések hajtásai között. Az elöbbienél az itélet megállapitását követve külön nemzetségnek tekintendök:

A./ péczi Péchyek s ide kellett soroznom az Ibrányiakata perben elöterjesztett, meg nem cáfolt csak kellöleg nem igazolt nemzedékrendjük alapján;

B./ a pécz nemzetség örökösödési pöre szerinti alperesek /: az Ibrányiak kivétlével :/

C./ harmadik nemzetségnek kellett tekintenem azt a nemzetséget, amelyböl az Apponyiak is származnak.



Ezt a nemzetséget a táblázat feltünteti ámde j´formán ide sorolhatjuk a cseklészieket is, mert mindön 1299-ben Ivánka comes Berény birtokát a Cseklésziek ösének Vörös àbrahámnak adta a pozsonyi káptalan kitétele szerint: "ob amores linae con-sangninitatis praximatisqos dilestionen" cselekedett. Leányági rokonnak aligha adott volna Ivá... comes birtokot át, - plane oly gazdag embernek, mint Vörös àbrahám, aki Ujvár megyét összes jövedelmeivel birta.



Az Apponyiak oklevéltára ide tartozónak sorozza azon Apor mestert is, kinek növérét Vechei Bertalan feleségül birta.



Tamás országbiró oklevele szerinti azon tagokat pedig, kik a Márk összes leszármazottjai közé be nem illeszthetök, továbbá Mátyást és Demetert, kik Kajárért perelnek, a Sokoróaljai telepedés egyéb hajtásai cime alatt kellett felvennem.



Egyéb telepedés hajtásainak kellett vennem a negnai Peth-eket, Apourt a vajdát, Opourt a nádort és Opour comest.



Története



Az okleves Péch nemzetség fenti táblázatokba foglalt tagjainak történetét az ide vonatkozó munkák /: Karácsoyni, Gyurikovits... stb :/ felhasználásználásával és az alábbiakban ismertetem.



A Marczalyak ôse Gergely 1266-ban, mint a hadseregnek miskolczi Panyit mellett egyik alvezére /: l. hadi Krónika :/ résztvesz a bolgár háboruban s Vracsa várát elfoglalja. Résztvesz az 1273 évi háborúban is - 1272-73-ig barancsi és kuosovi /: ma Brancheve és Kucsovó Szerbia északkeleti részén :/ bán, ezen területeket V. Istvántól kapja. Nagy érdemet szerez azzal, hogy a cseh királyt Györnél feltartóztatja, további elöhaladását meggátolja.1275 juliustól 1276 aug. 9-ig somogyi ispán s 1275-ben résztvesz a zalamegyei gyülésen. 1276 julius végén pedig a zalai ispánnal együtt tart gyülést a rablók kiirtására.



1279-ben a macsovi bánságot kapja s 1288-ban országbiró, 1291-ben nyitrai és barsi ispán s ez évben a III. Endre és Albert herceg közötti békefeltételeket megállpitó bizottság egyik tagja.1296-ban résztvesz Köszeg ostromában.



Utolsó szereplését 1309-böl jegyzi fel Knanz II.602 sz.alatt közölt oklevél, midön fogott biráskodik a Tengerdy család és a Somogyvári apátság között.



Pauler öt vitéz, de csendes és inoffenziv embernek festi.Fia Ivachon felveszi a Marczaly nevet somogymegyei birtoka után, közéleti szereplését nem ismerjük. Három fia maradt: Echeus, János és István.



István Bethlen János leányát véve feleségül, szerencsés vérkeveredést létesitett, mert utódai tündöklö szerepet töltenek be Magyarország akkori történetében.



Három fia maradt: Péter, Dénes és Miklós, továbbá egy leánya Borbála, Báthory Istán országbiró felesége.



Péter különösebb jelentöségre nem emelkedett, unokája László azonban a somogyi föispán diszes tisztjét viselte 1474 évben.



Annál fényesebb pályát futnak meg Dénes és Miklós.



Dénes 1402-ben erdélyi vajda, 1414-ben székelyek birája és bán.1417-ben somogyi föispán. Hösileg harcolt a török ellen a Somlyó Nyárad, Tét-Csákfalú melletti harcokban s 1417-ben Zsigmond királyt a Constanzi zsinatra kiséri fényes seregével.



Két fia maradt: György, nös Báthori Katával és István.



Id. István harmadik fia: Miklós szintén erdélyi vajdaságra emelkedett s 1403-1412 években viseli e magas állást. A török elleni harcokban Dénessel együtt résztvett, majd az olaszországi harcokban mint a magyar sereg vezére a velenczeiekkel harcol s itt szerzett sebeiben hal meg.



Dénes testvérérével együtt 8020 arany forinton kiváltja Sárfoneki Fridriktöl Tátika várát és Keszthely várost s cserébe adja Zsigmond királynak Segesd városért és a hozzá tartozó uradalomért s ott két várat épittetett Babocsát és Segesdet.



Fiai voltak: László püspök, István, Imre és János s talán az ö lánya Hedvig gróf Szentgyörgyi Péterné. Imre 1434-38-ban kir.föajtónálló, 1440-ben föasztalnok. 1437 évben János testvérével kapja Verôcze várát és uradalmát s egyben Verôcze megye föispánja.1440-ben pozsonyi ispán, János testvérének Imrének halála után 1449 évben Somogy megye föispánja és kir.fôajtonálló. Mint az ország zászlósa 1457 évben tagja annak a bizottságnak, amely V. László távollétében az ország ügyeit vitte.



Valószinüleg ebbôl a családból származott Marczaly Albert, aki 1528-ban Mohácsnál harcol /: Sámboki kézirati jegyzete bécsi csász. codex 191.sz. :/.



Gergelynek a Marczalyak ôsének testvére Lukács /: magnus :/ a Szentgyörgyiek, Devecseriek és Kuatániak ôse, 1291-1292 zalai ispán. 1291 elôtt testvérével Aporral együtt elfoglalja Tátika várát s innen Tátikaynak neveztetett még 1351-ben is midôn már unokáiról van szó /: A.V. 499 :/. Werther szerint 1291-ben a király tárnokmestere Pech nembeli Lukács! Talán ô róla van szó.Werther állitja, hogy Péch nembeli Devecseri Márton 1296-ban alországbiró. /: T.T. 1910.156 l. :/. Neve után itélve a Lukács családjához kellett tartoznia.



A harmadik testvér Legh vagy István a Berzenczeyek ôse hivatalt nem viselt a hadi szereplésérôl is csak annyit közöl Karácsonyi, hogy 1296-ban Gergely oldalán részt vesz Köszeg ostromában s ezen állitás igazolására W.V. 150 közölt okmányt hivatolja, melybôl azonban ezen körülmény ki nem tünik.



A Berzenczeyek jelesebb közéleti férfit nem adtak.



Lukács az Ibrányi család õsének testvére I. Károly hatalmának megszilárdításáért harcol Makovicza váránál és a debereczeni csatában, hol súlyosan megsebesül. 1311-ben Aba - Oncus fiaiért kezeskedik.



A Ludbrégiek korán elszakadtak az õsi teleprõl. Lukács fia Görgy már 1232-ben drávántúli lakos s 1248-ban Raszinya közelében birtokos. Fia Dénes a Karczalyak õsének Gergelynek kortársa 1257-ben Csesztregen Zala m. is birtokos s a horvátországi Polhans és Pest megyék ispánja. 1259-ben tótországi országbiró és Zala megyei ispán, 1270-ben mint marócsai ispán Regede vára alatt Stájerországban harcol s részt vesz az 1271 évi háboruban s az annak véget vetõ pozsonyi békére esküt tesz. Az 1273 évi háborúban Datrakó alatt tünik ki s az év december havában nádor, kunok birája és oklicsi ispán, amely hivatalát 1274 szeptember 25-ig viseli, ugy hogy a Szent-István napi gyülést Székesfehérvárott még õ tartja meg. 1274 szeptember végén tótországi bán lett, 1275 elején országbiró; azután a királynõ tárnokmestere és zalai ispán. 1277 év közepén ujra országbiró s ez év végétõl 1278 március közepéig ismét nádor.1279-ben a nádori törvényszék tagja.1288-ban pedig Erzsébet id.királyné nádora.



Fia János III. András király anyjának udarában fõpohárnok, s egyuttal veszprémi ispán; leánya mint lendvai Bánfy István felesége ezen család õsanyja. Dénes testvérének Péternek fia Miklós a János lovagok balai várát visszafoglalja a Héderváriaktól. /: Reiszig Ede: a János lovagok története :/ I. Lajos király 1358-iki oklevele szerint magvaszakadt s minthogy Dénes fiának Jánosnak magvaszakadását Karácsonyi szintén megállapitja, kérdés honnan, melyik tagtól származnak a késõbbi Ludbrégiek, kik még a XV. században is birják Ludbréget, és Küküllõ megyében Jewedich-et /: Osánki küküllõ m. :/ s a Ludbrégiekbõl kiszakadt Osus vagy Csarovityak, kik közül János 1357-ben horváth bán /: l. Csánki: Körös megye :/. Ha megtekintjük a birtokviszonyokat, kétségtelen, hogy a Ludbrégieknek csak egy csekély töredékét ismerjük, a családnak illetve águk sokkal népesebbnek kellett lennie. Talán közülük az utolsó: Ludbrég Péter, ki 1530-as években dömölki apát.



A Sokoróaljai telepedés másik /: A :/ a Péchy nevet megtartott okl. nemzetségébõl jelentékeny ember nem származott.



Fentebb említettem, hogy a Zsigmond és Kis-Károly trónversengése miatt kitörõben levõ polgárhábru idején Kajár jobbágyai Péchy Tamás és Péter birtokain keresnek védelmet s a Tamás fia Miklós az ellene folyamatba tett per s a kiszabott büntetések dacára sem hajlandó Kajárt a bakonybéli apátságnak visszaadni. Kajár további sorsáról tudomásunk nincs. Talán ezen perrel függ össze az apátság tiltakozása, mellyel 1387 julius 5-én meg akarja akadályozni, hogy a zsámbéki prépost Páskát, mely Kajárral határon bérbe ne adja Péchy Pál fiainak: Tamás, Péter és Andásnak. S habár ezen ügyben 1387-ben a Tamás fiai szereplnek, Tamás úr 1400-ben is él, mert január 9-én a pannonhalmi convent a király elé idézi február 9-re, azzal a kötelezettséggel, hogy Tamás szolgáját és Benedek falunagyot is állitsa a király elé /: Bakonybéli apátság története :/.



A harmadik /: C :/ nemzetség, amelybõl az Apponyi család is származott, vitéz katonát adott Ivánka fia Aladárban, aki III. Endre zászlaja alatt 1294-ben Adorján váránál hõsi halált hal.



Késöbbi idõben az Apponyiak õse Vörös Tamás tünik ki; 1344-46 ban követségben jár Avignonban a pápai udvarnál, 1347-ben ujvári, berencsi és csejtei várnagy.



Az egyéb telepesedés hajtásai közül származó Nevnaik sem adnak közéleti embert! Lászlónak Keledfi Jolántától származó ismeretlen nevû leánya azonban Caray Andáshoz menvén feleségül, a hires Caray család ösanyja.



Annál nagyobb szerepet visz azonban Opour!



1283, 1285, 1286, 1287 években erdélyi vajda /: Saries dignitaricrum W.IV.262 :/. Ezen minõségben támaszkodva az erdélyi vajdának a familiáris intézményen felépült nagy hatalmára, szövetkezve a Németujváriakkal fellázad IV. László ellen s elfoglalja Pozsony várát, honnan a király hiveinek birtokait dulja, nevezetesen János pozsonyi ispánnak Turna és Nyék nevü várait felégette s ezáltal neki 2000 márkára becsült kárt okozott. János föispán e sérelemért csakhamar véres bosszut állott, midön rokonaival s a pozsonyi várjobbágyokkal, valamint Károly comessel Sándor fiával a Pozsony vidékét rettegtetõ Aport megtámadván nyilt ütközetben legyõzte, emberei közül sokat elejtett s még többet elfogott, miközben maga Apor is súlyos sebet kapván csak nehezen tudott elmenekülni. Ezen szerencsés ütközet után a király hivei az ifju Csák Mátéval Péter fiával Pozsony várát ostrom alá fogván megvivták s a királynak már 1287 január 25-ike elõtt visszaszolgáltatták. /: Szabó Károly: Kun László F V/3 343, VII/4 197 :/.



Opour ezen tényérõl emlékezik meg IV. László királynak Nodor helységre vonatkozó adománylevele János mester Péter fia számára 1287 /: W XII.457 :/ ahol Opour mint Wojwoda emlittetik, János pedig ekként: "comes Joannes filius Petri de comitatus Posoniensis", továbbá F. V/3 342-344 lapon közölt azon okmánya László királynak, melyben Sándor fiának Károlynak Szent-Marját adományozza 1287 évben, mely okmányból kitûnik, hogy Apor Pozsony várából dulta a vidéket: "dehite considerando etiam obsequia generosa, quae idem Carolus onu dictus Opour esset in Castro Poson et vellet destruere provinciam ipaius castri."



Ha Opour 1286-ban pozsonyi ispán lett volna s ezen minõségben támadt volna a király ellen - mint azt Karácsonyi állitja - a W XII. 457. L. közölt okmány nem nevezte volna õt vajdának s a F. V/3 342-344 l. szerinti okmány nem emeli ki, hogy Pozsony várában volt, mert ekkor természetes leendett. Megtörténhetik, hogy a Szörény megyei Péch várnak, mint erdélyi vajda õ volt a parancsnoka s a vár tõle kapta nevét /: V.ö. Bolesny közleménye...l. :/. Ez esetben a Krassó megyei Péch várat s a Szörény megyei várral kapcsolatos Péch községet illetve várost is õ alapitja.



Birtokviszonyok:



Gyõr megyében:

A Sokoróalján fekvõ Terra-Péch, melyen épült: Felpéch, Kis-péch, Balás-péch, Öreg-péch, Bodó és Kajár; ide tartozik továbbá Beke-Szent-Miklós, mely utóbbi községet 1385-ben Ivánka fiai elcserélik Miklós gyõri püspökkel Görcsön-ért Baranyában;

Veszprémben:

Kámond és Devecser,

Zala megyében:

Lukács magnum birta Tátika várát, Apor pedig Keszthelyt és Reszi várat.A Szõlõsyek õse Benedek 1274-ben Vindornya-Szõllõst kapja. A Kustániak birják Alsó- Felsõ- Kustánt, a Marczalyak Hosszúfalut, a Ludbrégiek Szentmiklós szigetét, Csesztreg vidékén Korkatõ mellett Csernecs falut és Cserne földjét s a Tolmács körüli birtokot. István fia Miklós bán birja, Galambok és Komár várost, s Mátyás fiai a Zalalövõ és Szilvágy közötti birtokot. A Nevnaiaké: Bogád, Sarkad, Hagyom lakez, Ilyragh, Bessenyõ, Mosony, Malna és Tolgy helységek 1284-ben.

Somogy megyében:

A Marczalyaké: Marczali, Gadány, Disznó, Alsó-Segesd, Balaton-szent-györgy, Barcs, Batal, Bike, Bolhás, Bolho, Csertõ, Darány, Gyékényes, Neresznye, Jut /: késöbb a Berzenczeyeké :/ Juta, Fejérkõ-vára, Komlósd, Köröshegy, Köttse, Lábod, /: késõbb a Berzenczeyké :/Látvány, Õrtilos, Pata, Pettend, Poklosi, Pusztavámos, Ronya-Ujlak, Somogyvár, Smolád, Tótszentgyörgy, Zákány.

Berzenczeyeké: Berzencze vára, s hozzátartozó 34 községgel, továbbá Szent-Erzsébet vára a hozzátartozó községekkel.

Ezen községek közül a következõket ismerjük: Simonfalva, Õr, Berzencze, Egyházas-Lankócz, Felrét-Lankócs, Krehila, Mintadent, Frichró, Biklász, Csovonya, Farkas-falva, Netezs-mezeje, Zsniszló, Monyoros, Geszte, Lippahárs, Orszal, a két Sarkad, Háromfalva, Kistelek, Kunfalva, Merenye, Szentlászló, a két Áttek Udvarhely, Szents, Bogárd, Légrád, Kis-Szent-Pál, Gerda, Beretva, Ertomlak, Bikkes, Filka, Csurgó, F.Szeged, Lábod, Sasd, Tercs, Patros, Bolhás.

Ezen községeket Telek, F.Szeged, Lábod, Patro Sand és Taros kivételével és a Szent-Erzsébeti várat Loránd fia Sándor 1468-ban Forster György /:János fia:/ csáktornyai kapitány somogyi fõispánnak és nejének polyánkai Czapy Ilonának átadta cserébe a Kucsinai kastély Kucsina, Migled, mindkét Orosa, Dudonsos, Verhsneer, Musinka, Padeska, Uzias, Vothatindol, Gradistyán és Zavarka Körös megye továbbá Botka földje Somogy megyei helységekért és 900 frt készpénzért.

E csereszerzõdés alapja a Berzenczey Sándor és Forster Györgyné közötti szoros családi kapcsolat lehetett, amennyiben Forster Györgyné a Berzenczey Sándor Ilona leányának Czapy Andrástól származó leánya volt. Ezen birtokok késõbb a Dóczyak kezére kerülnek! Ugyanis 1486 évben Forster György és felesége Czapy Ilona nagy-lüchei Orbán gyõri püspökkel oly szerzõdést kötnek, hogy a püspök unokaöccsével a 8 éves Dóczy Ferenccel a Forster György 7 éves leányát Annát eljegyezvén, fiú örökösök nélküli kihalásuk esetére birtokaik kölcsönösen egymásra szálljanak, különösen a Szent-Erzsébet vár a felsorolt községekkel az ifju párra maradjon. Forster György e szerzõdés értelmében 1496.április 16-án alkotott végrendeletében a Szent-Erzsébeti várat leányának és jegyesének Dóczy Ferencnek a Berzenczei várat pedig feleségének hagyományozta.

Ezen kérdés a péchujfalusi Péchyeket közvetlen családi szempontból érdekli, amennyiben családalapító õsanyjuk báró Bóczy Margit Péchy Gáspárnénak ezen Forster Anna szépanyja volt.

Gyurikovits megemlíti, hogy ezen csereszerzõdés után is Somogy megyében még számos jószágot bírnak Berzenczeyek s 1525-ben Berzenczey György a Loránt fia továbbá Mihály és Fülöp a Péter fisi Telek nevû falujuk határa miatt Benedek székesfehérvári préposttal és a káptalannal mint Sikva és Balan falvak uraival perben állanak.



Baranya megyében:

csere utján az Apponyiaké Görcsön. ( :C. Nemzetség: )

Nyitra megyében:

Széplak, Báb, Mezõkeszi, Bohuskeszi, Szelõcsény, Veche, Sugturmoch, Garas, mindkét Tornócz, Járdán, Zerbych és Belhuszt.

Szabolcs megyében:

Péchy Lukács és Gergely kapják Ub, Szat és Ibrányt s innen Ibrányiaknak neveztetnek.

Valkó megyében:

A Nevnaiaké Nevna és a Zölczei uradalom.

Pozsegában:

A Nevnaiaké Oriva vára.

Kõrös megyében:

A Ludbrégieké Ludbrég vár és város, a Marczalyaké Zsagolna vidékén egyes birtokok, a Berzenczeyeké csere utján Mucsina vidéke.

Zágráb megyében:

Ludbrégieké a Marocsai kerület a bisztricai és zelinai várakkal s valószínûleg õk alapítják Péch várat is.

Küküllõ megyében:

Ludbrégieké a XV.században Jewedich.

Pozsony megyében:

a "B" nemzetség õse, I. Márk kapja Puzska földjét s a "C" nemzetségbeli Ivánka fia Jánosé : Gány, Lászlóé (brassói) : Kusbud és Nyék.

Sopron megyében:

A Ludbrégiek bírják a XII.század elsõ felében Ladont, a XIV. század végén Szabad-Báránd ( : régi Bárán, Báránd : ) Magyar-Báránd községet ( : Dömölki apátság története : )

Ezen - bizonnyal - igen hiányos statisztikánál igen feltünõ, hogy Zala megyében a nemzetség csaknem minden hajtása nagy birtokokkal bír, valamint a Somogy megyei birtokok nagy száma. Nem lévén okmányaink arra, hogy ezen birtokok - kivéve Vindronya-Szõllõst - adomány utján jutottak volna a nemzetség kezébe, azoknak legalább is jó részét elsõ foglalású nemzetségi birtoknak és Somogy és Zalát a Sokoróalja mellett a dunántúli másik fõmegtelepedési helynek kell tekintenünk.



A nemzetség címere:



Az okleveles Péch nemzetség cimeréül a Marczalyak pecsétje ( : Miklós erdélyi vajda 1403, Imre 1441, 1457 : ) s az Ibrányiak cimere után Csoma József és a Siebermacher gyûjteményben Csergheõ a pajzson keresztül fekvõ pólyát állapítják meg, amely pólya a sisakdísz zárt szárnyát is ékesíti. Ugyanezen címert állapítja meg az "Apponyi cz. oklevéltára" címû munka is ( : ....pecsét : ).

A Péch és Péczs nevek elkülönítése a Siebenmacher féle heraldikai gyûjteményben egy nevezetes tévedésre vezetett. Itt ugyanis a Péch nemzetség szláv eredetûnek mondatik "amint neve is mutatja" ( : Adel Croatia und Slavonia : ) s ide sorozza a Marczalyakat, Berzenczeyeket. Ezen nemzetség címeréül azonban a magyar Pécz nemzetségével egyezõen a pajzson vízszintesen fekvõ pólyát állapítja meg ( : Ung. Adel Tafel VI. : ) s ezen két nemzetségen kívül ismer még egy harmadik Pech vagy Pécz nemzetséget is, amelynek címeréül a pajzson haránt fekvõ pólyát mutatja be.

Sajnos az okleveles Péch nemzetséghez tartozott többi családoknak: a Berzenczeyeknek, Devecseriek, Szent-Györgyiek, Kustániak, Szõllõsyek, Ludbrégiek, Nevnaiak és péczi Péchyeknek cimerét nem ismerjük, s így a nemzetségi jelvény helyes megállapítását nem ellenõrizhetjük - az Apponyiak cimerében azonban a pólya felvéve nincs s ludbrégi Dénes nádor is oroszlánt használ pecsétjén ( : Pauler V K 221 jegyzet D. 845 - F IX Ikalcsics I/218 : ).

A péchujfalusi Péchyeknek az okl. nemzetségbõl való származása - a hagyományok mellett - okmányilag nem bizonyítható, címerükben azonban meg van a pólya vízszintes fekvéssel, a grófi cimer pedig kifejezetten viseli a haránt pólyát, amirõl alább lesz szó.

Érdekes lenne kutatni a Zala megyébõl származó szent-gróti és berekszói Hagymásy család származását is, mert Hagymásy László temesi gróf 1459 évi pecsétjén a pajzs alak szintén a haránt pólya, sisakdísz : madár.

A következõ fejezetben foglalkozni fogok azokkal a Péchyekkel, akik az eddig megconstruált leszármazási táblázatba be nem illeszthetõk s így mint okleveles nemzetség tagjai nem szerepelnek.

Felmerülhet tehát az a kérdés, nincsenek-e azok között olyanok, akik az okleveles nemzetség valamely tagjának utódai, vagyis, hogy az okleveles nemzetségek - az Apponyiakat kivéve - tényleg kihaltak-e ?

Ezen kérdés vizsgálatánál mindenesetre feltünõ a péczi Péchyek nemzetségénél az, hogy az õsöket képezõ három testvér közül Istvánnak három generátión, Tristánnak és Atanának 4-5 generátión keresztül csak egy fiú leszármazottja van, ami lehetetlen.

Megmagyarázza azonban ezen jelenséget az, hogy a leszármazás a Poki Miklóssal megindult per miatt volt tisztázandó, ahol csak a perben álló leszármazottak egyenes felmenõit kellett izrõl-izre kimutatni s így csak ezekrõl állítható össze a leszármazási táblázat.

Szinte kizártnak mondható azonban, hogy mind a három ágon két illetve három századon keresztül minden tagnak csak egy-egy fia lett volna! Bizonyára volt ott több is, s hogy ezekre felvilágosítást nem nyerünk annak magyarázata csak az lehet, hogy a többi fiúk, akiknek megemlitésére a perben mint oldalágiakra szükség nem volt, kiszakadtak az õsi fészekbõl, más vidéken telepedtek le! Azon körülmény, hogy a Péchy András örökösei elleni perben a Péchy nevet viselõk be nem avatkoznak, nem bizonyítja azt, hogy az ezen nemzetségbeli Péchyek kihaltak, mert hiszen nem vesznek részt a perben a Szent-Györgyiek, Devecseriek, kik alperesek nemzetségébõl valók, valamint pl. a Szõllõsyek, Ludbrégiek és Apponyiak sem, akik pedig szintén a Sokoróaljai telepedéshez tartoztak.

Azok a Péchyek, kiknek a péczi birtokból eltávozását feltételezem, bár nem tartoztak is felperesek örökhagyója Péchy Andrással szemben külön nemzetséghez, mint alperesek, a pert megelõzõleg 180-200 évvel is elszakadhattak az õsi teleprõl, ami az õsi birtokok iránti közönyüket megmagyarázza.

Mint a következõ fejezetben látni fogjuk élt ez idõben és éppen Gyõr megyében is több "de Pech" = Péchy, s nem zárkózhatunk el azon gondolat elõl, hogy ezek némelyikének szoros kapcsolatban kellett állaniuk a Sokoróaljai telepedésbõl kisarjadt péczi Péchyekkel!

Semmi okunk sincs azt kétségbe vonni, vagy abban kételkedni, midõn ismerjük az okleveles nemzetségek megconstruálásának módját!

Feltünõ a nemzedékrendnél az is, hogy egyfelöl Tristán és István, másfelöl Atana leszármazottjai között egy generatio különbség van! István és Terestyén szépunokái 1329-ben élnek, az Athanáéi pedig 1374-79-ben, ami ismét csak az adatok megbízhatatlanságát és hiányosságát bizonyítja. Ezen az okleveles nemzetség kihalását kétségessé tevõ jelenséget pozitívummá emeli az, hogy az 1438-ban befejezett örökösödési per után 32 év mulva - vagyis még az elbirtoklási idõ letelte elõtt - ismét Péchyeket találunk a Sokoróaljai péczi birtokban, kiket a Hazai okmánytár szintén a Pécz ( : Péch : ) nemzetség tagjainak nevez.

Ugyanis Pálóczy László országbíró 1468 évben levelet intéz Gyõr megyéhez, melyben Borbai Balázs és Péchy Vincze által Péchy Mihály, Antal és Barnabás péczi birtokain elkövetett hatalmaskodások miatt vizsgálatot rendel; a gyõri káptalannak 1479-iki oklevelébõl pedig megtudjuk, hogy Péchy Ágoston gyermekei Antal és Barnabás továbbá Péchy Mihály gyermekei István, Dénes és Lukács, pert indítottak Zeny Benedek gyermekei ellen, péczi egy hold föld, valamint a Veszprém megyei nádasdi birtokrészeket illetõ okmányok lefoglalása miatt.

......

nek kezére juttató nádori itélet meghozatala után rövid idõ mulva ismét megjelennek az okleveles Péch nemzetségnek Péchy nevet viselõ tagjai s elfoglalják az õsi fészket.

Mikor, melyik évben kerültek oda vissza, honnan jöttek ?nem tudjuk, de mint az 1479-ik évi okmányból kitûnik Veszprém megyével is volt communitásuk, amibõl az látszik, hogy a nemzetségnek a közelségben lakó tagjai érvényesítették õsi jogaikat.

Abban a régi korban, amelybõl az okl. Pech nemzetség származási rendje töredékesen és hiányosan összeállítható volt, az okmányok hiányosak s nem nyújtanak felvilágosítást a nemzetségi tagokról.

Ismétlem amit fentebb a Ludbrégiekrõl már elmondottam. Ennek az ágnak csak egy családját ismerjük, Lukács fiának Györgynek leszármazóit. Györgynek két fiáról tudunk Dénes és Péterrõl: Dénes fia volt János, Péteré állitólag Miklós. Ennek a nemzedékrendnek hiányosnak kell lenni, mert az I.fokú unokatestvérek között 50-60 év korkülönbség tünik elõ. János magvaszakadását megállapítja Karácsonyi, a Miklósét pedig I. Lajos király 1358.évi oklevele, mely szerint a magvaszakadt Miklós Magyarád és Istvánd birtokait a király a Himfyeknek adományozza ( : Ezek is olyan birtokok, mikrõl a fentebb közölt statistica nem tud : ).

Kik voltak tehát a többi Ludbrégi Péchek, kiknek utódai a XV.században is birják Ludbréget és Jewedichet s akiktõl a horvát bánt adott Csúz v. Csuzovityak is származnak, kiké volt az a rengetek birtok, melyek egyrészét Zala, Kõrös és Zágráb megyékbõl felsoroltam ?

Hasonlóképpen a Nevnai Pechieknek csak egy férfi tagját ismerjük az apát Servas-deit, illetve a fiút, Lászlót! Lehetséges-e az, hogy ez az ág csak egy férfi tagot számlált volna ?

Kérdésessé válik ennélfogva nem volt e utóda az 1240 évben élt Domokosnak ? Magtalanul haltak-e el Mátyás 1265-ben élõ fiai ?az 1353-ban élt Miklós bán, Opour a vajda és a nádor, a comes ? Péchy Lukács az Ibrányi ágról ? Berzenczey István, János, Berzenczey Demeter, Lukács, Devecsery Lukács, Dezsõ, István, Mikós, Egyed fiai ? Ivánka fia Péternek unokája Péchy János, Ivánka másik két fia, László és János ? Aladár unokái, Péchy László és István ?

Vajjon a Berzenczey, Devecsery, Szentgyörgyi, Szõllõsy vagy Kustáni ágon származó utódok mind felvették-e az ezen birtokok utáni családnevet, s nem tartotta-e meg közülük egyik-másik az õsi Péchy nevet, mint azt az Apponyi vonalon az 1469 évben Péchy János Simonnál láttuk, kiknek nagyapjuk Miklós már Apponyinak neveztetett.

Ezen kérdésekre egy olyan beható kutatás lenne hivatva a választ megadni, amelyre nem vállalkozhattam s amely az ország mostani feldaraboltsága s a horvátországi levéltárak hozzáférhetetlensége folytán végrehajtható sem lenne s amely kérdést ennélfogva nyitva kell tartani, de a következõ fejezetben elmondandóm az ide vonatkozó combinátiók és következtetésekre alkalmasaknak mutatkoznak.





*genus és generatio, nem és ág gyakran egy értelemben használtatnak /: Nagy Gyula századok 1876. 689 l. pl. Generationibus Aba = de genera Aba F. IV:/III/289; s az Apponyi ágból való Ivánka de Peeth F VII/2. 183 közölt okmányban "congenertionibus de Péch" :/

*pl. az Ibrányiaknál is:

Lucacio et Oregorio de genere Pech /: F VIII/2 S24 :/ vagy

Lucacio et Oregorio dictus de Peech /: P VIII/6 72 :/Gregorium filiusa Gregory de Peech /: P VIII.7. 343 :/ vagyis a "de genere, dictus és de" ugyanazon fogalmat fejezi ki, söt Fejér IX.1.444.sz. okmányban az Ibrányiak öse "Lucacius de Pechy"-nek van irva.

Nem okleveles Péch(y)


Az okleveles nemzetségbe be nem illeszthetõ Péchy-ekrõl



Azon eddig felkutatott Péchyeket, akiket az okl. nemzetségek megconstruálása rendjén származási táblázatokba be nem illesztettek - az alábbiakban ismertetem.

Minthogy kutatásom igen hézagos és csak a közkézen forgó mûvek egynémelyikére s az országos és nemzeti múzeumi levéltárak kis részbeni anyagára terjedt ki - a lista nem teljes. Az át nem kutatott óriási anyagból bizonyára még számos Péchy bukkanna elõ, esetleg a már felkutatott egyének közötti nemzedékrendi kapcsolatokra derülne világosság.

Régi idõben nem volt szokás a nevet venni, vagy felvenni! Azon egyéneket tehát kik a Péch nevet viselik joggal tekinthetjük a hasonnevû honfoglaló nemzetség leszármazottjainak. Ámde mint említém megtörtént, hogy a név a Pécz városból való származással keletkezett. Ezen esetek megállapitása ma már lehetetlen! Pechi ( : Andráfi : ) János címer levele a nemességszerzõ nevének ilyetén keletkezésére rávilágit; azonban lehetnek az alább felsoroltak között olyanok is, akikre nézve ilyen documentum rendelkezésre nem áll. Az is szokásban volt, hogy a jobbágyok uruk után neveztettek el ( : ilyen alapon viseli Koltó község majdnem egész lakossága a Pécsi nevet : ) s így ha valamely jobbágy vagy szolga sorsban lévõ Péch-el találkozunk, kérdéses nem-e ezen módon jutott nevéhez. Magában az a tény, hogy valamely Péch várnép, szabados, szolga késõbben jobbágy nem zárja ki a honfoglaló nemzetségbõl származását s ez alapon nevének fenntartását.

Mint fentebb említettem az egy honfoglaló nemzetséghez tartozók kezdetben bizonyára mind a tribus nevét viselték s valamely mellék- vagy tulajdonnévvel lettek egymástól megkülönböztetve ! A nemzetségi kötelék természetes következménye az ahhoz tartozók közös neve is és ismerve a honfoglaló õsök ivadékainak társadalmi elhelyezkedését, nem lephet meg, ha az okmányok korszakában az óriás vagyonú fõúr mellett ott látjuk a közép vagy kisbirtokost, a papot, a castrensest, városi polgárt, szabadost vagy szolgát, ugyanazon honfoglaló tribus nevét viselve.

Érdekes egyik példa erre nézve F VII/III. 18 közölt okmány:

" Bubek satmári várjobbágy 1212. évben tolvajság végett a Cupulon nemzetségbeli Crachium nevû várjobbágyot ( : Crachium de genere Cupulon : ) perbe idézi.”

Tudjuk, hogy a nemzetségi tagok közül már a vezérek korában egyesek szolgaságra jutottak - Készi azt a kérdést megvilágítja; majd Szent-István törvényei idézik elõ a capitis diminatict.

A honfoglaló harcos tehát szabad magyarság társadalmi differenciálódása, mely legalább is vagyoni értelemben a telepedéskor is meg volt, már a legelsõ idõtõl fogva élesedik úgy, hogy Szent-István korában különbözõ névvel jelölt népcsoprtokat találunk a várak körül aszerint, mint harcos vagy õstermelõ és kézmûves szolgálatot végeztek s amely tagozódásba be kell combinálnunk a hódított lakosságot is, de azzal a különbséggel, hogy a magyar bármely foglalkozásban is különleges helyzettel birt- ha csak szabadságát delictum miatt el nem veszítette.

A várszerkezet létesítésével s a magán tulajdon behozatalával a honfoglaló magyarság ivadékainak alábbi tagozódását állapíthatjuk meg:

1. Egyháziak, diákok;

2. nagy és közép birtokú urak ( : Seniorok : );

3. vitézek ( : Serviens,miles : );

4. szabad kisbirtokosok, parasztok ( : liberi, panperi, rustini : );

5. tisztek, hûbéresek, bérlõk - más birtokán élõ szabadok.

A vitézek, valamint a kisbirtokos és szabad parasztok, ( : 3./ és 4./ kategória : ) tulnyomó részben a várispánságok kötelékébe osztattak be, a várispánságok gazdasági vezetõi és egyéb közigazgatási szerveivel együtt, - s a XIII. század elejétõl mind együttvéve " várjobbágy" ( : civis, castrensis, civilis : ) nevet viselnek, - KálmánkirályI. 40,45,80 és 81 törvénye is, katonáskodó és nem katonáskodó szabadokról beszél. Erdélyi László szerint ezek voltak a régi nemzetségek elszegényedett ivadékai. A várszerkezetbe beosztott vitézek a királyi hadsereg tagjai: " várkatonák". A vitézek egyrésze azonban magán nagyurak, egyházak szolgálatába állott. Kézai krónikája szerint ( : 1282 körül : ) a várjobbágy osztály szegény nemes, kik a királytól a várak földjébõl kaptak földet honvédelmi kötelezettségük fejében. Nemes alatt itt a honfoglaló nemzetségek szabad ivadékai értendõk. Ez tehát hûbéres vitézi rend volt.

Erdélyi László ugyanis élesen megkülönbözteti a hûbéres vitézt az egyszerü harcos vitéztõl s csak az elõbbit tartja szabadnak. Szerinte a hûbéres vitéz serviens, a másik ,miles, amely szolga nép " szabados".



Serviensei és milesei voltak úgy a várispánságoknak, mint az uraknak és egyházaknak. Erdélyi szerint az õrök és pedig várõrök ( : civis, civilis, castrensis : ), határõrök ( : custodes, confinorus : ), kémek v. elõörsök, õrszemek (speculatores castri), seregõrök (castodes exercitus), lövõk v. lövészek (sagellarii), székelyek (siculi), besenyõk (byssani), erdõõrök (custodes silvarum), hídõrök (custodes pontis), szabadosok, milites.

Erdélyi nem mutat rá a serviens és miles közötti különbség okaira, de azt hiszem e distanctio megállása esetén a milesek felfegyverzett szolganépek avagy szolgaságra vetett magyarok és ivadékaik.

Ezen szabados vitézek az urak, egyházak harcos vitézei: milites senioris, milites equites esclezies, késõbb, midõn a válaszfalak eltûnõben vannak "ministri iobbagiones eclezies serviestes magistri, comites servientes escleziees" nevet nyernek.

Kálmán király korában ezen szabados vitézek tekintélyben emelkednek, sõt kegyúri jogokat is vindicálnak, mitõl a király õket eltiltotta ( I. k. 65 fej.). Harciasságuknál fogva félelmes osztály, mellyel szemben a törvényhozás fellép.

Bonan ezt a megkülönböztetést nem ismeri, szerinte vitéz azaz katona, csakis teljes szabadsággal bíró magyar ember lehetett s a törzsökös magyarságot képviselõ ezen vitézi osztály csak elvétve vett fel kebelébe egyeseket az idegen eredetû szolganépek s a bevándorolt idegenek közül (KálmánI. 35 t.cs.).

A kisbirtokos és szabad parasztok túlnyomó része - azon területeken hol a várispánságok létesíttettek - mint említém, szintén a várszerkezetbe osztattak be, egyrészük azonban földesúri úrbéres lett, magyar mivoltára tekintettel a többiekkel a szolganépek ivadékaival szemben különleges helyzettel. Szolganépek alatt azonban nem érthetjük általában a hóditott népeket. KálmánI. k. l9. fejezete kimondja, hogy a régi lakosok, akiket kiûztek, ha másutt földjük nincs térjenek vissza s ha földjeik monostoroknak, egyháziaknak adattak és õk mást nem birnak, abban maradjon a dolog. A 80-ik fejezet pedig szabad jövevényekrõl beszél, mint a tótok vagy más idegenek.

Világot vet a magyarok helyzetére a Gut-Keled nembeli Péter comesnek a szászdi apátságot 1067 körül alapító oklevele, amely közölve van IV. Béla királynak az apátság jogait és kiváltságait megerõsítõ 1267-ben kelt oklevelében, amely az orsz. levéltár dipl. osztály 7. sz. alatt õriztetik. Ezen oklevél szerint Péter comes, az ott megjelölt birtokait az apátságnak adja, s leírván a birtok határait, kijelenti, hogy abban 104 telek van: 30 lovas - 20 magyar, 10 besenyõ.

Kijelenti az alapító oklevél, hogy Vencsellõn 7 ekényi földet atyafiainak ad és a földbirtokon marad még 3 ekényi föld a Sabolcsi vár polgárainak.

Vencse földjét is adja Timár földje mellett, amely a sabolcsi várnak marad 3 ekényi földdel, 2 halásszal és a tiszai halászattal.

Majd így folytatja: "adom a Bekech-ben lévõ földet 12 szabados tanyával és két ekényi földdel, valamint a szolgatanyákkal. Adom a monostornak Damarad pusztát és rajta 14 családot, hogy a monostor építéséhez gerendát szállítsanak, adom Pronod pusztát minden szükségleteivel és adom Suruk pusztát Szent-Márton kápolnájával. Itt magyarok laknak, akiknek fõnagya Mihály, ezeket úgy rendelem, hogy mindegyikük adjon egy bödön mézet a házától és amely évben szükség lesz a méz helyett gerendát szekérrel ..." stb.

Erdély László szerint a szabad magyarok egyrészébõl bérlõk is lettek a mások földjén, ezek Kálmán törvényei szerint 8 dinárt fizettek, - akik pedig királyi szolgálatot teljesítének a felét fizetik. Vannak ispánok szabadjai, kik az ispán falvakban telepednek le, amely falvak (Erdélyi szerint) az ispáni tisztség ellátására szolgáltak a vár birtokai körül, úgy szintén egyes földes uraknak is vannak szabadjai, - kik az õ földjükön telepedtek meg.

Az Anjoukor elsõ felében a jobbágy név - ami akkor már mást jelent, mint régen - ezekre is átszállott.

A pannonhalmi uradalom népei tiz megyében száz faluban 2700 házban laktak. Népei között legmagasabban állanak a jobbágyok, ezek vagy szabadok vagy szabadosok. A szabad jobbágyok ismét kétfélék elõször saját öröklött földjükön lakó szabad jobbágyok, kik csak lovas vitézi és követségi szolgálatot teljesítenek, mit önként vállaltak el s egyébbel nem tartoznak, másodszor, kik az apátság földjén laknak s ennek használata fejében, részben földbért fizetnek, másik feléért pedig lovas vitézi és követi szolgálatot teljesítenek. 1092. elõtt voltak olyan szegény szabadok, kik urakhoz szegõdtek s kikkel tetszésük szerint bánhattak a földtulajdonosok épségben tartva szabadságukat ( SzentLászlóI. k. 30. fej).

A várszerkezetbe beosztott szabad kisbirtokos magyarok is földjükkel együtt osztattak oda be. Ezek ivadékai azt vitatták, hogy õk szabadok s a király sem az õ embereiket, sem földjeiket el nem adományozhatja, sõt a soproni vár jobbágyai 1227-ben azt vitatták, hogy a vár jobbágyainak fiai földjüket szabadon eladhatják, vagyis az öröklött föld. A borsi vár jobbágya 1232-ben másfél ekényi - 180 hold tulajdon öröklött földjét, jobbágy társainak beleegyezésével eladta. A János hadnagy nemébõl való zalavári jobbágyok szintén eladták öröklött földjüket 1239-ben Hahét ispánnak. A szolnoki várispánsághoz tartozó Nyír falubeli szabademberek pedig 1209-ben azt vallották, hogy az õ földjük elsõ foglalású.

A várszerkezetbe beosztott szabad magyarok voltak a Szent- király szabadjai is, minthogy István alapvetésénél szabadságuk biztosításával vonattak be "õseik" a várszerkezetbe. Ilyenekké késõbb is nevezhetett ki a király, ami megfelelt a szabad servienssé kinevezésnek, sõt nevezett ki a király szabados castrensesekbõl "kivett jobbágyokat" is.

Erdélyi szerint ugyanis a várszerkezet nem a szabadság, hanem a szabadosság typusán épült fel, mely állapot "általánosságban" a helyhez, az úr személyéhez való kötöttségben nyilvánult meg. Ezen typusból a kivételeket " a kivetteket" - úgy látszik - kifejezetten meg kellett állapítani.

A várszerkezet elõkelõ eleme a tiszti osztály volt (ministri, ministerialis, iobbagiones, squestris). Kezdetben csak ezeket nevezték jobbágyoknak iobbagiones castri : hadnagy, várnagy, õrnagy, börtönnagy, poroszló, száznagy és "rokonaik", amely körülmény az intézmény berendezkedésének legalább is a felsõ fokon kezdetben bizonyos personalis jelleget ad. A várszerkezet létesítésekor ezen kir. tisztek szabad emberekbõl neveztettek ki, késõbb azonban ugy ezek ivadékai, mint a várszerkezet többi népe - eltekintve a kivételektõl "kivettektõl" - szabadosak voltak. A tiszti osztály tagjai az ispánt szállással és ajándékokkal tartoztak vendégelni s ezekbõl nevezték ki a vár tisztjeit. Ha valamely szabad ember a várszerkezetben tiszti állást óhajtott elérni, a szabados várjobbágyok közé állott, de az ilyenek úrbéri terhet nem viseltek, csak katonai szolgálatot teljesítettek. A várnépeknek szabados jellege természetes következménye azon katonai fegyelemnek, melynek érdekében a várispánságok létesítettettek. Ép oly kevéssé távozhatott onnan az oda beosztott egyén, mint ahogy szökevény az a katona, ki az ezredét elhagyja. A várszerkezeti népek szabadossága ennélfogva közjogi jellegûnek nevezhetõ a pl. .......... valószínûleg azért nem helyez ezen distinstiora sulyt.

A honfoglaló õsök ivadékainak legelõkelõbb eleme az egyháziak mellett a fõemberek, fõtisztek, s a nagy és középbirtokú szabadok ( : 1. és 2. Kategória : ) kikbõl elsõ sorban alakul ki a nemesség. Ez az intézmény csak fokozatosan fejlõdik ki. Mivel a középkorban elsõsorban a közhatalmi szervezetben való részvétel tömöríti az egyeseket egységes társadalmi osztályba, a királyság megalapítását közvetlenül követõ idõszak - a XI. század - nemesi osztálya, nem azonos a szabad magyarok elõkelõ rétegével.

A nemesség a nyugati országokban a kormányzást gyakorló osztályokból alakult ki, mert hatalmi helyzetével járó kiváltságai megkülönböztetik a kormányzottak osztályától. A kormányzó osztályt hívták nemesi osztálynak, s megalakulása általában a hûbér rendszer alapján történik.

Németországban a nemesség régi idõben születési rendet képezett, amely a szabadok osztályának azon nemzetségeibõl alakult ki, amelyikbõl a királyok, fejedelmek, papok vétettek. A frank birodalomban a születési nemesség mellett ismertek hivatali nemességet, amely a katonai szolgálaton, a királyi hivatalokon alapult s amelyhez a püspökök és nagybirtokosok is tartoztak.

Ez alapon nálunk a központosított királyi hatalommal egyidõben s annak természetes következményeképpen az õsi származási elõkelõség helyébe vagyoni kiváltságon alapuló udvari vagy hivatali nemesség lépett, s a nyugatról a királyság intézményével átültetett ezen nemességnek a szabad magyarok legelõkelõbbjei mellett számottevõ részét alkották a külföldi jobbára német lovagok és az alacsony sorsból felemelkedett adományosok és ezek utódai mint királyi functionariusok és ezek családjai. A kialakulóban lévõ magyar nemesség magva a nyugati mintának megfelelõleg a király fõemberei, fõtisztjei ( : principes, primates, optimates, proceres : ), avagy a király jobbágyai ( : ministri, iobbagiones regis 1217-tõl magnetes barones : ). Ezek voltak : az udvari fõtisztek ( : barones maiores : ), nádor ( : comes palatinus : ), kir. udvarispán ( : comes curiae regis : ), kir. tárnokmester ( : mag. tabarnicorum regis : ), asztalnokmester ( : mag. Dapnifororum : ), pohárnokmester ( : mag. buchariorum v. Pincernarium : ), lovászmester ( . m. Agazorum : ), erd. vajda ( : vojvoda Transilvanus : ), bán s végre az ispánok, kik 1217-tõl bárók ( : comites, barones : ).

A középkori keresztény felfogás szerint minden jog forrása a király! A nemesség is a király hatalma alá tartozott, kiváltságos helyzete is az uralkodói kegybõl származik s természetes, hogy ezen kegy azokkal szemben nyilvánul meg, akikre a király személyes hatalma támaszkodik, de éppen ezen kegy egyuttal a többi alattvalóétól eltérõ viszonyt létesített közte és a központi hatalom között. A nemesek nem tartoztak a várispán joghatósága alá, a nemesi osztályt ez idõben még a királyi közigazgatási tisztviselõk udvari hivatalnokok, várispánok és rokonságuk alkotta. A várispánságok területi körzetében lakó nemesek családjából kerül ki rendszerint az illetõ megye ispánja is. Maguk a tisztviselõk saját ügyükben nem ítélkezhettek. Velük szemben a nemzetségek törvénykezési hatalma magára a királyra szállt, mert mint a királyi közigazgatás legfõbb functionáriusai csakis a király, késõbb a püspökök és 5-6 várispán ítélõszéke s az egyházmegyei zsinat által voltak elítélhetõk (Homan id.m.).

A szabad magyarok gazdag osztályának a nemzet multjában gyökerezõ tekintélye s közéleti sulya alól az új társadalmi alakulás el nem zárkózhatott s így a királyság kezdetén szûk körre szorult kiváltságosság a "nemesség" tartama tágul, rövid idõ alatt bevonatnak oda a honfoglaló õsök vagyonosabb hivatalt nem viselõ utódai is, s így mindinkább szaporodott a király személyes biráskodása alá tartozók száma, kiknek népei azonban a királlyal szemben fennálló kötelezettségüket illetõleg s az idegenekkel folytatott pörös ügyeikben a várispán hatásköre alá voltak rendelve. A nemességet jelentõ "nobilis" szó már a tatárjárás elõtt kiterjesztetik a vagyonos legalább középbirtoku szabadokra fel a legmagasabb ranguakig.

A cím alkalmazása sokáig bizonytalan! A nobilis név kezdetben a familia harcos tagjaira is alkalmaztatik és egyértelmû ezen vonatkozásban a milessel, s így akkor még nemességet nem jelent. Akkor is midõn már a "nemességet" fejezi ki tisztázatlan a fogalom köre, pl. Bogerius a tatárjárás után néhány évvel utóbb keletkezett emlékiratában "nobilis"-nek mondja a magyar földesúri családok tagjait, s kunok elõkelõit, György gyõri püspökre pedig azt mondja, hogy nem származására, hanem "nobilis fuit noribus".

Több törvénybõl megállapítható, hogy aki a szabadok között nem vulgaris, nem plebejus az fölfelé mind nobilis.

A XII. századból már van adatunk, hogy a várak tisztjei között nemesek is voltak, pl. a veszprémi vár jobbágyai között 1125-ben Acsa nemesnek mondja magát. Acsa tiszt volt , mert a jobbágy név csak a XIII. század elején száll át a várkatonák egész osztályára, midõn a régi várjobbágyok, a tisztek ivadékai már elszaporodnak s mint várkatonák teljesítvén szolgálatot a distinctió fenn nem tartható. Ez azt mutatja azonban, hogy a nemességnek e korban már volt alsóbb rétege is, ez idõben sem a nagy- sem a középbirtokú nemes vártisztnek nem állott volna be. A XIII. századtól kezd a cím szélesebb körre terjedni és alább szállani. 1217-tõl a "nobilis" cím általánosságban a szabadok középsõ végül legalsó rangú anyagilag független osztályára is kiterjedt.

A nemességnek íly széles rétegekre kiterjesztése egyik fõ indokát abban leli, hogy a felburjánzott s a királyi hatalmar is támadó olygarchizmussal szemben, királyaink a nemesség testületi szellemében keresnek védelmet és támaszt.

A XIII. században már a várjobbágyok ( midõn már nem a tiszteket jelenti a jobbágy név) között is voltak nemesek pl. "nobiles iobbagiones castri Poson 1249" ami egyes nemesek elszegényedését s a várszerkezetbe bevonását jelenti. Majd megindul a várjobbágyok nemesítése is. Kezdetben királyaink szabad servienseket neveznek ki a várjobbágyok közül pl. 1217-ben II. András 4 pozsonyi várjobbágyot kir. servienssé nevez ki.

A legelsõ nemes kir. serviensek, kiket ismerünk a zalai várjobbágyok közül valók voltak.

1260 évben István, Béla király elsõ szülöttje egy oklevélben kimondja, hogy a zalai vár két pacsai jobbágyát áthelyezi a királyi nemes serviensek sorába, testületébe, oly szabadsággal, amilyennek az ország nemesi és királyi serviensei örvendenek. Az a társadalmi osztály ugyanis, amely az arany bullában 1222 a nemesekkel egyenlõ jogokra majd nemességre törekszik, amely törekvést az arany bulla 1267 évi kiadásában törvénnyel is szentesíti: a királyi serviensek osztálya. Ez a törvény - az arany bulla revízió - azzal kezdõdik, hogy a szabadságlevelet a királyi servienseknek nevezett nemesek kérték ( : nobiles Hungariae universi qui servientes regalis disuntur : ) . 1267 év körül a harcos jobbágyok kiválogatásával elkezdõdik a nemes jobbágyok, majd nemes serviensek, a predialis nemesek, a királyi köznemesség kora, a jobbágy név pedig az Anjou kor elsõ felében átszáll az összes szabad és szabados úrbéresekre. Ez a kiválogatás nemcsak a várjobbágyok közül történt, mert minden nagyobb egyháznak voltak jobbágyai, lovas vitézi tiszti osztálya. A fõpapok a várispánságok mintájára szervezték meg az egyházi nagybirtokok védrendszerét. 1267-ben a tihanyi apátság jobbágyait sokalta IV. Béla s csak tizenkettõt akart meghagyni, a többieket pedig visszaszorítani az úrbéres szabadosok közé. Ezek harcos mivoltuk megmaradása fejében házankint és évenkint fél ferto ( : 30 dinár : ) fizetésére kötelezték magukat, de tényleg csak 12 maradt meg természetes, vagy harcos jobbágynak, kikbõl az Anjou-korban nemes jobbágy lett.

III. Béla privilégiuma alapján a nemes jobbágyoknak kiválogatásához a fõpapoknak is joguk volt. Ezen praediális egyházi nemesek, saját tisztviselõkkel bírtak, adómentességet élveztek. Katona szállásolás alól mentesek, révet, vámot az ország területén nem fizetnek, jog és birtok perekben a fõpap nyolcados törvényszékének voltak alárendelve. Prediálistáknak neveztettek azon fekvõségek ( : predium : ) után, melyeket az egyházi vagyonból visszavonhatlan birtoklási joggal használtak s annak fejében az egyházat védeni s háború esetén a fõpap banderiumában a hazáért harcolni tartoztak. Ezen egyházi nemesek s nemesség nem teljes mértékével felruházott szabad egyének, kiket a nemesi szabadságok csak bizonyos feltételek alatt és bizonyos területeken illettek meg, eltérõen az országos nemesektõl, kiknél a nemesi elõjogok sem helyhez, sem feltételekhez kötve nem voltak!

Az országos nemesek, a politicai nemzet: a szent korona tagjai, de ezen tagság alapfeltétele a szent-korona testének az ország területe egyrészének tulajdonjoga: a szabad nemesi birtok, "mert mihelyt fejedelmünk bármely állapoton emberi jeles tetteiért és szolgálataiért várral vagy mezõvárossal aztán pedig majorral vagy más birtokkal megajándékoz, az a fejedelemnek ilyen adománya ....ezal ( : ha ezt törvényes iktatás követi : ) azonnal valóságos nemese lesz s a parasztság állapotának minden igája alól kikerül" ( : Werbõczy H.t.I.YE : ).

Éppen ezért kezdetben az armalissal nemesítés behozataláig - a nemesítés földbirtok adományozásával történt, s amelyik nemes ember földbirtokát elveszítette, megszûnt a szent korona tagja lenni s nemesi jogait nem gyakorolhatta.*

Az armalissal való nemesítés ( : diplomás nemesség : ) a nyugati királyságokban a XV. században kezdõdik. Addig az armalis csak a címer viselésére adott jogot, nem egyszersmint nemességre is, amelynek adományozása az oklevél szövegében kitüntetendõ volt, eltérõleg a hazánkban élt szokástól, hol ( : jóformán : ) a mohácsi vészig a címer legtöbb esetben már azelõtt is nemes egyénnek adományoztatott, sõt gyakran olyanoknak, kiknek meg volt régen az önválasztotta címerük. Hazánkban sem volt a címer a nemesség kritériuma, csak ékessége: " mert sok polgárnak és közrendû embernek van a fejedelemtõl nyert címere, de azért még sem számítjuk a nemesek közé" mondja Werbõczy ( : H.k. I. R. 6. : ).

Nálunk az armalissal való nemesítés behozataláig, mint említém a szabad nemesi földbirtok tulajdonjogához fûzõdött a nemesség fogalma s erre nézve a címer létezése befolyást nem gyakorolt. Igen sok õsi nemes családnak vagy egyáltalán nem volt címere, vagy önválasztotta címert használt s oly ötletszerûen, hogy némely család 3-4 féle címert is használt. Ezért nálunk a mohácsi vészig a címer többnyire már az elõtt is nemes egyénnek adományoztatik s csak elvétve fordul elõ, hogy a földbirtokkal történõ nemesítéssel kapcsolatban az illetõnek címer is adományoztatik.

A XV. századtól a nyugati királyságokban a király armalissal nemesít úgy, hogy a címerlevéllel egyuttal nemesség is adományoztatik s azon armalisok, melyek csak a címer viselésére jogosítanak, de nemességet nem adnak, többé ki nem állíttatnak. Midõn a nemesítés ezen módja vált általánossá, azzal a gyakorlattal kapcsolatban egy sablonos szöveg is kifejlõdik: a cancellariai formula.

Hazánkban már Zsigmond kivételesen paraszt származásu embereknek cimert, egyidejüleg nemességre ...Két ilyen esetrõl ... az egyik Zágrábi Mihály udvari borbély és nemes levele, a másik Urzi Benedeké, kinek ányos társa: pataki János még nem volt nemes ember.

Midõn a szabad nemesi birtok már nem állott kellõ mennyiségben rendelkezésre a kitüntetendõk számához képest - az armalissal való nemesítés intézményét s annak sablonos szövegét királyaink is átveszik s ez az irányzat oly absolute módon vitetik keresztül, hogy a sablonos szövegnek megfelelõleg a címer adományozással együtt nemesség is adományoztatik akkor is midõn az illetõ ki a címert kapja már elõzetesen is nemes volt.

Ilyen eset pl. a Serényi (: gróf :) család címeres nemeslevele, melyet II. Lajos király adományoz kis-serjéni Litteratus Ferenc kir. alkincstárnoknak 1518. évben, ahol nevezettet és testvéreit Jánost, Miklóst, Istvánt, Katalint és Ilonát, a nem nemesek sorából a nemesek sorába emeli ( : Katona : N. Múzeum : ). "A nemeslevél kelte elõtt Serényi Ferenc mint alkincstárnok szerepel, tehát már elõbb is nemes volt" (V.ö. Bicskey cs. nemeslevele), mondja Daróczy Zoltán nemesi évkönyv 1924 évfolyam.

Ha már a hazai szokások emlõjén felnõtt II. Lajos is tesz ilyen kísérletet az armalissal való nemesítés absolute érvényre emelése, a király nemesítési jogának új alapokra való fektetése érdekében csak természetes, hogy a nyugati császárság légkörében nevelkedettI. Ferdinánd alatt ez az irányzat fokozott erõvel jelentkezik. Az õ címerleveleinek egynémelyike még megjelenik ugyan a distinctiókkal, de már õ alatta is törvényszerûséggé emelkedik a cancellariai formula s a régi gyakorlattal szemben dogmává lesz az az álláspont, hogy a címer a nemesség jelvénye; csak az a valódi címer, melyet a király adományoz s a király által adományozott címer mint az igazi nemesség kifejezõje állapíttatik meg!! ( : Versequs nobilitatis signum hasc arma sen nobilitatis Insignia desma : ).

Ha tehát az alább felsorolandó Péchyek származását a címerlevél alapján akarnánk selectálni - az elmondottak szerint - könnyen tévutakra juthatnánk, mert a keresett consequentieket a címerlevél szövegezése sem nyujthatja, amint azt a késõbbiekben látni is fogjuk.

Az õsi szabad-földbirtok adja a legbiztosabb combinativ alapot, ámde a török dúlás sok nemest fosztott meg birtokától s éppen a Péchyek õsi fészkeinek nagyrésze törökdúlta területbe esvén, amely területen a dúlás következtében okmányaik is elpusztultak, a földbirtok hiánya sem emelkedhetik itt az azt megilletõ jelentõségre.

Ennélfogva sajnos az alábbi anyagot ezzel a homályossággal kell átnyújtanom csupán támpontul a további kutatás számára.




* Zsigmond király 1435. évi elsõ decretumának 3. cikkelyét magyarázzák úgy hogy az a birtoktalan nemesekrõl intézkedik, ez azonban hibás, mert nem a birtoktalan, hanem a jobbágy nélküli nemesekrõl van itt szó, kimondván, hogy ezek saját birtokukból, házukból és a maguk költségén hasonlóképpen tehetségükhöz képest illõen felfegyverkezve és felszerelve kötelesek hadba vonulni.

II. Lajos 1518. évi (:bácsi:) decretumának 36. cikkelye is az egy telkes nemesekrõl intézkedik, de birtoktalan nemeseket 1526-ig törvényeink nem ismernek.

A jobbágynélküliség nem jelent "birtoktalan"-ságot.

I. Ferdinánd idejében a birtokos családok száma circa 1248. Ebbõl 16 család bírja a jobbágykézen levõ nemzeti vagyon 45 %- át, a többi 55 % aránytalanul oszlik el a birtokosok között s a családok háromnegyed részének 1-5 jobbágy telke és zsellére volt.

A jobbágy nélküli földeken baromtenyésztést ûztek.

Mohács előtti Péchyek


Mohácsi vész elõtti Péchyek.



1. Peth (Péch) úr 1210 körül Nógrádban földet vesz ( : Milleniumi történelem II 349-350 : )

"Nográd várának polgárai Zsömbör falvába valók t.i. Csipán, Pintér, Radia, Pósa, Domad, István, Okos, Zunga és János hozzájuk csatlakozván azon vár jobbágyai t.i. Londán vezér, Miklós, Pál, Both, Tiborcz és Mihály egy Péth nevû szabad embernek 4 ekényi földjét követelték, mondván, hogy az a vár földje és õ erõszakosan foglalta el. Peth azt vallotta, László országbíró elõtt, hogy azt a földet úgy vásárolta. A mondott bíró Zöregi Imurud nevû poroszlójával elküldte õket Váradra. Ahol midõn Peth úr felemelte a vasat és elkövetkezett keze feloldásának a napja, a nevezett várjobbágyok magukba szállva elismerték, hogy az a föld Péthé. E föld határa keleten Topka, délen a pásztói szent-egyház földje onnét Patak nevû völgyön a Grab hegyének tart, innét Zsömbökre és Zsömbökrõl Hogorára."

2. 1211-ben Péchy szolga Poposkán ( : servus : ) ( : Tihanyi apátság tört. I. k. M.1.110 : )

3. Jób s Pesch fia 1281-ben Kege Miklóstól vett s a Maros folyónál fekvõ Gombai földet Obour Sámsonnak, Mihály fiának és szomszédjának Pósa vajdának eladja.

4. Péchy Lukács 1233-ban bakonyi fõispán (Wertner Árpádkori megyei tisztviselõk T.T. 1905). (Nem lehet azonos sem magnus Lukáccsal, ki késõbben él, sem Ludbrégi Lukáccsal, mert ennek fia György 1233-ban már nagykorú és a Dráva mellett lakik.

5. 1258. " in conambium ipsius molondium dicto Nicolas et per ipsum suis heeredibus heredumone successoribus quandam terram Chundul nomine triginta sex iugera arabilia continentum, que condam fuit uniusdam castrensis posoniensis "pesch" nomine vacusm omnio cum metis viteribus et antiquis per ipsum palatinuum fecimus assignari perpetuo possidendam."

E szerint Chundul földje régen egy "Pesch" nevû pozsonyi várjobbágyé volt.

Kiegészíti ezt Chundul földjének 1252-iki meghatározása:

"Prima meta incipit ab oriente iuxta terram ville zemechet nadit ad plagam incridionalem et metatur sum quoddam castrense nomine Morodez...... protenditur iuxta terram Pesch ad quaddam flumen quo dicitur Nelever"

Ugy látszik, Pech birtokával a "terra-Pech"-el együtt lett várjobbágy.

6. Péchi Pósa él 1260-70körül. Leánya Katalin Giczy Gergelyné 1307. (Wertner: Magyar nemzetségek, Pannonhalmi apátság tört. II.k. 131.l.)

7. Péchy Miklós él 1271 (W. XII. 44.)

8. Dénes bán (Péchi) 1284 sárosi ispán (Karácsonyi Magy. nemzetségek H.O.T. VI. 265 l.)

9. 1292. Péchyensis nobiles de partibus (W. X. 107)

10. 1292-bõl emíttetik Petrus filius Peck (W. V. 72.).

11. 1297. évben Pál pécsi püspök az irogi monostor priorja által a Peschi Wospenez unokái ellen bizonyos malom miatt indított perben az utóbbiak javára dönt.

Ezen okmányban az unokák következõ nemzedékrenddel vannak féltûntetve:

Dionysius et Paulus > filius Thomas > filii Wospenses de Pesch (H.O.T.)





Wospenez az 1200-as évek elején élhetett

12. 1298. évben Apor nádor a tartdi hegyen lévõ azon szõlõt, melyet Benedek fia Gergely Devecser fiának Mihálynak elzálogosított s a kitûzött határnapon ki nem váltott az utóbbinak örök birtokul odaítéli.

Ezen okmányban említtetik Demeter filio Péch (H.O.T.)

(Ezen okmány mélyebb tanulmányozást igényelne, mert ezen nevek Gergely, Benedek, Devecser így egymás mellett az okl. Péch nemzetséghez utalnak, s arra enged következtetni, hogy a személynevet olykor a birtok neve helyettesíti.)

13. Péchi Ivánka él 1308 évben (Wertner Magy. nemzetségek).

14. 1330. évben a gyõri káptalan I. Károly parancsára a bakonybéli convent pecsétjérõl teljesített vizsgálat eredményérõl jelentést tesz. Ezen okmányban mint homo regius említtetik: "Emericus de Péch".

15. Ugyancsak 1330 évbõl a veszprémi püspökség oklevelében említtetik: Péchy Imre.

16. Róbert Károly 1330. május 17.-én kiadott rendeletével meghagyja a gyõri káptalannak, küldje ki bizonyságát, hogy az Péchy Imre kir. ember társaságában tudja ki van-e a bakonybéli conventnek pecsétje, amelynek erejével a megyebeliek végzendõ ügyeikben élhetnek.

17. Kovachich Mart. Georgii series alfabetica generum nobilitatis Hungariae (N. múzeumi levéltár) Anno 1802 c. munka N.186, 192 hivatolásával felsorolja 1330 évbõl: "Mark fil. Stefán és Andreas fil. Sydo de genero Péch" ( : Mark talán Berzenczei : ).

18. 1335. évben Péter báczi prépost Jász Sándort Lengyel Sándor ellen megidézi! Ezen okmányban említtetik: "Nicolaus dictas de Peth" (A.O.T.) (azonos lehet az okl. Pech nembeli István, avagy Terestyén szépunokája Miklóssal).

19. 1337. évben I. Károly kiküldi az esztergomi káptalant, hogy Móricz gyõrmegyei fõispán parancsára Kapi Hadafi Rajmond ellen ki Herman fiának szemeit kiszuratta vizsgálatot tegyen. Itt említtetik: "Blasius de Péch" ( : Azonos lehet Atana unokája Balázsval : ).

20. 1341. évben a Szent-Mártoni convent Drugoth Vilmos nádorhoz a nyúli jobbágyok ellenszegülése ügyében jelentést tesz. Itt ugyancsak hivatoltatik "Blasius de Péch", s ugyanez év november 17-én mint nádori ember említtetik. ( : Bakonybéli apátság története : )

21. 1341. évben Poki Dezsõ fia Tamás, továbbá Péchy János és anyja csereszerzõdést kötnek a gyõrmegyei Ménfõ, Nyitra megyei Irugh jószágok ügyében ( : Szepesi káptalan c.s.E.T.c.R 19 : ).

( : Ez a János azonos lehet a Marczaly István testvére Jánossal, Berzenczey István fia Jánossal, az apponyi ág-beli ( : c.nemzetség : ) Ivánka fia Jánossal, de lehet külön személy is : ).

22. 1344-ben Mike fia Péter országbírói bírságszedõ Kamondi Jakabot a Gyulayak õsét a fizetett bírságpénzekrõl nyugtatja. Itt említtetik: "Stephanus filius Luka de Pesch" ( : A.O.T. : ), aki azonos lehet Devecseri Istvánnal, de lehet más személy is.

23. 1346. évben él Lucacius de Péchy ( : így ! F. IX/1 444 : ).

24. 1347-ben a Sóváryak a Bisztra és Rendek folyók közötti birtokon beiktattatnak. Ezen okmányban a következõ mondat található:

"Quo presente "Demetrius dictus de Pesch" de iuxta Dalas homo domini regius."

Péchy Dömérõl írja Hellétei Barna ( : Nemz. Múz. Levéltár : ), hogy 1341. évben kir. ember s a sárosmegyei Margonya községbe beigtattatott.

Lehet, hogy a kettõ azonos.

25. 1347. évben él Péchy Jánosa János fia ( : T.T 1891 : ).

26. 1354 év élõtt Péch Lõrincz özvegye a Szolnokdoboka megyei "Kõtel"-ben levõ részjószágát András erdélyi püspök birtokába bocsátotta. ( : 1./ Beke Kolozsmonostori convent oklevéltára : ).

27. 1358. év. A gyõri káptalan elõtt több felsorolt polgárok "hospites de civitata nostra Jaurienai " közöttük " Ladislaus dictus de Pesch" bionyos peres ügyben tanúságot tesznek. ( : A.O.T. VII. 151 : )

28. 1360 ápril 16. A gyõri káptalan Kont Miklós nádornak a bakonybéli apátság és veszprémi káptalan közti pörös Paloznak ügyében tartott vizsgálatról jelentést tesz. Itt említtetik: Péchy Jakab az Ugrán fia ( : Jakobo filia Ugrilni de Péch : ).

29. 1361. évben Péchy János eladja Kis-Barát falut Héderváry Miklósnak ( : Azonos lehet okl. nemzetség Pál fia Jánossal : ).

30. 1361. évben Péchy MátyásTraguzó Ferencné végrendeleténél tanú. ( : C.D.Dalm. et Slavonias : )

31. 1361-ben Péchy JánosOlaszországban a német lovagok között harcol Gonzagó Feltrino zsoldjában. Õ már nem lehet azonos Pál fia Jánossal, ki 1361-ben Kis-Barát falut eladja, mert mint az alábbiakból kitûnik, pár évvel elõbb már el kellett a hazából távoznia, s így 1361-ben jogügyletet itthon nem köthetett.

A kérdéses tényrõl Dr. Karl Heinrich Schäfernek "Eine Wappenurkunde deutscher Ritter in Italien" c. dolgozatából értesülünk ( : Turul 1911. év 85. L. : ) a következõkben :

"Gonzagó Luigi fia Feltrino és unokája Ugolino között az örökség miatt villongások törtek ki s azon kor szokása szerint, az egymással szemben álló pártok keretében vívták meg harcukat. Ugolino lett ghibbalia, - Feltrino gualph. A ghibelinek gyõzvén, Ugolino foglyul ejtette Feltrinot és vitézei nagy részét a Mantovai várba záratta. Ezek közül a Heinrich von Englingen kapitányságához tartozókat mihamar szabadon bocsátotta azon feltétellel, hogy sem a Mantovai Gonzagok, sem egy éven belül a vele szövetségben álló Visconti, Berasbo és Galeozso ellen fegyvert nem fognak. Errõl a szabadon bocsátott zsoldos vezetõk reverzálist állítanak ki 1361 november 12-én , s az okmány nemcsak aláírásukkal, hanem festett címerükkel is ellátják. A zsoldos vezetõk között szerepel Degenfeld Ulrik s két magyar: "János de Pez" conestabilis Ungarus és Laurentius de Solage conestabilis Ungarus.

A conestabilis Schäfer szerint olyan vezetõ volt, aki 20-25 lovas vitéz élén állott..

"János de Pez" címere egy felemelkedõ támadásra kész, zöld színû ragadozó állat, piros nyelvvel és piros körmökkel, homloka felett hatágú piros csillag. Az állatot Schäfer medvének mondja s azt állítja, hogy az beszélõ címer ( : Meister Petz : ), mi annak lenne a jele, hogy a magyar német nevet viselt, vagy legalább is németül fejezte azt ki. Hozzáteszi Schäfer, hogy említésre méltó, miszerint az Apponyi család 1392 elõtt "Peczh" nevet viselt.

Mindenesetre igen érdekes, hogy a német Schäfer és a magyar tudós Malich a nemzetségnév keletkezésére ugyanazon gondolatot fejezik ki, mit az utóbbira nézve a "név"-rõl szóló fejezetnél meg is említettem! Véget vet ezen combinatióknak Gécsy, ki ezen munkát a Turulban ismerteti, kijelentvén, hogy a címer alak nem "medve" hanem "farkas", s valóban inkább ezen állathoz hasonlít, de medvéhez semmiesetre sem !

Ugyancsak Gécsy azonosítja ezen János de Pez-t azon Péchy Jánossal, aki 1385. évben Durazzói Károllyal Nápolyban van ( : l. Lentebb : ).

Nézetem szerint, ha ezen magyar harcos Péchy volt, amiben nincs ok kételkedni, -mert Schäfer azon magyarázata, hogy német nevet viselt, vagy németül fejezte azt ki, nem helytálló - úgy a Pez névalak a Péchy névnek németes elferdítése, a "cz" hangnak "cs" hangra változtatása, s az olasz, ki az okmányt szerkesztette, a németek bemondása után írta le a nevet "z"-vel, a Szilágyiból pedig "Selage"-t csinált.

32. 1363. év "Cap. Jaurienai inter mobilis de Kázmér alias Kis-Falud ac devnohold ratione terras legitioses per arbitrium iussu regis Ludovici commernisse testatur". Itt említtetik: "Themne de Pech" homo regius ( : talán azonos az András prépost testvére Tamással, de lehet más személy is : ). ( : F. VII/3 157. L. : )

33. 1368-ban élnek Péchy Jób és Mihálya János fiai, kinek apja szintén János:









( : T.T. 1891 : )

34. 1379 évben él Péchy Miklós a János fia ( : T.T. 1891 : ).

35. 1379-ben élnek Péchy Mihály és János ( : T.T. 1911 : ).

36. 1385-ben Péchy János lovag Durazzói Károlytól Nápolyban hûbér birtokot nyer. ( : Századok 1879. 217 l. : )

37. 1388-ban él Péchy István váczi kanonok (gróf Zichy levéltár)

38. 1388 évben Zsigmond király Asszonyfalvi Ferencet és társait az ellenük felhozott ítélet alól felmenti. Itt említtetik " Josunes de Péch" ( : H.O.T. : ).

39. 1392-ben él Péchy Mihály ( : jegyzeteim szerint : ).

40. 1394 évben Capit. Jsur, super violentia Joanne Praep, de Móriczhida ac. M. Joannes filius Simonis Báni in possessione Kapi perpetralis relationem praestat.

Itt említtetik: "Petrus filium Jakab de Pesch" ( : F. X/8 380 : ).

41. 1394 évben Péchy Pál tiltakozik nevnai Trötöl Jánosnak ( : nevnai Péch Katalin és Trötöl Miklós fia : ) Brestyanovecz vára birtokába beigtatása ellen. ( : Csánky: Magyarország földrajza a Hunyadiak korában: Körös megye : ). Brestyanovecz Breslanjicza Garis mellett Kõrös megye.

42. 1400 évben él Péchy Jakab ( : gr. Zichy levéltár : )

43. 1400 évben élnek Péchy János és Tamása Márton fiai ( : gr. Zichy levéltár : ).

44. 1404-1408 években Péchy Pálhorvát-szlavón és tótországok bánja. Pecsétjének alakja a Siebenmacher gyûjtemény szerint bíbic fej ! ( : Itt a gyûjtemény D. 83.528-ra hivatkozik - feltalálnom nem sikerült, a D1. 35,382 és 35,340 pedig üres pecséteket tartalmaz, melyekbõl a lenyomat kiesett :) Sárkány rend vitéze.

A Sárkány rend a XIV. század végén keletkezett a német - római birodalomban. Csak királyok és a legelõkelõbbek kapták. ( : Bécsi titkos levéltár Reichsreg. E.p. 301 F. 83/b I.53/b. Turul 1883 : ). 1397-ben egy végrendeletben már elõfordul. IV. Alberttõl Lipótig minden osztrák herceg címerét a Sárkány rend jelvényei veszik körül. Lipót herceg címere körül ott van az évszám is 1394. Zsigmond király a rendnek csak új szervezetet adott 1408-ban. Az alapító oklevél valóságos szövetséglevél a király és hatalmas alattvalói között egymás érdekei és jogai védelmére. Késõbb a rend ezen jelentõsége megszûnt. Zsigmond király midõn a rendet újból szervezi, tagokul a következõket nevezi ki:

1. Lazarovits István szerb despota,

2. Zillei Herman zagerjói gróf,

3. Cillai Frigyes,

4. Stibor volt erdélyi vajda,

5. Gara Miklós nádor,

6. Tamási János erdélyi vajda,

7. Zántó Laczk Jakab v. erdélyi vajda,

8. Maróthy János machói bán,

9. Ozoray Fülöp zezréni bán,

10. Széchy Miklós fõtárnokmester,

11. Korbavisi Károly volt fõtárnok,

12. Zacházi Kónya Zsigmond,

13. Korbaviai János gróf fõasztalnok,

14. Alsáni János fõpohárnok,

15. Lévai Cseh Péter fõlovászmester,

16. Csáky Miklós v. erd. vajda,

17. Besenyei Pál volt horvát bán,

18. Péchy Pál Horvát-Szlavón és Dalmátország bánja,

19. Nádasdy Mihály székely gróf,

20. Perényi Péter máramarosi fõispán,

21. Perényi Imre cancelláriai tollnok,

22. Chapy Andráa,

23. Gara János a nádor fia.



Midõn Bebek Imre vránai perjel Zsigmonddal szemben hütlenségbe esett, a perjelségtõl a király õt megfosztotta s a birtokok kezelését Péchy Pál és Bessenyey Pálra bízza 1405 (Margaltia).

45. 1410. év Barbara Regiaa Hungarias donationes Pauli de Péch claustro in monte Garica factum (F. I/5 86. Garics megye késõbb Belevár Körös.)

46. 1411. év. Péchy Gál a szedliczai soltészságot János deáknak és György kassai polgárnak adja (Wagner C.D. Sarosiensis.).

47. 1412. év. András filius Sidó de genere Pech (Kovachich id. .......401)

48. 1415. Péchy Pál esztergomi scholaris (Magister Paul de Péchy) Pannonhalmi rend. története 472-473 l.

49. 1420-ban élnek Péchy Simon, Miklós és János s János fiai, kinek apja Simon







50. 1426. évben él Péchy Imre Gyõr megyében (T.T. 1903 361 l.).

51. 1426 február 3-án kelt oklevél szerint a Pannonhalmi convent megyeri Varjú Gergely alispán rendeletére a Péchy Imrétõl fr. Gergely jelenlétében kis-péczi Baroch Balázs ellen február 1-n Pécs-en a Baroch birtokán lefolyt per-idézésrõl jelentést tesz. (T.T. 1903 361 l.)

52. 1428-ban Péchy Bálint gyarmati jobbágy (Bakonybéli apátság tört.).

53. 1429. évben Péchy Simon a gyõrmegyei Ponyvádon birtokos (T.T. 1903).

54. 1432. Sigismundus contra non soluenta stricta procadit. Itt emlittetik: "Paulus de Pek" (F. I/7 486).

55. 1437 évben Péchy Tamásferencrendi szerzetes kanonicsi lelkész a huszita mozgalmat támogatván a pápai inquisítió elõl Slavoniából Moldvába menekül.

Mintegy két évtizeddel ezen menekülés elõtt Ujlaki Bálint ferencrendi szerzetes társával a Bibliát magyar nyelvre fordítja. Ez az elsõ magyar biblia fordítás, melynek töredékei a bécsi müncheni és Apor codexben találhatók fel. Egyike legbecsesebb nyelvemlékeinknek ( l. Beöthy: Irodalom történet I.k 174. l.).

56. 1437 évben Péchy Péter Gyõr megyében él. (T.T. 1903. 369. l.)

57. 1439 évben Péchy János szolgabíró Gyõr megyében (T.T. 1903. 371 l.).

58. 1449 évben Péchy Balázs szücsmester Debrecenben (T.T. 1900. 269. l. ).

59. 1451. év. A gyári káptalan okmánya, amely bizonyítvány arról, hogy "Felpéchi Domokos" az asszonyfalvi részjószágokba beigtattatott.

Itt említtetnek még: "Demetrius Themeris de Péch" és "Joannes nemes de Péch".

(Meg kell emlitenem, hogy Gara nádor ismertetett ítéletében a Péch nemzetséghez tartozó Miklós "Felpéchi István" fiának iratik. ) 38. l.

60. 1455 évben él lothardi Péchy (Csánki: Baranya megye) Baranyában.

61. 1455-ben él budai Péchy Benedek (T.T.).

62. 1455 évben palotai Péchy Balázs Hunyady Jánostól oltalomlevelet nyer.

63. 1457 év. Péchy János de Bazugd királyi ember. (Révay levéltár C. 20.)

64. 1465. év. Pécz nembeli Péchy Vincze, Antal és Barnabás gyõrmegyei Péch községi birtokosok (H.O.T.).

65. 1466 év. Péchy Antos ügyvéd. "Nos Mathias dei gratis rex etc. - damus pro memoria, quod Anton de Pesch pro Gregorio filio Johannes Bazo de Homokbegede cum procuratores litteris conventus Banoti Martini Sacrimontis Pannoniae contra ....." stb.

66. 1474 év. Péchy István tordai sókamarásnak* felesége Katalin asszonynak és fiának Vinczének néhai Tury Lõrincz felesége Katalin asszony és gyermekei Dávid és Katalin Turon levõ halastavuk és kétkerekü malmuk felét és egy jobbágytelküket zálogba adják. (Csánki : Torda megye).

67. 1476. év. Péchy Mihály a vasasok hadnagya.

68. 1478. évben él nádmelléki Péchy Baranyában (l. Csánki: Baranya megye).

69. 1479. év. Péchy Simon kir. ember.

70. 1479. év. Simon sut Stephan Themeris dePécz ( Bakonybéli apátság története).

71. 1479. év. Pécz nembeli Péchy Ágoston s gyermekei, Antal, Barnabás továbbá Péchy Mihály és gyermekei Gyõr megyei Péch községi birtokosok. (H.O.T.)

72. 1481. év. Péchy Mátyás elesik Otrantonál (Századok).

73. 1481. év. Péchy Komárom megye fõispánja (Magyarország vármegyéi és városai: Komárom megye).

74. 1482. év Expense Alberti Theryk personalis presentie domini Osvaldi spiscopi Zagrabiensis.

Item sabbato anta fentium Epiphanie, sodan die ami piper at cirona Sol IIo. 60. Eodem die misi per Benedictus castellarium Garich

Meobali Sol Io

Joanni Péchi Sol Io

(Tkalcsics)

75. 1482. év. Péchy Jakab (Jakab doctor) kolozsvári plébános. (Hunyad m. Rég. társulati évkönyve VII. 1891-92 év 45. l. - Nonumenta Vaticana I. Series V. kötet y. l. ) Végrendeletének Leó pápa által történt jóváhagyásáról szóló okmányt Jakab Elek Kolozsvár történetében közli.

76. 1484. év. Péchy Tamás váczi kanonok (Veszprémi püspökség levéltára).

77. 1485. év. Budai Péchy Benedek és nejeKatalin Veszprém megyei házastársak (T.T. 1902. 513).

78. 1486. év. Péchy Pál körmöczbányai kamarás.

" 1486 jan. 25. Beatrix dei gratia regina Hungariae etc. ogragio Paulo Pek praenenti camerario crimiriensi et aliis successive Futuris cameraris fidelibus nostris delictis salutem et bonam voluntatom".

(Jegyzeteim között.)

79. 1492. év. II. Ulászló király Tyrmann János beszterczei bíró és Heinrich János esküdt polgár, továbbá Zsaz János lekenczei esküdt polgároknak kérésére azon természetes sóskutak és vizek használatában, amelyek Besztercze város területén vannak s amelyekre Mátyás királytól patenst mutattak föl, õket a szabadságban meghagyja. Ezért elrendeli Péchy Benedek és Barachay Mihály sókamarásoknak és alárendeltjeiknek, hogy a beszterczeieket mondott sós vizek használatában ne akadályozzák.

(Kemény József gr. Diplomatarium Transsilvanum Suplementam 109-110 l. )

80. 1496. évben él Péchy Miklós, kinek felesége Beatrix királyné kedvence. ( Br. Jeszenák cs. pozsonyi levéltára.)

81. Péchi János rom.kat. lelkész. A velenczei Sz. Márk könyvtár birtokában van egy XV. századi pergamen kézirat, melyben többek között egyházi beszédek is foglaltatnak, köztük Péchy Jánostól is. A beszédek felirata: "Sermones quadragista sex de tempore de sanctis auctoritates Joanne de Péch"

(Szinnyey: Magyar írók)

82. 1500. év körül él Péchy Mihály, kinek pecsétje az országos levéltárban õriztetik (D. 84996).

83. 1508. év. Péchy Tamás a Lábatlani sancta Maria de Angelis convent priorja.

84. 1508. év. Péchy László mester a budai egyetem hallgatója. (T.T. 1897. 568 l.)

85. 1517-ben él Péchy Tamás és háza van Budán, melynek emlékét egy tábla õrzi a Szent-György utcában (talán õ volt a budai bíró). "Ezen utcza Zsigmond koráig 1424. Zsidó utczának , Szent-Zsigmond egyháza és prépostságának keletkezése óta Szent-Zsigmond utcának, a török kiûzetése óta 1686-tól pedig Vár-utczának hívatott. Ezen utczában bírtak házat többek között: Szt. Zsigmond kanonokjai 1424.; Perényi Imre nádor1518.; Pécsi Tamás 1536-ig."

86. 1524. évben Péchy Lászlónak háza van Kolozsvárott, amely a mostani Fõtéren a Mátyás szoborral szemben a mostani kolozsvári takarékpénztár és a Sebestyén palota helyén feküdt. Kitûnik ez egy pergamentre írott s függõ pecséttel ellátott 1524. évi a kolozsvári múzeumi levéltár törzsanyagában õrzött azon okmányból, melyben Sárközi Lászlótól a szegletházat Nagy Balázs Deák 450 fl. megvásárolja.

87. 1526. évben Péchy János leleszi prépost ( Századok ).


A fentebb felsorolt Péchyek, mint látjuk fõleg a Dunántul élnek, Gyõr, Baranya, Veszprém, Komárom megyékben, Slavonia és Horvátországban, jut azonban belõlük Nógrád, Sáros, Torda, Szolnok-Doboka... stb. megyékbe, sõt Olaszországba is. A 64. /:és 71.:/ tétel alattiak mint azt már fentebb is említettem az 1465. évben, de minden bizonnyal már elõbb is, mint a Péch nemzetség tagjai ismét a Gyõr megyei Pécz községben élnek. A többiek birtokviszonyait nem ismerjük. Ugyanegy személynek kell tartanunk az 1404-1408 horvát....stb. bán Péchy Pált, azzal a Pállal, aki 1394-ben tiltakozik Brestyanovecz várának Trötöl Miklós tulajdonába adása ellen ,valamint azon Pállal, aki részére Cillei Borbála királyné 1410-ben adományt ad. A hiányos adatokból is arra következtethetünk, hogy ezen Pál - kinek a péchujfalusi Péchyekkel való kapcsolatára, mint késõbb látni fogjuk, Gyurikovits gyújt némi világosságot - Slavoniában és Horvátországban volt birtokos. Nagy birtokai lehettek, máskülönben Zsigmond király nem vonta volna õt is be azon véd- és dacszövetségbe, melyet a Sárkány rend alapításával statuált a királyi ház és hatalmas alattvalói között.

A lothardi és nádmelléki Péchyekrõl írja Csánki, hogy Baranya megyében laktak, de birtokaikat nem ismerteti. Az 1347-ben kir. emberként szereplõ Péchy Demeter dalnái lakos pedig valószínûleg azon Péchyek õse, kik a XV. században Dalnón és az azzal szomszédos Pechfalván laktak s mint péchfalusi Péchyek vagy mint Pechfalusiak említtetnek az okmányokban.

1484. évben Sáros megye nyomozó bizonylatot ad Pechfalusi másnéven Dalnói Ferenc deák számára arról, hogy a sóvári nemesek jószágai, továbbá Dalnó és Pechfalva jószágok nem illetik meg a leányágat s ez utóbbi birtokok Sóvár jószágtól igazi határokkal teljesen el vannak különítve.

Pécsfalusi Borbála 1562-ben Balázs 1568-ban is él. (Csánki: Sáros megye, leleszi convent actor No. 27. Protocol An. 1816 pag. 85., Máriássy levéltár 1423 év II t. Soos levéltár 1437. év II. t. Kapy cs. levéltára 1448. év II t., G fasc. IV. p. 2., 1461 év G. fasc. IX n. 2. 1463. év G fasc IX/II, 10. Tóth Sándor: Sáros megye monographiája.)

A "Péchy család " (Századok 1873-2) János nevû leleszi prépost tagjáról csak annyit tudunk, hogy Nagykapus nevû birtokát fogságából kiszabadulása fejében kénytelen volt Drugeth Ferencnek átengedni! Õt ugyanis a Zápolya párthoz szítása miatt Serédy Gáspár foglyul ejtette s Kövesd várába hurcolta. A kérdéses birtok azonban bizonyára prépostsági birtok volt.

Rajcsányinak egy 1757. évi okmányából arról értesülünk, hogy Péchy Benedek a Gyõr megyei Felpécs, Kis-Pács és Balázsfalva birtokokba beigtattatott, de hogy mikor, nem tudjuk, az évet Rajcsányi nem közli, azonban hivatolja a gyõri káptalan vonatkozó okmányát: Cáp. D. fasc. 5. No. 13.


* Sókamarás az aranybulla 24. cikkelye szerint csak nemes ember lehetett.

Mohács után


Mohácsi vész utáni Péchyek



Mátyás király halála után, II. Ulászló gyenge uralkodása, az ország haderejének szervezetlensége, fõuraink torzsalkodása miatt a nemzet ellenálló ereje csökkent s a török kihasználta a decadentiát: mind fenyegetõbben és támadóbban lépett fel, s több ízben végigdúlta az alvidéket s a mai Horvátországot is. A horvát-szlavonországi birtokosság már az 1400-as évek végén kezdte elhagyni õsi hazáját s igen sok koldusbotra jutva menekült a biztosabb vidékek, fõként a Felvidék és Erdély felé. Ez a nemzeti katasztrófa betetõzést nyert a mohácsi vésszel.Az ország haderejének megsemmisítése után nyitva állt a Dunántul is a török hordák elõtt. Ekkor pusztultak el a Gyõr megyei Péch községek is s csak 1620-ban épülnek újból fel ( l. Magyarország vármegyéi és városai: Gyõr vármegye ).

Így aztán az alvidéken, Horvát-Szlavonországban s a Dunántul török gázolta részein élt Péchyek szétszóródtak, birtokaikat elfoglalta, váraikat, kastélyaikat, házaikat feldúlta a török, okmányaik megsemmisültek. Ennek a nagy pusztulásnak tulajdonítható, hogy bár mint a fentebbiekbõl látható, a XII. századtól kezdve igen sok Péchy élt az említett területeken s közöttük olyan nagyhatalmu urak mint a Ludbrégi, Nevnai, Péchek, Opour a vajda, a nádor és Péchy Pál bán a Sárkány rend vitéze - a mohácsi vész elõtti idõkbõl Péchy levéltár nincs!!

Pusztult el belõlük harcban is: családi hagyományaink szerint Mohácsnál 5 Péchy esett el!

Kipusztultak a Berzenczeyek is, pedig tudjuk, hogy 1525-ben még Somogyban is élnek! Õk is korán beestek a török dúlásba Mucsinya vidékén.

" Amint a török megvetette lábát Somogyban és Baranyában, tömegesen futottak a birtokos nemesek a távolabbi országrészekbe " ( T.T. 1897.118.). Aki csak tehette, szaladt a török elõl! A dúsgazdag és erõs várakkal rendelkezõ Török Bálintné Pozpflinger Kata Debreczenbe menekül.A Dessewffyek egy része elpusztul, kettõ-három koldusszegényen kerül a biztisabb helyekre. Dessewffy János a császári udvarban sokáig fizetésébõl él ! A dúsgazdag Tahy Ferencnek semmije sem maradt s Batthyányi Ferencz 1593-ban arra kéri Mária királynét, hogy 8000 frt. tartozását fizesse meg Tahynak, mert gyermekeivel együtt a legnagyobb nyomorban van. Így a török hódítás mindenütt óriási gazdasági átalakulással járt s nemcsak földönfutóvá tette a nemességet, hanem mindenétõl megfosztotta, egyszerûen koldusbotra juttatta!

Évrõl évre szaporodott a hontalanok száma s 1547-ben már olyan nagyra nõtt, hogy szociális bajjá vált, mellyel az országgyûlés foglalkozni volt kénytelen (Mill. tört. V. kötet).

A török dúlással életben hagyott s õsi fészkeikbõl elmenekült Péchyekkel s utódaikkal a mohácsi vész után elég sûrûn találkozunk úgy Magyarországon, mint Erdélyben, egyesek nevét az okmányok feljegyezték s ezekkel foglalkozom az alábbiakban.

88. Péchy László !Vagy a mohácsi vész elõtt Horvát-Szlavonországból, vagy közvetlenül a mohácsi vész után - birtokai török kézre jutván - szakad Erdélybe.

Ugy õ róla, mint családjáról "péchujfalusi Péchyek" cím alatt alább bõvebben lesz szó, - amennyiben egyik fia, Gáspár alapítja ezen Péchycsaládot.

89. Péchy Ferenc 1529-ben Kasáron Nógrád megye plébános (l. Szinnyei: Magyar írók). Olaszból lefordítja Szent-Miklós legendáját, amely mû azon korszak egyedüli vallásos epikai költeménye.

90. Péchy János 1540-50 pannonhalmi szerzetes (Pannonhalmi rend története IV 677 l.).

91. Péchy Pál 1543-ban Kolozsvárról keltezett levelet intéz Literáti Mártonhoz, melyben kéri õt, mondja meg feleségének ne aggódjon érte, nemsokára vissza fog térni. Viselje addig is gondját mindennek s vigyázzon magára ( Orsz. levéltár Missilis levelek).

92. Péchy Farkas1549 körül elõkelõ vitéz; Bebek György mellett harcol, török fogságba esik, amelybõl 1566-ban szabadul.Minden valószínûség szerint 1562-ben esik török rabságba a füleki cselvetésnél, midõn Bebeket egy Török Ferenc nevû pribék rászedte, s Fülek mellett török lesre vitte. Bebek fényes serege ott veszett s állítólag 400 magyar vitéz esett rabbá, köztük Krusyth János, Pálfy Tamás, Bebek György, Sárközy Mihály, Koháry Imre, Széchy györgy és Dunchy Ambrus is. Kiszabadulását állítólag Medaiet agának köszönheti, aki több budai basának volt íródeákja, 1560-ban pedig Rusztem basát szoltgálta.Szebenben született és Scherer Márknak hívták. Péchy kiszabadulásáról egyébként Szalay: Magyarország története 34 l. következõleg ír: "1566-ben Hoszutóti György Szolimánhoz küldetett Pankota és Kruppa visszaadását szorgalmazni.A követ ajándékot hozott a vezérnek és Rusztem özvegyének - Szolimán leányának - 21 török rabot, kik Miksa császár rendeletébõl visszanyerték szabadságukat, köszönetül azért, hogy Krasics János korponai várnagy és Péchy Farkas hosszas rabságukból minapában hazaküldettek".

93. Péchy András 1549 júlisu 30-án Pozsonyból a következõ levelet intézi Nádasdy Tamás országbíró országos fõkapitányhoz:

" Amit tudtam, már megírtam minap. A királyi felség valami tíz napig vadászaton volt s e hó 19-én visszatért Prágába.Innen a múlt szombaton Szászországba ment Móricz herceghez, aki már régóta hívta.Augusztus közepéig marad ott. A császár állítólag a legnagyobb eréllyel készül fellépni a lázadók ellen. Albert brandenburgi õrgróf néhány napig részt vett a császári vadászaton, azután haza tért.

Seryff Africából Spanyolországba szállította 15 000 emberét. A király törökoszági követe 11 napig idõzött Aleppóban a sultánnál, innen körülbelül június közepén Jerni-be ment, találkozott Pozsgayval és együtt mentek Konstantináponyba. Mária a titkárát õ Felségéhez küldötte, aki a hosszú uttól teljesen agyoncsigázva, fáradtan érkezett meg tegnapelõtt este. Ma reggel ment tovább az udvarhoz Tarnóczyval együtt, aki a budai basánál volt követségben. A titkás hozta hírül és azt írta barátom Mária is, hogy a szultán akkor még Aleppóban volt, mikor õ eljött onnan, nem tudni merre fog fordulni azután. Nem valószínû, hogy Európába jön, mert a perzsa háború meglehetõsen leköto és békére még csak nem is gondolnak. Majláth uramról is kérdezõsködtem tõle, de közbejött valami úgy, hogy beszélgetésünk megszakadt. Azt mondta, hogy Mária megbízásából õ Felségétõl visszajövet ugyis bejön hozzám s akkor majd többet beszél. Nálam hagyta a poggyászát is. Ha Nagyságod valamit meg akar tudni, írja meg addig, hogy megkérdezzem." (Orsz. levéltár, Nádasdy levéltár).

94. Péchy János 1552-ben bezéki várkapitány, kinek Krusich Jánoshoz írott levelét Szalayt Ágoston közli (400 magyar levél 105/35-37).

95. 1552.Literáti László kir.dicator összeírása szerint Bihar megyében egy Péchy32 jobbágytelket bír, egy másik 20 portán alóli birtokos ( l. Magyarország vármegyéi és városai Bihar m. 500 l.).

96. Péchy Pál 1554-ben Kolozsvárról keltezett levelet intéz Arató Ferenczhez, melyben õt gazdaságára vonatkozó utasítással látja el (Missilis levelek).

97. Péchy Pál 1556. év. Tagja annak a székely küldöttségnek, amely ez év július 6-án indult Kolozsvárról Krakóba Izabella királynét és fiát visszahozni az erdélyi trónra..

98. Péchy FerenczFelsõ-lindvai fõkapitány 1556 július 11-én Egyedután kelt levelet intéz Nádasdy Tamás országos fõkapitányhoz, melyben tudatja, hogy reggel 8 órakor négy ágyúval és a golyókkal megérkezett.

" Én, a király parancsa szerint Kanizsára akartam vinni az ágyúkat, de Bánfy Kristóf uram nem bocsát. Tehát az ágyú késésének oka nem én vagyok, körülbelül hatvan szekér élelmet akartam küldeni - de a visszavonulók egyrészét lefoglalták, mégis küldök körülbelül 40 szekérrel." (Orsz. levéltár, Nádasdy levéltár)

99. Pécsházi Péchy Lõrincz és Osvald valamint nemes társaik 1558.évben ellene mondanak annak, hogy a devecseri Choronok a Veszprém megyei Somlyó várba és az ahhoz tartozó Doba birtokba beigtattassanak (Nemzeti múzeumi törzsanyag).

100. Péchy István 1557-78 kolozsvári aranymûves. (I.E. : Kolozsvár története)

101. Péchy György 1559kir.ember (jegyzeteim).

102. Péchi (Andráfi) János és testvére, Ferencz s ennek fia Miklós 1559.évbenI. Ferdinándtól nemességet nyernek. Az armalis szavai szerint Péchi János Pécs városából származott s azért kapja nevét.

Címere: zöld polyával osztott pajzs, felül hármas halmon repülni készülõ fehér galamb, csõrében gyûrûvel - alul hatsugarú csillaggal kísért kockázott s éket képezõ gerendák. Sisakdísz: a galamb.

103. Péchy Szabó Jánosné, utóbb Balog Imre felesége, Dorottya 1560-ban Kasas városában fekvõ kõházát rimaszéchi Széchy Györgynek 150 frt.-ért elzálogosítja. (Gárdonyi cs. levéltára).

104. Péchy Orsolya Nyárády Albertné 1563-ban Pozsgay Istvánné, Zbugyay Katalintól az Ung-megyei Kis-Szeretva birtokot zálogba veszi. (ugyanott.)

105. Péchy Jánosrészére 1564.évbensürgetõ parancs adatik ki. (Jászói c. F 2. N. 11. )

106. Péchy Mátyás 1568kolozsvári polgár. Felesége Besán Anna, fiuk Ferenc 1573‑ban kiskorú. (Kolozsvári egyet. levéltár)

107. Péchy Gergely 1571dec. 10.és március 10. a kerestúri várból Literáty Kristófhoz a Nádasdy Tamás magtárosához élelmiszer dolgában ír. (Orsz. levéltár, Nádasdy levéltár)

108. Pécsy János 1571május 6-ról Patavie keltezett levelet intéz Dávid Ferenchez, melynek eredetije a Kassa városi levéltárban õriztetik.(T.T.)

109. A zágrábi káptalan 1579-ik évi okmányában említtetik Péchy János és felesége, Magdolna asszonytól származó Péchy György, kivel Székely Jakab és Mihály de Kenent liberis domini in ormond a Kõrös megyei Siffalu, Vukhuras, Oradich, S. Bether, Bedne, Oztroba, Zagedin és Tarochik birtokokért pert folytat. (Ores. levéltár F. 632.No. 5.)

110. 1579-ben Péchy Katalin Somogyi Pálné 200 frt.-ért megvásárolja özv. Makó Lászlóné, Tegonyay Ilona Zemplén megye Ujhely városában fekvõ polgári házát. (Gárdonyi: Péchy cs. levéltári lajstroma)

111. Péchy Lukácsaz esztergomi káptalan ügyvezetõje és közjegyzõje régi címerét (vetera nobilitatis insignia) 1588. évben Rudolf császár úgy az õ, mint testvérei Péter és György részére megújítja. (Orsz. levéltár Nagyszombati Jezsuiták iratai F. 61 N. 5.)Címere : egymással szembe nézõ és pálczára tekeredõ két szárnyas kígyó alatt balról jobb felé szaladó róka, mely fejét a kígyókra fordítja vissza. Sisakdísz : két szárny.

Péchy Lukács Nagy-Szombatban született s ott is lakott saját házában ! Orvoslással és botanikával is foglalkozott, de emellett igen termékeny író s annak a szellemi harcnak, mely a katolikus és protestáns egyházak vezéremberei között azon idõben kifejlõdött s amely küzdelem késõbb Magyari és Pázmányban csúcsosodik ki, kimagasló alakja. Irodalmi munkásságát Szinnyey ( Magyar írók) ismerteti, de az ott felsoroltakon kívül a Majthányi család könyvtárában, 1647-ben egy munkáját õrizték, amelynek címe : Liber Hungaricus de operibus misericordi (így). (T.T. 1897. 168. l. )

Rudolf császárnak 1594 szeptember 4. Regensburgban kelt intézkedésével Péchy Lukács és fiai: Imre, István és László "nulse regiae familiaris"-sá neveztettek ki. (Fogalmazását a Monumentse Pragensisbõl, Bécsi csász. levéltár Finanz archív B.P. 90).

A nõképzõk létesítésének eszméjét õ vetette fel hazánkban elõször.

112. Péchy Erzsébet, Rákóczy Lászlóné 1590-ben özvegy.

113. Péchy János 1580-1599 unitárius predicátor Erdélyben (Szinnyey : Magyar írók).

114. Péchy János 1590-ben a páduai egyetemen Berzeviczy Márton tanulótársa (Jegyzeteim ) .

115. Péchy Ferenc 1598-ban von Roedern mellett N. Várad ostrománál mint egy huszárcsapat parancsnoka harcol. Rödern Menyhért volt Várad parancsnoka s a várost a török ostromolta.(T.T.)

116. Nemes péczi Pécsy István és testvére Mihály 1609-ben Báthory Gábortól címert és nemességet kapnak ( Fidelis nostri nobilis Stephani Pécsy de esden ... stb. ..... Stephanus Pécsy as per cum Michalom similitar Pécsy fraton ipsius carnalem de speciali nostra gratia et potestatis nostrae plenitudine ex statu et conditione plebes et ignobili in qus nati sunt stb.)

Ez az armalis egyik typicus alakja a cancellariai formulának. Címere: paizs, alakja fehér lovon ülõ katona jobb kezében papír tekercset tart ( Eredetije a N. Károlyi megyei levéltárban). Utódjai a Szatmár megyei Mérk községben mint földmíves gazdák éltek.

117. Pecz cagy Pech család 1609-ben III. Ferdinándtól címeres nemeslevelet nyer.Ezen családot a múlt század elején megjelent Kis-Lexicon a honfoglaló Péch nemzetségbõl származtatja.

Címere: a paizs sík udvarában zöld halmon álló hamvas galamb, csõrében zöld olajág! Sisakdísz: galamb. (l. Nagy Iván)

118. Pécsy János 1609-ben kassai lakos ( T.T. 1907. 270. ).

119. Péchy Simon báró ( ? ) 1612-30 erdélyi cancellár. ( l. alább)

120. 1617-ben él Péchy János, kinek felesége Kállay Erzsébet. Egy ezen évben kelt oklevél szerint a testvérével, Nagyiday Jánosné, Kállay Judittal és Heczey Tamásné Nagyszombati Borbálával kötött egyezséget megsemmísiti. ( Egri káptalan Prot. C. No. 199. )

121. 1621. február 5. Bethlen Gábor Péch Lipóthoz levelet intéz s azt így címezi: "Egregio Leopoldo Peck dominus thesaurias nostrae posoniensis administratori ac arcius Zent-Gesörgi et Bazini capitsneo fideli nostri delicto. "(T.T.)

122. 1627-ben él özv. Péchy JánosnéKupay Zsófia, ki unokájának a Péchy Margittól származó Pásztó Miklósnak nevében a biharmegyei Csaba jószágon fekvõ telket Vásárhelyi Lászlónak 120 frt.-ért eladja ( Egri káptalan Prot. E. N. 125.) .

123. 1636-ban Péchy János erdélyi cancelláriai tisztviselõt I. Rákóczy György Horgospatak község birtokában megerõsíti. Péchy János Szolnok-Doboka m. monographiája szerint ( V. 39. l.) már 1631-ben bírja Horgospatakát s akkor "Tekerespataki" elõnevet használ, utódai azonban a "Kolozsvári" elõnevet s a péchujfalusi Péchy család címerét használják a piros pólya nélkül. Hagyományai Péchy Pál horvát bánhoz vezetnek ( l. Can. füzetek II. 87. ).

Mint késõbb látni fogjuk ezen hagyomány a péchujfalusiaknál is élt s e család alapítója Gáspár az 1556-iki címer adományozás elõtt is használja a hollós címert, s az ujvári uradalmat megelõzõ adománylevelekben "Kolozsvári" elõnévvel említtetik. Hogy ezen közös származásra valló jelenségek bírnak a reális alappal, avagy csak a véletlen összetalálkozása-e, még felderítve nincs.A család elsõ ismert õse János cancelláriai hivatalnok tehát nemes ember.

124. A dunántúl is él egy Péchy család, amelynek elsõ ismert õse 1647-ben kap nemes levelet. Címerét nem ismerem.

125. Pécsi Ferenc 1641-ben Csáky Mihály lévai gondviselõje ( T.T. 1895.).

126. Péchy Ferencbölcseleti doctor, jezsuita áldozó pap, tanár sz.1659N. Szombatban (l. Szinnyey: Magyar írók).

127. 1668-ban él Péchy de Kohány. Péchy István 300 talléron török rabságból kiváltatik ( Dongó Gyárfás adalékok Zemplén megye történetéhez III. évf. 31. l. ).

128. Péchy György bölcseleti és theologiai doctor, jezsuita sz.1671N. Szombat (Szinnyey: Magyar írók).

129. 1674 nobilis Andreas Pechijuratus assessor Com. Veszprimiensis ( T.T. 1910. 433 l. ).

130. Péczy Gáspárnak 1682. évi címerpecsétjét a Siebenmacher gyûjtemény közli:

" Két farkú oroszlán felemelt jobbjában kézvédõvel ellátott görbekardot tart. Sisakdísz: két nyitott szárny között egy rózsa. "

131. Egy Pécsy 1687-ben a Czirbesz családdal együtt kap nemességet (Forgon).

132. Kis-péczi Péczy István 1690-benKis-péczi lakos (Bakonybéli apátság története 518 l. ).

133. Péchy Lõrincz 1690-ben mármarosi fõispán (T.T. 1895. 710 l.) "Magnificus ac spectabilis Dominus Isurentius Pétsi marmarosiensis supresus comes."

134. Pécsi Ferenc jezsuita tanár1703-ban Bihar-megyei nemes szülõktõl származott (Szinnyey: Magyar írók).

135. Pécsy Gergely pannonhalmi szerzetes, székely, Jutasfalván született, 1704-ben tett fogadalmat (Panonnhalmi rend története).

136. Pécsy Domokoskegyesrendi áldozó pap és tanár 1717-ben lép a rendbe. Színdarabjai: Szapáry Péter, Koháry István, nagy hatást keltettek, kár hogy elvesztek (Szinnyey, id. m. Beöthy irod. tört. ).

137. Pécsy Mátyás 1718-ban címeres nemeslevelte nyer. Címer: Gömbön álló kibontott szõke hajú meztelen nõi alak, széttárt két karjával piros fátyolt emel feje fölé. Sisakdísz: nyitott szárnyak között piros forgó.

138. Péchy Ferenc báchmegyei fõjegyzõ 1756-ban ugyanazon címert kapja, mint Andréfi János. Valószínûleg Andréfi leszármazott és címerujításról van szó. Takács Sándornak "Rajzok a török világból" címû munkájából pedig arról szerzünk tudomást, hogy a törökvilág által elsodort több Péchy került török szolgálatba is.

139. Így Péchy Mustafa a Dunántul ispahia s több község ura;

140. Fia Ali szintén ispahia s 1612-ben Batthyányii Ferencnek a puszta helyek telepítése ügyében ír.

141. Péchy János 1545-ben Thuigon basának titkos diákja s Szendrõ várából kémjelentéseket küld Nádasdynak.

142. Péchy István 1622-35 királyi török tolmács, az utolsó az udvarnál ilyen minõségben, ki magyarnak született.

143. Péchy Ferenc 1669-ben császári tolmács elõbb török vitéz volt.

Copyright © 2003,2015 Péchy Gáspár "

A forrás idézhetősége miatt átvettem, a pontosítások és további kutatások végett, a családfám adataihoz. 

Forrás: 

https://www.pechy-de-pechujfalu.hu/csaladfa/Csaladfak/Pechy/Ertekezes_Pechy_Peter_tol.html